Az erdélyi szellem

,,Nekem a székely világ a mindenem és akárhol élek, akárhol írok, mindig abból merítek…nem féltem sem Erdélyt, sem a komoly erdélyi irodalmat. Szerintem az erdélyi szellem azt jelenti, hogy itt maradt meg ősi tisztaságában leginkább az ősi magyarság, hiszen századokon át ide, az erdélyi havasok közé menekült minden magyar érték, itt talált menedéket minden bajban a magyar nyelv, a magyar művészet, a magyar gondolkozás.”– nyilatkozta az Esti Kurir 1940. karácsonyi számában Nyírő József székely író.

Valóban az erdélyi szellem lengte be a tusványosi találkozót. Soha ilyen aktuális gondolat nem volt jellemző, az idén 33. alkalommal megrendezett tusnádfürdői szabadegyetemre, mint most. Ebben a háborúval fenyegetett világban, a magyarság létét fenyegető közegben, Tusnádon ismételten kiderült, hogy a szétszaggatott Magyarország, az állandó támadás alatt álló magyar nemzet egyetlen reménye a túlélésre, a magyarok összefogása.

Hányszor próbálták Erdélyt és Magyarországot kettéválasztani, két külön entitásnak beállítani úgy, hogy nem vették figyelembe a közös nyelv, a közös kultúra, a közös történelem elszakíthatatlan valóságát, mély gyökereit. Hosszú lenne felsorolni a magyar nemzet szétszakítási kísérleteit, így csak a legutóbbi próbálkozásra utalnék, 2004. december 5-re. Csaknem húsz éve, az akkori szocialista-szabaddemokrata kormány, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezetésével minden elkövetett, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazást érvénytelenné tegye. Az IGEN válasz győzelme esetén az Országgyűlésnek a kedvezményes honosítás egy új esetéről kellett volna törvényt alkotnia. Ebben az esetben a magát magyar nemzetiségűnek valló, külhoni, magyarigazolvánnyal rendelkező személy (vagy akit a létrehozandó törvény magyarnak mond) kérelemre magyar állampolgárságot kaphatott volna.

A kettős állampolgárság ötletét támogató szervezetek közül a Fidesz képviselte a legnagyobb súlyt. Orbán Viktor már 2004. szeptember 12-én Szabadkán, a helyi magyarokkal tartott találkozón támogatásáról biztosította a kettős állampolgárság megadásának ügyét, majd a Fidesz sajtóközleményben is üdvözölte a népszavazás kiírását. Az állampolgárság megadását a trianoni békeszerződés által szétszakított magyar nemzet újraegyesítésének egyik módjaként értékelték. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2004. november 2-án már nyíltan elutasította a népszavazáson az igen válaszok támogatását.

A Szabad Demokraták Szövetsége – Pető Ívánék, Magyar Bálinték, Konrád Györgyék…-határozottan és nyíltan foglalt állást a kettős állampolgárság megadásával szemben.

Emlékezhetünk még ezzel kapcsolatban az MSZP elnökének, Kovács Lászlónak a korábbi fenyegetésére, hogy 23 millió román lepi el Magyarországot. Hamar kiderült, hogy ez egy ordas nagy hazugság volt. 2004. december 5-e fekete betűs nap lett a magyar nemzet életében. A magyarországi magyarok – restségből vagy butaságból – megtagadták a kisebbségben élő honfitársaikat – habár csekély mértékben az igenek győztek, de a szavazás érvénytelenül zárult, nem akadt 25 százaléknyi jó hazafi. A magyar balliberális oldal hazaárulást követett el, mint annyiszor a kommunisták 1918-19-től kezdve folyamatosan. A kettős állampolgárság kudarca mély csalódottságot és fájdalmat okozott. Voltak olyan székely kocsmák, vendéglők, szálláshelyek, ahonnan a tulajdonosok kiutasították a Magyarországról érkezetteket, jobb esetben nem szívesen fogadták őket. Persze ez nem mehetett így örökké.

Tiszteletbeli székelyek avatása Oklándon. Középen Kelemen Levente lelkész. Fotó: Horváth Péter Gyula

Szász Jenő, Székelyudvarhely akkori polgármestere, Kelemen Levente néhai unitárius tiszteletes és sokan mások megalapították a Tiszteletbeli székely címet, amit azok a magyarok kaphatták meg, akik sokat tettek a székely népért, s akik támogatják a határon túl élő magyarság lelki és szellemi nemzetegyesítését. Kövér László fideszes politikus tevékenyen támogatta a kezdeményezést, azóta több száz tiszteletbeli székelyt avattak a Homoród-menti Oklándon. Ebben felbecsülhetetlen szerepe volt a ,,Kovászembernek”, az azóta elhunyt Kelemen Levente unitárius tiszteletesnek és családjának, Éva asszonynak. Az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és a szórvány magyarságot nem lehet elszakítani az anyanemzettől. Ennek tanúságát adta mindjárt a 2010-ben kétharmaddal hatalomra jutott Fidesz-KDNP nemzeti kormány, amelynek első dolga volt, hogy az országgyűlés elfogadta a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról, vagyis a kettős állampolgárság megadásáról szóló törvényjavaslatot. A parlament 344 igen, 3 nem szavazattal, 5 tartózkodás mellett fogadta el az Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt KDNP-elnök, illetve Kövér László, Németh Zsolt és Kósa Lajos fideszes képviselők által benyújtott törvényjavaslatot. A képviselők tapssal ünnepelték a szavazás eredményét.

Soha nem látott nemzeti egység jött létre annak érdekében, hogy “a határon túli magyar testvéreink közjogi értelemben is a nemzet részei legyenek” – jelentette ki a szavazás után tartott sajtótájékoztatóján Semjén Zsolt, a KDNP elnöke. Az elfogadott állampolgársági törvényben nincs első- és másodosztályú állampolgár, “egy magyar nemzet van, egy magyar állampolgárság van” – mondta Semjén, aki szerint “ezért a mai napért érdemes volt képviselőnek lenni”. Megjegyzem a magyar sajtóban kiemelkedő szerepet játszott a PestiSrácok.hu, a Pesti TV csapata, akik közül többen tárták fel riportokban, dokumentumfilmekben a székelyek, az erdélyi magyarok küzdelmét vallásuk, hagyományaik s anyanyelvük megtartásáért, küzdelmüket a magyar oktatásért, identitásuk megtartásáért.

Emberek a havason (film 1941)

Az erdélyi szellem tehát tovább él, ahogyan Bethlen Gáborék, Rákócziék, Bethlen Istvánék, Kós Károlyék, Tamási Áronék, Wass Alberték, Nyírő Józsefék gondolták és sok millió magyar. Újra kezembe kezembe került Az Én népem, Nyírő József regény, amit Trianon után, a román uralom alatt írt. A könyv főszereplője a székely havasok kis falujának papja, aki mindent megtesz a magyar nyelv megőrzéséért, a keresztény vallásért, a magyar hagyományok fenntartásáért, akárcsak Kelemen Levente oklándi tiszteletes. Az én népem papja, aki megküzd a renegáttá, románná váló magyar tanítóval, népe szegénységével, a román bürokráciával. Ez a székely pap a kicsi havasi faluban ezt vallja:

…Nekünk kisebbségi magyaroknak nagy belső öntudattal kell élnünk, nagy íratlan, de mindenkit kötelező, áthághatatlan törvények szerint…Ha ez az öntudat megvan, a többit nem nehéz megszerezni. Egyöntetű munkával nem lesz nehéz a mindennapi kenyeret biztosítani, mert a mi kenyerünk olyan kenyér, amelyet csak az egész nép együtt tud biztosítani és a földről felemelni.

Milyen szép és egyszerű szavak ezek. Mindennapjaink is ezekről szólnak, A mi népünkről: nem az árulásról, hanem a munkáról, az összefogásról, a közösség erejéről, a szeretetről, a békéről. Nyírő József ezt írja 1935-ben a Debreceni Újságban:

Sorsom nehéz, mint minden kisebbségben élő emberé. Mesterségem az írás, mely szűkös kenyér, de annál édesebb.

Ez is igazolja Nyírő szavainak igazságát a mai napig. Vagyis azt, hogy ez az erdélyi szellem tovább él. Tovább él abban is, hogy száz számra alakulnak testvérvárosi, testvértelepülési szövetségek a magyarországiakkal nemcsak Erdélyben, hanem Felvidéken, Délvidéken és Kárpátalján is. Ez erősíti, gazdagítja az egy nemzet érzést. S remélhetőleg egyre kevesebbet lehet majd azt hallani az erdélyi magyarokról, hogy román, vagy akár Romániában a románoktól az őslakos székelyekre, magyarokra, hogy bozgor, azaz hazátlan.

Ennek garanciája az a magyar politika, amely a Kárpát-medencei szomszéd népekkel a barátságra, szoros gazdasági, kulturális együttműködésre törekszik.

Vezető kép: Nyírő József