![](https://pestisracok.hu/wp-content/uploads/2023/03/nuke-it-good-e1680104727522.jpg)
Mivel a maják a jelek szerint elszámolták magukat, 2012-ben megúsztuk a világvégét, de azért vannak még lehetőségeink, hogy egy nagy bummal búcsúzzunk Földanya ölelő karjaitól. Vegyük sorba, hogy milyen forgatókönyvek mutathatnak ajtót az emberiségnek, és milyen esélyeink vannak a túlélésre, jöjjenek az apokalipszis legvidámabb forgatókönyvei.
Apokalipszis és Armageddon. Mindkettőt szinonimaként használjuk a világvégére, pedig az egyik jelentése az, hogy jelenés, a másik meg egy hely a Közel-Keleten, de a az egyszerűség és a szóismétlés elkerülésének kedvéért, ezt az okoskodást most tegyük félre és inkább azzal foglalkozzunk pár sor erejéig, hogy ezek hogyan kaphatják el az emberiséget a közeljövőben. A világvégének ugyanis több lehetséges forgatókönyve várhat ránk az elkövetkező évtizedekben.
Nem mindegy ugyanis, hogy a világvége tényleg a világ vége-e. Ha maga a Föld bolygó pusztul el, az ugyanis meglehetősen kevés esélyt ad az emberiség fennmaradására, hacsak az űrhajósaink nem kezdenek családalapításba a nemzetközi űrállomáson. Világvégeként hivatkozunk azonban a totális civilizációs összeomlásra és azokra az esetekre is, amikor csak a golyóbis (vagy Földtányér, kinek hogy) nagy része válik lakhatatlanná.
Bumm
Elsőként vegyük a háborús időkben leginkább felkapott lehetőséget, nevezetesen azt, hogy valaki, valahol megnyom egy gombot. A fejünk fölött elszáguldanak az interkontinentális rakéták Oppenheimer játékszerével a belsejükben. A nagyhatalmak kilőnek mindent, amit tudnak, és egy pár perces fényözön után meglehetősen hosszú sötétségbe borul a világ.
Mind meghalunk? Nos, furcsa, de nem. Egy atomháború valószínűleg megsemmisítené a lakossági központokat, a világ országainak nagyrésze beleégne a földbe, de az emberiség nagyjából 60 százaléka életben maradna. Egész nagy számnak hangzik igaz? Persze az igazi móka csak ezután következik: a nukleáris visszahullás (fallout) következtében a túlélőkre köszöntene az atomtél. Éhínség, betegségek, mérgezett vízkészletek, üzemanyag, energia és gyógyszerhiány várna a megmaradtakra, tehát a túlélők nem igazán építhetnék újra a civilizációt. Viszont még ebbe sem halna bele mindenki.
A hidegháború alatti számítások szerint nagyjából hetvenmillióan még ezt is túlélnék. Azóta pedig némileg még javult is a helyzet, hiszen a nyolcvanas évek hosszútávú sugárzásra beállított stratégiai bombáit nagyrészt felváltották az azonnali destrukcióra, és alacsony sugárzásra tervezett taktikai atomfegyverek. Nyolcmilliárdos lakosságunkhoz képest tehát csak az emberiség töredéke marad életben, azonban a Tonga-eseményt követően genetikai vizsgálatok szerint mindössze 1000 ember maradt meg, mégis fenntartották a fajtánkat. Tehát egy nukleáris háborút követően még mindig viszonylag jók az esélyeink.
Áramszünet
1859. szeptember 1-jén (milyen furcsa, hogy az ilyesmik mindig egy napra esnek az iskolakezdéssel) meglehetősen furcsa dolgot tapasztaltak a távíró állomásokon: több berendezés és vezeték spontán kigyulladt, azok a telegramok pedig, amiket időben leválasztottak a hálózatról továbbra is működtek, mintha áram alatt lettek volna. A madarak mintha megőrültek volna, össze-vissza röpdöstek, vagy egyszerűen holtan potyogtak le az égből. A mormonok Amerikában kijelentették, hogy itt a világvége, az európaiak pedig ittak valamit a helyi kocsmában és arra panaszkodtak, hogy milyen furcsa az időjárás.
Akkor még nem tudták, ma viszont igen, hogy a történések hátterében a Carrington-esemény állt. A Carrington nem más, mint egy “szokatlan” intenzitású geomágneses vihar, egy olyan napkitörés, ami szó szerint felborítja a Föld ionoszféráját, túlterheli az elektromos hálózatokat, és megzavarja a mágneses tereket (ezért hülyültek meg a madarak, amik ennek alapján tájékozódnak)
Felmerülhet a kérdés, hogy miért került a “szokatlan” idézőjelbe. Nos, azért mert azóta megtudtuk, hogy a dolog egyáltalán nem szokatlan, tulajdonképpen folyamatosan vannak ilyen erősségű napkitörések, csak az a szerencsénk, hogy a Nap rohadtul nagy, így ezek a kitörések meglehetősen ritkán néznek éppen felénk. Utoljára 1967-ben voltunk valóban közel egy ismétléshez, ám akkor nyolc perccel, vagyis éppen a napfény Földhöz való elérésének idejével megúsztuk.
Van azonban egy jó hírünk is a Carringtonnal kapcsolatban. Pontosan ki tudjuk számolni, hogy mikor kaphatja el a bolygónkat a következő. A rossz hír az, hogy ez 2025. július 27-én lesz. vagyis van nagyjából egy évünk, hacsak nem lesz megint egy nyolc perces mázlink. Az esemény közeledtét egyébként már most is tapasztaljuk: sűrűsödnek a napviharok, egyre gyakrabban látni a sarkvidéktől délre is északi-fényt.
Túlélhetjük? Persze, viszont azt senki nem tudja, hogy pontosan mivel jár, ha (vagy amikor elkap minket), ismerjük a hatását, vagyis az elektromos hálózatok teljes kiégését/túlterhelését. Gondolatkísérlet képpen azonban képzeljük el, hogy ha a XIX. században csak a távírók vesztek meg tőle, mit eredményezne ma, az atomreaktorok, repülők, rakéták, meg úgy általában az internet korában. Bízzunk abban a nyolc percben.
Gaia bosszúja
2010-ben Izlandon kitört az Eyjafjallajökull vulkán (ezentúl Elfajultnak nevezem, mert nem vagyok hajlandó még egyszer leírni). Szóval az Elfajult vulkán egy hónapon keresztül tombolt, lávával és áradásokkal elárasztva a szigetet, valamint a kilövellt hamu miatt hónapokra tönkretette Észak-Európa légiforgalmát.
Nos, az Elfajult meglehetősen kicsike vulkán a Yellowstonehoz képest. Nem, nem a Yellowstone nemzeti parkban lévő egyik vulkánhoz képest, hanem ahhoz a szupervulkánhoz, amely tulajdonképpen maga a teljes nemzeti park a maga közel kilencezer négyzetkilométerével. A szupervulkánok tulajdonsága, hogy ha kitörnek, abba az egész Föld beleremeg, a hamuszennyezés tulajdonképpen ugyanolyan következményeket jelent, mint egy nukleáris tél, ráadásul maga a kitörés egy ekkora tűzhányó esetében tulajdonképpen az egész Észak-Amerikai kontinenst letarolná. A fent említett Tonga-eseményt, melyet mindössze ezer elődünk élte túl éppen egy ilyen kitörés okozta, igaz akkor a Csendes-óceánon füstölt el egy hegyecske, nem a szárazföldön.
A jó hír, hogy hasonló kitörések csak több millió évente történnek. A rossz hír, hogy a geológiai mérések szerint a következő ezer évben már esedékes valamikor, hogy a Yellowstone megmozduljon. Az ezer év soknak tűnhet, de földtörténeti szempontból a hibahatárt is tízezer években mérik, szóval, csak nyugalom.
A fentiek csak a legnagyobb veszéllyel fenyegető lehetőségek. Írhatnánk még vírusokról, elszabaduló műanyagevő gombákról (igen, már tenyésztik őket a lelkes környezetvédők, biztos jó vége lesz), vagy aszteroidákról (mondjuk azok annyira nem veszélyesek. A lényeg, hogy a világ, a civilizáció végét nagyon, nagyon sok minden elhozhatja. Azonban, hogy pozitívan zárjuk a fejtegetést, álljon előttünk a Tonga-katasztrófát túlélő őseink példája. A kőkor elején, a mi eszközeink nélkül, az állati sorból éppen kiemelkedve, de túlélték. Nekünk is menni fog.
Fotó: knowyourmeme
Zolee
2024-08-15 at 11:58
Azt hittem a tanulásg az lesz a cikknek,hogy a napkitörés is megakadályozható, ha Trump/Orbán alakít patrióta világkormányt,akik leszámolnak a gonosz ballbisikkel, Sorossal és a háttérhatalommal. Így kicsit csalódott vagyok 🙂
Bandi
2024-08-15 at 11:26
A maja ciklus vége nem világvége. De lehetett profitálni belőle.
Joris
2024-08-15 at 11:01
A Bibliában az a próféta, aki téves próféciát mondott, az legfeljebb jós… Ilyen mindenestől a hamis maya “prófécia”!
“De az ÚR ezt felelte nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik.” (Jeremiás14,14)
“Hiábavalósággal ámítanak azok titeket, saját szívük látomását beszélik, mely nem az Úr szájából való.”
A prófeta attól különb, hogy Isten üzenetét közvetíti, így az ő próféciája teljes mértékben beteljesedik!
Tisztelettel, a legjobbakat!
Greg
2024-08-15 at 10:36
Georg 10:03
👎…🖕
futóbolond
2024-08-15 at 10:29
make earth great again… without us.
Georg
2024-08-15 at 10:03
Érdekes..egész eddig itt a PS-en ment a kioktatása a “rettegő”, “sivalkodó” libsiknek. Azóta meg valahogy minden második cikk itt a PS-en arról szól, hogyan és mitől kell rettegnie a “konzervatív patriótáknak”. Pedig elvileg OV már egy “globális játékos” lett akinek sorra valósulnak meg a céljai..valahogy azonban szegény Fidesz hívőknek ebből csak annyi jut, hogy még több dologtól kell tartaniuk..már nem csak a “woke” meg a “Soros” tör az “életformájukra”, hanem sokminden más is.
lhotx
2024-08-15 at 09:42
Nagyon tetszett a „ sarkvidéktől délre” -kitétel, minthogy az egyiktől semmi sem fekszik délre, a másiktól pedig minden délre van. Elveszi a dolog tudományos élét.
lhotx
2024-08-15 at 09:35
Mondj 1 dolgot, ami nem 2012-ben romlott el!
Drobicsek Bambó
2024-08-15 at 08:51
A mayák nem számolták el magukat: mi számoltuk el magunkat 300 évvel.
A kitalált középkorban ezt Heribert Illigék matematikailag bebizonyították.
A valóságban most 1724-et írunk (kellene írnunk).
ViAM
2024-08-15 at 08:44
Azért ennél derűsebb jövőkép is várhat ránk, ha mondjuk a Gonosz végre elfáradna és egy halk horkanással. álmában örökre eltávozna, míg Istenünk felébredne és rendet rakna úgy a Földön, mint a Mennyben.
Theo
2024-08-15 at 08:44
Nekünk is menni fog?
Amikor fiataljaink már azon ketsegbeesnek, ha nem lehet házhoz rendelni a pizzát, vagy kicsit leáll a FB?