![](https://pestisracok.hu/wp-content/uploads/2024/08/maszol_kolozsvar.jpg)
Felszentelték és megáldották csütörtökön, Nagyboldogasszony ünnepén a Kolozsvár belvárosába, a piarista templom elé visszaállított Mária-oszlopot, Erdély második legrégebbi köztéri emlékművét.
A kolozsvári és erdélyi magyarság számára is szimbolikus jelentőségű ünnepi esemény egyben a 15. Kolozsvári Magyar Napok nyitánya is volt. A barokk fogadalmi szobor, a város legrégebbi köztéri alkotása a magyar közösség és az egyházak összefogása révén évtizedes “száműzetés” után került vissza eredeti helyére, ahonnan a kommunista rezsim ideológiai okokból elköltöztette. Kerekes László gyulafehérvári római katolikus segédpüspök szentelte fel és áldotta meg a piarista templom búcsúja keretében. Szentbeszédében hangsúlyozta: ahogy a középkorban, a járványok idején, mai énközpontú világunkban is szükségünk van arra, hogy Máriára tekintsünk, az ő életét mintázzuk, hiszen az emberiség ma is “erkölcsi lejtőn halad”. Szűz Mária követendő példa, hiszen életével, imádságával mindig Istenre mutatott.
Az ő életén keresztül mi is rátekintünk Istenre, s az ő nagyságát, jóságát dicsérjük
-fogalmazott. László Attila kolozs-dobokai főesperes, a Szent Mihály-templom plébánosa a hála, köszönetmondás és imádkozás napjaként jellemezte az ünnepet, amikor a közösség “a történelem hullámzó idején túl” bizalommal tekint a jövőbe, ehhez kér erőt.
Ezen oszlop története az Isten után vágyakozó, kiáltó vagy az épp tőle elforduló ember útját mutatja meg
-hívta fel a figyelmet. Felidézte: a Mária-oszlop visszahelyezését Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője kezdeményezte 2018-ban a néhai Kovács Sándor főesperessel az önkormányzatnál, a kezdeményezést az egyházak és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is felkarolta. Külön köszöntötte az adományozó Kornis-család leszármazottait, és köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták, hogy
az ősök által megálmodott módon legyen ékköve a városnak, emlékeztetve múltra és jövőre.
Oláh Emese alpolgármester beszédében rámutatott: a Mária-oszlop “a remény, hit és hála jelképe”. Visszahelyezése nemcsak a múlt előtti tisztelgés, hanem a jövő iránti elkötelezettség jele is, mondta, aláhúzva, hogy az ilyen szimbólumok “mutatnak utat a jövő generációjának, jelzik hovatartozásunkat”. Visszaállítása olyan eredmény, mely igazolja a magyar képviselet szükségességét Kolozsváron – mondta. Kifejtette: a felújított Farkas utca és környéke, a Mária-oszlop, az itt lévő templomok, az egyetem és iskolák, a Főtér olyan hangulatot kölcsönöz Kolozsvárnak, mely bármelyik nyugat-európai városéval vetekedhet.
Elmondhatjuk, hogy napjainkra ez a város visszanyerte egykori méltóságát, egy kicsit otthonosabbá vált mindannyiunk számára, ezáltal a funari hagyaték is homályosodni fog
-fogalmazott, a magyarellenességgel vádolt Gheorghe Funar régebbi polgármesterre utalva. Hozzátette: mindent meg kell tenni azért, hogy ez a jövőben ne változzon,
a múlt szelleme ne kísértse többé a kolozsváriakat, értékeink soha többé ne csorbuljanak.
Macalik Arnold építész, a Farkas és Egyetem utcák felújításának tervezője emlékeztetett arra, hogy a fogadalmi oszlopot megrendelője, gróf Kornis Antal a pestisjárvány után állíttatta, melyben édesapja, felesége és nagyobbik lánya is életét vesztette. Külön felhívta a figyelmet a templomok, iskolák és egyetem által közrefogott tér jelentőségére, a Mária-oszlop szépségére, és felolvasta azt az imát, melyet acéllemezre vésve helyeztek el a Mária-szobor belsejébe.
Az oszlopon álló Szűz Mária-szobor az eredeti alkotás hiteles másolata – az eredetit múzeumi körülmények között őrzik -, míg az oszlop szobrászati elemei közül többnek az eredeti változata került ki köztérre. A Mária-oszlopra a római katolikus, evangélikus-lutheránus, unitárius, ortodox és görög katolikus egyházak képviselői mondtak imát. A kolozsvári Mária-oszlop a nagyszebeni Nepomuki Szent János-szobor után Erdély második legrégebbi köztéri emlékműve. Több évtized után kerül vissza eredeti helyére, a belvárosi Egyetem (Universitatii) és Farkas (Mihail Kogalniceanu) utcák kereszteződésénél kialakított kis térre. Elkészítésére 1744-ben kötött szerződést az erdélyi katolikus arisztokrácia jelentős képviselője, Kornis Antal az erdélyi barokk szobrászat fő mesterével, Anton Schuschbauerrel. Megrendelője az emlékművet hálaadománynak szánta az 1738-ban kezdődött pestisjárvány elmúltáért. A barokk fogadalmi szobrot a román kommunista hatóságok 1959-ben, restaurálása után bontották le azon indokkal, hogy akadályozza a gépkocsiforgalmat. 1961-től az egyik legnagyobb lakótelepen található, két sugárút által közrezárt Szent Péter és Pál apostolok nevű templom kertjében állt, ahol a nagy gépkocsiforgalom miatt alig volt észrevehető. A belvárosba való visszahelyezéséről 2018-ban döntött a képviselőtestület, a belvárosi utcák gyalogövezetté alakítását célzó projektnek volt a része. A helyreállítás Kolozsi Tibor szobrászművész tervei alapján történt, az emlékmű körüli teret Macalik Arnold építész tervezte. A restaurálást Kiss Zoltán Árpád és Gere István kőfaragó, André Csongor és Sipos István Márton szobrász, valamint Bede Ingrid Izabella keramikus végezte.
Forrás: MTI; Maszol/Facebook.com
oshon
2024-08-15 at 17:15
Cuki – Koszonet es tisztelet … Kolozsvarrol !
Cuki
2024-08-15 at 16:32
Tóth Sándor: Piéta
Csillag-mécses világánál jöttem hozzád, Mária,
Fáradt fejem lehajtani, vígasztalás Asszonya.
Hó-magányban át az erdőn Hold-ív vándora kísért,
Szél a bükkösök sorával zsoltárhangokat cserélt.
Fölemelem tekintetem, keresem a fényedet,
amely könnyít éjszakámon, s forrásodhoz elvezet.
Szomjazó virágok arca mitől mindig felderül,
Virág-ember árvasága szeretetté fényesül.
Keresem a virágaid, száraz kórót tép a szél,
nyári vizek tükre-fodrán jeget kopácsol a tél.
Dermed idebenn is, látod, lelkem ékes hajlama,
oldozd sugaras kezeddel, Napbaöltözött Anya.
És a szavak tőre-élét tompítsd, országunk szívét
önfiától át ne döfje. Gyűlöletnek késhegyét
távoztasd e néptől messze, már eleget szenvedett,
megalázva idegentől rótta csak az éveket
Melyek most már mély kongással jelzik, utunk hol vezet:
barbár-vörös egek alól, s keresünk reményeket.
Még magányos erdeinkben zarándoklunk éjszaka
Ám az úton elénk sietsz, reménységünk Csillaga
Kitárod kék köpönyeged, hová bízón térhetünk,
miként elődeink hitték. Összetéve két kezünk
Közbenjáró szavad által Szent Fiad, ki ránk tekint
Megbocsátja vétkeinket, s megenyhíti mind a kínt
Megnyitja a benső forrást, hitet támaszt, lelkeket,
És a sívó gonoszságban megőrzi az életet.
Cuki
2024-08-15 at 16:28
Sík Sándor: Az Andocsi Máriához
„Koldusboton, törött mankón
Jövünk Búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján,
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más ki virrasszon.
Baráttalan, testvértelen, hozzád ver a veszedelem,
Boldogságos asszony!
Megcsúfolták, megköpködték,
Ami bennünk szép volt,
Kilencfelé hasogatták,
Ami rajtunk épp volt,
Tépett testünk megtaposták,
Ragadozók ragadozzák
Édes-kevesünket,
Koporsónkat faragdálják.
eléd sírjuk, magyar árvák,
A mi keservünket.
Idegenek megnevetik
Drága magyar szónkat,
Idegentűl kéregetjük
Kenyerünket, sónkat.
Magyar kezek szántogatnak,
Régi rögön új uraknak,
Néped hegye-völgyén.
Más arat ahol mi vetettünk:
Jövevények, szolgák lettünk
Úr-apáink földjén.
Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért,
Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz–parton,
Három hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének.
tényközlő
2024-08-15 at 16:03
Megint a magyarok építik újra azt, amit a betelepült barbár győztesek leromboltak.
ViAM
2024-08-15 at 15:45
“…a múlt szelleme ne kísértse többé a kolozsváriakat, értékeink soha többé ne csorbuljanak.”
Reménykedjünk, de jó döntés volt, hogy az eredeti Szűz Mária-szobrot elzártan őrzik.