Világszenzáció volt a tiszazugi arzénos asszonyok sorozatgyilkossága. Az 1929-ben kipattant botrány kapcsán Nagyrév nevű kis magyar faluval kezdett foglalkozni a világsajtó. Az európai lapok mellett a The New York Times, a Chicago Daily Tribune és a Los Angeles Times is beszámolt arról, hogy a tiszazugi nők megmérgezték iszákos, durva vagy éppen hadirokkant férjüket. Ugyan az eset leginkább Nagyrévre vetett árnyékot, egyebek mellett Tiszakürtön, Ókécskén, Tiszaföldváron, Kunszentmártonban, Mesterszálláson és Öcsödön is történtek arzénos gyilkosságok. Az angyalcsináló bábaasszony öngyilkos lett, így a többi nő rákent mindent.
Az öngyilkos magyar sorozatgyilkosokról szóló PS-sorozat utolsó részében nők által elkövetett sorozatgyilkosságról, a tiszazugi arzénos nők tetteiről írunk. A borzalmas sorozat fő kitervelőjének tartott bábaasszony öngyilkosságot követett el, mielőtt számon kérhették volna tetteit.
“A szolnoki törvényszék nagy tárgyalási terme zsúfolva. A bírói asztal előtt idős asszony áll. Falusi asszony fekete ruhában, jómódúan, nagyon ízlésesen öltözve, két kezét összeteszi, mint a templomban az úr asztala előtt. Első pillantásra egy kedves nagyanya, akivel olyan kellemes otthon, a maga környezetében találkozni, és aki találó és talpraesett szívességgel szokta az idegent fogadni” – így kezdődik Móricz Zsigmond Tiszazugi méregkeverők című írása, amelynek nyomán vált először közismertté a Horthy-kor legnagyobb bűnügye. Több száz, feleslegessé vált férfit mérgeztek meg 2011 – 2029 között arzénnal.
Névtelen levelek irányították a figyelmet az arzénos sorozatgyilkosságra
A sorozatgyilkosságra úgy vetült rá a figyelem, hogy 1929 áprilisában három névtelen levelet vitt a postás a szolnoki királyi ügyészséghez. A levelekben arról írtak, hogy három nagyrévei asszony méreggel gyilkolt. Komolyan vették a leveleket, azonnal értesítették a csendőrséget. Amikor a cibakházi őrs egyik járőre megérkezett a kis faluba, hamar rájött, ki írta a leveleket, és felkereste az asszonyt, aki a község hivatalos bábájának, Székely Sándorné Rácz Zsuzsannának a sógornője volt.
Mivel a feljelentő állítását semmivel sem tudta bizonyítani és a csendőr sem talált semmit a három asszony bűnösségének igazolására, Rácz Lászlóné ellen tettek feljelentést rágalmazás miatt.
Az arzénos asszonyok közül néhányan a csendőrség udvarán (Forrás: VG)
A pletyka azonban terjedt a környéken és egy helyi újságírónak is a fülébe jutott. A tiszakürti Nyikos László 1929 júniusában a Kunszentmárton és Vidéke című lapban azt írta, hogy tömeges mérgezésekről beszélnek az emberek. Tiszakürtön két asszony is azt állította, hogy egy bizonyos Szabó Lászlóné meggyilkolta az apját, Szabó Mihályt.
Nyikos sem tudta igazolni állítását. Bizonyíték híján ellene is eljárás indult, amelyet a két névvel megnevezett tiszakürti asszony indított becsületsértés miatt. Ők ugyanis tagadták, hogy bárkit is megmérgeztek volna.
Egy nappal a cikk után újabb névtelen levél érkezett, ezúttal a tiszakürti csendőrőrsre. Írója azt állította, hogy
Szabóné mellett Madarász József és a felesége is méreggel gyilkolt.
Az áldozat a férfi édesapja, akit 1925-ben temettek el. Ezúttal a csendőrség parancsnoka, Zsoldos József tiszthelyettes maga eredt a gyilkossággal vádolt falusiak nyomába. Nyikos László kihallgatása közben jött rá, hogy a névtelen levél írója Bíró Mátyásné lehetett, akit azonnal felkeresett.
Az asszony vallomásában azt állította, a saját fülével hallotta Madarásznétól, hogy a Szabó házaspár tanácsát követve ők is végeztek a ház öreg urával, mert állandóan részeg és zsarnok volt, egyébként meg attól tartottak, hogy a kevéske vagyonukat is elissza. Hogy Bírónét nem hagyta nyugodni az ügy, az is bizonyítja, hogy nem sokkal ezután Szabóékkal is elbeszélgetett. A csendőrnek elárulta, mit mondtak neki. A mérget a tiszakürti bábától vették, egy bizonyos Csordás Bálintnétól, aki meg a nagyrévi bábtól, Fazekas Gyulánétól szerezte.
Az asszony arzént említett, amelyet az öreg Szabó italába kevertek.
Innen már nem volt megállás, a királyi ügyészek, a csendőrök és a rendőrnyomozók a végére jártak a történteknek és egy világraszóló sorozatgyilkosságot tártak fel.
Sorra gyilkolták meg arzénnal a felesleges férfiakat
Nagyréven és Tiszakürtön három hónapon keresztül tartott a nyomozás, július és október között a két településről 77 feljelentés érkezett a szolnoki királyi ügyészséghez. Sokkal több eljárást indítottak, mint amennyi ítélet született, az esetek túlnyomó többségében – a beismerő vallomások visszavonása után – bizonyítékhiány miatt nem szabtak ki büntetést. Négy asszony, köztük a fő gyanúsított, a helyi bába, Fazekas Gyuláné Oláh Zsuzsanna öngyilkosságot követett el, így az ő felelősségre vonásukra sem kerülhetett sor.
Négy arzénos asszony a vádlottak padján (Forrás: VG)
A tiszazugi méregkeverők elnevezés egy csoport nőre utal, akik tiszántúli falvakban éltek és 1911–1929 között körülbelül 300 embert mérgeztek meg. (Bár ez vitatott: Bodó Béla történész például csak 45-50 körülire becsüli az áldozatok számát.) A legtöbb ilyen mérgezéses eset Nagyrév faluból vált ismertté (innen ered az érintett nők másik összefoglaló elnevezése: a nagyrévi angyalcsinálók), de több ugyanilyen mérgezés színhelye volt Tiszakürt, Ókécske, Tiszaföldvár, Kunszentmárton, Mesterszállás és Öcsöd is, valamint előfordultak hasonló, a tiszazuginál jóval kisebb port felverő esetek Békésben, Csongrádban és Zalában is.
A nyomozás szerint a többségében nagyrévi asszonyokat a helybéli bába – Fazekas Gyuláné, született Oláh Zsuzsanna (1861. május 20. – 1929. július 19.) – buzdította fel az arzén használatára; a méreg terjesztésében azonban más nőknek is részük volt. Az ítéleti tényállás megállapításában – mármint abban, hogy a legfőbb bűnösnek Fazekasnét jelölték meg – nyilvánvalóan az is közrejátszott, hogy ő már a büntetőeljárás korai szakaszában, 1929 júliusában öngyilkos lett, ezért a többi érintettnek az volt az érdeke, hogy minél több kérdésben a halála miatt már nem büntethető asszonyra valljon. Fazekasné, amikor meglátta az érte érkező csendőröket, lúgot ivott és a helyszínen szörnyű kínok között meghalt.
A kezdeti férjgyilkosságok után néhányan a saját családtagjaikat, rokonaikat is megmérgezték, mivel azok „teherré” váltak számukra (pl. betegségek, fronton szerzett bajok miatt), vagy az örökségüket akarták igy megkaparintani. Sok falu küzdött a szegénységgel és a nyomorúsággal, ezért a föld akkoriban különösen értékes volt: így a földszerzés és a föld elaprózódásának megakadályozása egyaránt motiválhatta őket.
Az asszonyok a férjek és családtagok mellett szeretőket és fiúkat is öltek meg a bábaasszony biztatására.
Az angyalcsinálók – The Angel Makers
Egy amerikai újságírónő néhány éve könyvet írt a tiszazugi méregkeverőkről.
„Rengeteg idő, türelem és tanulás kellett, hogy külföldiként, a nyelvet egyáltalán nem beszélve megértsem a magyarokat, megismerjem a lelküket. Többször megfordultam Magyarországon, hónapokig éltem Szolnokon, ahol a bírósági tárgyalások zajlottak” – nyilatkozta a Broadside nevű blognak Patti McCracken amerikai újságírónő, aki 14 évig dolgozott a nagyrévi asszonyokról szóló The Angel Makers (Az angyalcsinálók) című könyvén. A magyar kriminológiában tiszazugi méregkeverőkként is ismerik őket.
A könyv középpontjában a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében található falu, Nagyrév mindig mosolygós, jókedvű, de közben éles eszű bábája, Zsuzsa nővér (Auntie Suzy) áll, aki a helyi asszonyok bizalmasaként gyakorlatilag mindenki életébe belelát, mindenhová bejárása van.
A korabeli feljegyzések szerint Zsuzsa nővér, vagyis Fazekas Gyuláné ellen több eljárást folytattak le illegális abortuszok elvégzése miatt, ám egyszer sem találták bűnösnek, így juthatott el oda, hogy köténye zsebéből végül „gyógyszertárt” üzemeltessen. Az orvosság minden esetben a légypapírból kiáztatott arzén volt, amely eleinte megromlott házasságokból mentette ki a feleségeket, akik hosszú ideje tűrték a megaláztatásokat, férjük, szeretőjük alkoholizmusát, bántalmazását, majd később betegeket, gyengéket, elesetteket, sőt haragosokat és vetélytársakat is ezzel „kezeltek”. A bába elhíresült mondása a „Mit kínlódsz vele?” lett.
Patti McCracken könyve végigkíséri az arzén útját, ahogy az borban, pálinkában, kávéban vagy levesben végzi; amint embereket szabadít fel és tesz tönkre, vagy pénzről, földről, örökségekről dönt. A kutatások során Nagyrév mellett Tiszakürtön, Ókécskén, Tiszaföldváron, Kunszentmártonban, Mesterszálláson és Öcsödön is felfedtek mérgezéses haláleseteket, de más vármegyékben, Békésben, Csongrádban, továbbá Zalában is hasonlóképpen végeztek idősekkel, férfiakkal, fiatalokkal, gyerekekkel – mint McCracken művéből kiderül, a szálak elértek egészen Kanadáig.
Patti McCracken szerint hetven emberből végül tizennyolcat ítéltek el, hármat közülük ki is végeztek. Fazekas Gyuláné, azaz Zsuzsa nővér nem várta meg, hogy érte menjenek, öngyilkosságot követett el. Noha a vádlottak padján rákentek mindent, inkább egy bűnszövetkezetről volt szó, amelyben a bába családja is tevékenyen részt vett.
A tárgyalást gyakorlatilag végigkövette a világsajtó, az amerikai The New York Times hasábjain többször is megjelent, Móricz Zsigmond 1930-ban a Nyugatban egy hosszabb lélegzetvételű írást közölt róla.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS