Persze mindannyian kiegyeznénk az 1 millió forintos minimálbérrel. Főleg nettóban. Azonban ha már itt tartunk, miért nem rögtön 10 millió a minimálbér? Ráadásul ha van örök élet, meg ingyen sör is, akkor máris spóroltunk az egészségügyi ellátórendszeren, meg a hatósági áras augusztus 20-i nedűn. Végülis, így már egyensúlyba is került az államháztartás, korrupcióra meg szükség sincs, hiszen ha mindenki végtelen mennyiségű pénzt keres, mire kéne a még több pénz?
Csak néhány ígéret a magyar közélet elmúlt 8-9 hónapjából: olyanokat tudok, hogy ha nyilvánosságra hozom, a kormány beleremeg, feljelentek minden gazdasági bűnözőt, nyilvánosságra hozom a vagyonomat. Most pedig, megcsinálom az egy- (de legalábbis fél-) milliós minimálbért. Eközben Orbán Viktor a homlokára csap, hogy ez neki nem jutott eszébe.
Azért nem legyünk naivak, az ember elsősorban a hasával szavaz. Amikor ezzel nincs probléma, akkor kapnak fényt az olyan pártok, mint a zöldek, a progresszív liberálisok és egyéb töltelékpártok, akik a nyugati jóléti sovinizmus csúcstermékeként a világ pénzbőségén felkapaszkodva tartanak fenn jól fizető kartellt egy szűk politikai elitre. Ha pedig a dolgok rosszra fordulnak, jön a jobboldal. Szerencsétlenebb történelmi korszakokban pedig a bal.
Ebből az alapvetésből viszonylag könnyű lenne belátni, hogy az egymilliós minimálbér valójában minden választott vezető álma. Hiszen ki ne akarná bebetonozni a választási sikert azzal, hogy már-már a német átlagfizetést súroló minimálbért(!) biztosít országa számára. Sőt, ha esetleg a 100 forintos eurót is megígéri mellé, akkor a havi 10 ezer eurós minimálbértől biztos leesne a németek álla. Már látom is magam előtt a stuttgarti mosogatólegényt a balatoni lángossütőben (ahol hatósági áras, 200 forintos lángost sütnek), meg a müncheni takarítók egész siserehadát Budapest egyik legolcsóbb moteljében, a Ritz-Carltonban.
Azonban aki általános iskola negyedik után is tartotta a lépést a matektanárral, az tudhatja, hogy ez nem egy egyszerű akarati kérdés, egy ilyen döntés mögött komplex gazdasági folyamatok, termelékenységi, hatékonysági növekedés, innováció és a globális ellátási láncok részleges uralása szükséges stratégiai szektorokban. De legalábbis néhány olyan stratégiai beruházás, mint egy nemzetközi telekommunikációs cég, vagy Európa egyik legforgalmasabb légikikötője…
Máskülönben persze lehet vagdalózni egymilliós minimálbérrel, hiszen ez még Zimbabwenek is sikerült. Aztán a 10 millió, majd 10 trillió dolláros minimálbér is 2008-ra. Valahogy mégsem egy kedves emberként emlékszik a zimbabwei nép Robert Mugabera. Pedig igencsak magyarpéteri figura volt ő maga is, érthetetlen.
A mindenkori ellenzék számára sajnos egyetlen menekülőút maradt, ez pedig a demagógia. A „Magyarország ezeréves történetének legkorruptabb kormányáról” hordószónokló MZP és barátai azóta sem tudták tisztázni, honnan szereztek százmilliókat a kampányra, „Magyarország zöldpártja” egy budapesti természetvédelmi terület beépítésével próbálja kistafírungozni a megszűnőfélben lévő frakcióját, míg a megkülönböztetés ellen harcoló progresszívek barátai a nyílt utcán vernek félholtra magyar embereket vélt hovatartozásuk miatt, a negyedik szerint meg elk.rta, de egyébként nem hiányzott. Erre a kézben lévő 19-re húzta ki a Magyar Péter lapot az ellenzék. És úgy néz ki, hogy ez a Magyar Péter lap valójában az ő Fekete Péter kártyájuk lesz– akinek a végén a kezében marad, az veszít a játékban.
Mert ahogy a kommunizmusba forduló igazszocializmus során is, az ígéretek megint megvannak, csak éppen tartalom, vagy gondolat– de leginkább realitás– nincs mögöttük, hogy azok megvalósuljanak. Ilyenkor pedig az emberek általában igencsak morcosak. Mert az emberek elsősorban a hasukkal szavaznak. És a kör indul elölről.
Fotó: MTI/Purger Tamás
Facebook
Twitter
YouTube
RSS