A gyarmatosítók reneszánsza

Mily nagy szerencséje van a világnak, hogy az angolszász hatalmak oly sokat törődnek a gyengébbek gyámolításával és az igazságtalanságokkal szembeni fellépéssel. Noha nekik is meg van a maguk baja, lám mégsem vonják meg a fényt a világ nemzeteitől, melyek a homályban bukdácsolnak, hanem segítenek, ahol csak tudnak. Ilyen ez a jó szív, az angolszász szív, amely minden más létező felett áll és minden más nemzetért lüktet. Vagy, ahogy az ukránok mondják, heart full of gold.

Persze itt Közép- és Kelet-Európában akadnak olyan kosz-népek, meg visszafeleselő bugris nemzetek, akik nem tudják megállni, hogy ne jártassák a pofájukat, és ne kérdőjelezzék meg az angolszászok felsőbbrendűségét, olyan idiotizmusba hajló, kései középkor szagú, dohos álérveket pufogtatva, hogy mekkora képmutatás már a világ gyámoltalanjait megannyiszor kirabló, kifosztó, kiszipolyozó nemzetektől és azok egykori bűntársaitól, kik mára inkább csicskásaikká silányodtak, – lásd: Nyugat-Európa –  hogy ma segítséget és együttérzést színlelve újra szétrabolják a világot.

Pedig a károgás helyett jobb lenne, ha megnéznék mit tesz a nyugat Ukrajnáért. Nem csak a függetlenségét és a demokráciát szavatolja, illetve győzelemre vezeti Bandera népét, de új nyelvet is ad neki. A sajátját! Azért ez nem akármi. A franciák is így vitték el a nyelvüket Afrikába. Persze ott is van, aki pofázik, hogy azokat a népeket is addig rabolták, hogy azok megtanulták kirablóik nyelvét, pedig a valóság az, hogy csak szerették volna eredetiben olvasni François Villont. Most megtehetik! Annyi, hogy a pénzüket nem vihetik a francián kívül más bankba, mert akkor nagy a kockázata, hogy megmurdelnak. De a szabadságnak ára van! Vagy, ahogy az ukránok mondják, shut the fuck up!

Na, de térjünk már rá a lényegre, hogy miért is delirálok itt ezekről. Ugye azt mindenki hallotta, tudja, találkozott vele, hogy az egykori (mára már nem lol) gyarmatosítók annyira szívükön viselték Ukrajna sorsát, hogy hosszú éveken keresztül eladósították, felvásárolták, és nem csak beavatkoztak a belügyibe, de gyakorlatilag teljesen nyíltan átvették a vezénylést. És akkor most Majdanról, fegyverekről, tőkealapokról, már az újjáépítést is előre leszervező, sőt már Romániában előre a munkálatokra verbuvált munkásokról nem is beszélünk. Meg a Netflixre gyártott propaganda filmről sem, ahol már angolszász fazonok ülnek az angolszász stílusú lebujban, angol humort prezentáló, anyanyelvi angolt villantó angolul humorizáló humoristáról, és az őt/őket körülvevő angolul értő közönségről sem. De arról igen, hogy egy új törvény szerint bizonyos állami pozíciókban kötelező lesz az angol nyelv ismerete, az óvódásokat angolul kell tanítani, és a mozik is a filmek egy részét angolul fogják vetíteni. Nevezzük csak annak ezt, ami! Gyarmatosítás! Nem holmi kulturális imperializmus. Kőkemény gyarmatosítás! Ahogy azt kell, bábkormánnyal, kulturális megszállással, katonai támogatással, földek, ingatlanok, nyersanyagok jutányos felvásárlásával. (értsd: rablás) És a jövő generációjának az urakhoz szoktatásával. Persze mondhatjuk, hogy az oroszok meg a kínaiak is ugyanezt teszik, csak nem Európában, hanem Afrikában, meg a közvetlen szomszédságukban, de ők legalább nem velünk fizettetik meg a gyarmatosításuk költségeit. Szóval jó lenne abbahagyni a hazudozást az erkölcsről, meg a humánumról és egyenesen beszélni arról, hogy a gyarmatosítók reneszánszukat élik! És arról is, hogy itt Európában lett volna esélyünk mindezzel szemben felemelni a szavunk, de nem tettük, mert derék európai értelmiségünk falathoz szoktatott kutyaként szegődött szolgálatba, s előbb magát, aztán minket győzködött a hülye lé-dumáival.

Akárhogy is, az élet és a történelemírás nem áll meg, vagy, ahogy az ukránok mondják, the life goes on.