Vajon Alain Delon is kap nagy, állami búcsúztatást?

Jean-Paul Belmondo kapott. Ők ketten vitán felül a francia színjátszás legeslegnagyobb alakjai. Persze, imádjuk Louis de Funes-t, Gerard Depardieu-t és Jean Renot-t is nagyon bírjuk. Volt valaha egy Audrey Tautou is, vagy ha már nők, akkor egy klasszikus: Catherine Denevue… vagy még egy: Brigitte Bardot. De ők ketten egy külön ligát alkottak. Akkora ikonok voltak, amilyen már soha többé nem lesz a francia filmiparban.

Belmondo 2021-ben hunyt el. A búcsúztatóján Emmanuel Macron mondott beszédet az Invalidusok Kertjében. Katonazenekar játszotta a “Chi Mai”-t, Ennio Morricone felejthetetlen szerzeményét a “Profi” című filmből. És Alain Delon ott még a menet élén vonult, botra támaszkodva ugyan, és maszkot is kellett viselnie (még tombolt a Covid-őrület), de amikor letolta az álla alá, és mosolygott, valószínűleg sok-sok női bugyit kellett utána gyorsan bedobni a mosógépbe.

Alain Delon az utolsó macsók egyike volt. Nem Arnold Schwarzenegger-féle macsó, még csak nem is Clint Eastwood vagy Bruce Willis. Delon a sármőr-macsó volt, férfi szexszimbólum, nem véletlenül nevezték (különösen az angolszász világban) Brigitte Bardot férfiváltozatának.

Ha nincs Alain Delon, nincs Ernyey Béla sem. Az az eszméletlen stíl, amit Ernyey produkál, fehér öltöny bebújós cipővel, zokni nélkül, vagy a sportos pulóver sállal, szűk fazonú, kicsit boka fölött végződő nadrággal, hozzá sportcipő – persze, hogy szintén zokni nélkül… mindent visz. Őszintén mondom, semmi cinizmus. Ami Magyar Péteren úgy áll, mint egy bohócon, az Ernyey Bélát Delon-epigonná teszi. Nagyon ott van.

Bár egyesek szerint Lukács Sándor a magyar Alain Delon, nem Ernyey Béla. De valójában tökmindegy. Mert Alain Delon-ból csak egy van. Aki amellett, hogy szexszimbólum, üzletember, Ernyey Béla és Lukács Sándor inspirátora, stb., stb., emellett tényleg egy színészóriás is volt.

Egyetlen filmjét sem láttam. Na jó, ez nem igaz, de vicces lett volna a mondat. A Borsalinot például láttam, ahol ráadásul együtt játszottak Belmondoval. (Nem először, és nem is utoljára.)

Járt Belmondonak az állami ceremónia? Naná. Jár-e Alain Delonnak is? Naná. Csak hát van egy bibi. Delon 2023 októberében interjút adott a svájci Le Matin napilapnak, ahol elmondta, hogy örül a Marine LePen vezette Nemzeti Front előretörésének. De már 1987-ben is elmondta, hogy jó barátságot ápol, és támogatja Marine apját, a párt alapítóját,  Jean-Marie Le Pent. Kritizálta a migrációt, és azt is kijelentette, hogy egy gyereknek apával és anyával kell rendelkeznie.

Ezek után csodálkozunk, hogy amikor 2019-ben életműdíjat kapott, a baloldali aktivisták óriási tiltakozásba kezdtek, hogy ne kaphassa meg? És hogy évtizedek óta folyamatosan fasisztázzák? Vagy hogy a Miss France bizottsága megfosztotta a tiszteletbeli elnöki címétől?

És azon sem fogunk csodálkozni, ha esetleg ő nem kap olyan díszes gyászszertartást, és nem lesz ott Macron, hogy búcsúbeszédet mondjon. Felkészül: az előbb említett Brigitte Bardot (89) és Cahtherine Denevue (80). Ők még hála az égnek, élnek, de mivel mindketten, Delonhoz hasonlóan markáns, deklarált jobboldaliak, nekik sem járhat majd állami szertartás. Kíváncsian várjuk, hogy Delonnak jár-e.