Éppen eleget vitatkoztak a napokban arról, hogy az algír bokszoló, akkor most fiú, vagy lány. Ahogyan arról is, hogy ki tehet miről, ki vétlen, ki áldozat, ki haszonélvezője a helyzetnek, pedig a válasz egyszerű. Ha a sportból eltűnik a sportszerűség, akkor az egész nem ér többé egy fillért sem. Márpedig a sportszerűség szempontjából teljesen mindegy, hogy ki okolható a kialakult helyzetért. Mindegy, hogy a versenyző, a természet, vagy a döntéshozók. Egyszerűen az egész úgy ahogy van, sportszerűtlen, és amíg a világ a pro és kontra érveket egymásnak feszíti, addig a sportszerűtlen helyzetet senki sem szünteti meg.
Mindez egy normális világban magától értetődő volna, de mára a normális világnak nyoma sincs, így marad a szellemi szembenállás, a harc a nyilvánvalóért. És a felfordulás, és a káosz közepette egyre kevesebben kérik ki maguknak, hogy a tornán egy pedofil is megméreti magát. Hát ez a progresszió, és ez 2024, és ez Párizs. Vagyis , ami lett belőle. Erről szól az e heti Különvélemény.
Facebook hozzászólás
Facebook
Twitter
YouTube
RSS