Némi meglepetésre Gubík Lászlót választották a felvidéki Magyar Szövetség elnökévé a párt hétvégi kongresszusán. Noha elsőként és egyedi programmal jelentkezett be a feladatra, a leköszönő vezetés másik jelölt mögött állt, így a személyes elköteleződések és alkuk világában nem őt tartották esélyesnek. A kampánykörútja jelentette a döntő fordulatot, ennek során győzte meg az alapszervezetek, illetve az azokból delegált kongresszusi küldöttek többségét. Az országos politikában régóta sikertelen párt elnökeként szemléletváltást, profizmust, sőt korszakváltást ígér.
A sikerek régóta elkerülték a felvidéki magyar pártot, amelyet cserébe ideológiai, régiós és generációs törésvonalak szabdalnak. Hogyan lehet ezt egységesen működő szervezetté fésülni?
Munkával, a bizalmi légkör visszaállításával, és jövőképpel. Ezek lehetnek így együtt a konfliktusok és a problémák feloldásai, ha önmagunk helyett az előttünk álló nem kevés feladattal vagyunk elfoglalva. Erről szól az a szemléletváltás, majd korszakváltás, amelyet az elnökjelölti kampányomban is meghirdettem. Teljesen új politikai kultúrát kell meghonosítani a felvidéki közéletben.
Kívülről, például Budapestről nézve elég kilátástalan képet fest az elmúlt csaknem másfél évtized: zsinórban elbukott öt parlamenti választás, elbukott EP-választások, megalázóan elsült köztársaságielnök-választás. Mi lehet, mi lesz most más ahhoz képest, amiből ezek sültek ki? El lehet még egyáltalán érni a fásult, a játékból kiszállt, illetve a szlovák pártokhoz átszivárgott magyar szavazókat?
Ha nem mardossuk egymást, hanem normális politikai kultúra van, meg egységes fellépés a sok egyénieskedés helyett, az minőségi változást jelent. Egyértelmű kommunikációra van szükség, amely gyűjtőpárti lesz abban az értelemben, hogy a teljes magyar közösséget kell megszólítanunk, ugyanakkor ez nem történhet értéksemlegesen, hogy nem merünk se A-t, se B-t mondani. Amikor a teljes felvidéki közösséghez szólunk, akkor is venni kell a bátorságot, hogy elmagyarázzuk a saját álláspontunkat, és hogy ez miért jó a közösségnek. Erre pedig intellektuálisan felkészültnek kell lenni.
Professzionális alapokra helyezzük a politikát: mérünk, és a mérések alapján döntünk. Emögé kell egy agytröszt, amelyen keresztül nemcsak a politikai döntéshozatal lesz átgondoltabb és megalapozottabb, hanem ez felér majd egy szociológiai képalkotással is. Világosan kell látnunk, milyen állapotban van a közösségünk, a legkisebb faluig bezárólag. Hol mennyi magyar van és milyenek a körülményeik? Ténylegesen mennyi a romák száma, akik adott esetben magyarnak vallják magukat, más esetben szlováknak? Mennyien vannak, akiket nyilvántart a statisztika, de ténylegesen nem otthon laknak, hanem például valahol Nyugat-Európában? Alaposan ki kell nyitni a szemünket, tisztább képet kell nyernünk, ami lehet, hogy demográfiailag lesújtó pillanat lesz, de szembesülni kell vele. Tudatosság terén is más lesz mostantól a Magyar Szövetség. Ha ez ötvöződik az új politikai kultúrával és a professzionális alapokkal, attól várhatjuk majd az eredményességet is.
Az elnökjelölti beszéd közben, a kongresszuson (fotó: Felvidék.ma/Hideghéthy Andrea)
Sokszor, méghozzá kiemelt hangsúllyal beszéltél az önkormányzati társulás tervéről. Ez mit jelent, és mi a célja?
Ennek egyrészt történelmi gyökere van, ez egy 30 éves adósság lerovása. Az 1994-es komáromi nagygyűlés – Szlovákia megalakulása után 1 évvel – a legkecsegtetőbb lehetőségekkel bíró eseménye volt a jelenkori felvidéki magyar politikatörténetnek, de a legnagyobb elszalasztott lehetőség lett belőle. Az ott megfogalmazott célok azonban ma is érvényesek, ezért a Szövetség a Közös Célokért (Gubík László ennek a szervezetnek az elnöke 2020 óta, amikor Duray Miklós átadta neki a stafétát – a szerk.), a Csallóközi Falvak és Városok Társulása, valamint a Pro Civis polgári társulás konferenciáján megfogalmaztuk a felvidéki magyar polgármesterek és önkormányzati képviselők közös fórumba integrálását. A Magyar Szövetségnek 264 polgármestere van országszerte, a független magyar polgármesterekkel együtt jóval 300 fölötti ez a szám, a képviselőkkel pedig ezres nagyságrendű, tehát a régiókban erősek vagyunk.
Duray Miklós nemcsak a Szövetség a Közös Célokért vezetését, hanem a politikai örökségét is rá bízta (fotó: Felvidék.ma/Pásztor Péter)
Az önkormányzati társulásnak kiterjedt feladatai lesznek. Tematizálni a nyilvánosság előtt az önkormányzatok problémáit – például az alulfinanszírozottságot, az adminisztratív nehézségeket, a kétnyelvűséggel járó pluszköltségeket, vagy a tengerszint feletti magassághoz kötött támogatásokból fakadó diszkriminációt. Feladata lesz az érdekvédelem a magyarságra nézve hátrányos kormánydöntésekkel, például járások vagy megyék határmódosításaival szemben. Különféle szolgáltatásokkal áll majd a magyarlakta települések rendelkezésére, például szűkös pénzügyi keretből gazdálkodó falvaknak jogi vagy fordítói segítséggel, de akár lobbitevékenységgel is. Ha egy polgármester azt érzi majd, hogy ez egy erős háttér, amely segíti őt, törődik a gondjaira bízott településsel, az végső soron a választókedvre is jótékony hatást gyakorolhat, és országos politikai erővé alakítható az ebbe fektetett munka.
Sokrétű, kiterjedt önkormányzatiságnak hangzik a dolog. Ez tulajdonképpen egy árnyékautonómia?
Annyiban igen, hogy összehangolt és saját mozgástérrel rendelkező, a kormánytól független szervről van szó. Annyiban viszont nem, hogy nincs jogszabályi meghatározottsága, közigazgatásilag nem leírható, területileg nem szabályozott, nincsenek konkrét határai. 512 település van Szlovákiában, ahol a magyarság eléri a hivatali nyelvhasználatot biztosító 15%-os lakosságarányt, meg még néhány város ennél kisebb arányú, de jelentős lélekszámú magyarral, mint például a szülővárosom, Léva. Összesen nagyjából 600 települést érinthet az önkormányzati társulás tevékenysége. Biztos lesz, ahol a teljes önkormányzat csatlakozik majd, de olyan is, hogy egy képviselő, mondjuk olyan településekről, ahol már nem jön össze egy frakciónyi magyar képviselő. A szervezet arra is jó lesz, hogy a Szlovákiai Városok és Falvak Szövetségében ismerni fogják egymást a magyarok, és frakciózhatnak a közös célokért.
A Markíza szlovák kereskedelmi tévének nyilatkozva a kongresszus után (fotó: Felvidék.ma/Hideghéthy Andrea)
Magyarország Alaptörvénye kimondott felelősséget vállal a külhoni magyarokért. Miként jelenik meg ez a Magyar Szövetség vonatkozásában?
A felvidéki magyar intézményrendszert – civil szférát, oktatási-nevelési intézményeket, egyházi intézményeket, templomokat – segíti a magyar kormány, sok esetben a szlovák állam által elhanyagolt feladatok átvállalásával is. Hála Istennek, a mostani magyar kormány politikájának alappillére ez a hozzáállás. Ez a mindenkori felvidéki politikum számára lehetőség, hiszen ha a választók érzik, hogy ennek a magyar állami szerepvállalásnak velejárója egy működő felvidéki magyar politikai alakulat, akkor remélhetőleg ezt honorálják is. Ugyanakkor fontos, hogy ne csak Budapesten küzdjünk az érdekeinkért, hanem Pozsony felé is elvárás legyen a kötelességei teljesítése.
Politikai pártokat Szlovákiában sem szabad külföldről támogatni, még magyar pártot sem a magyar anyaországnak…
Így van. A politikai párt a nemzetpolitika intézményein és fórumain keresztül közvetíti a közösség preferenciáit. Ismernie kell a társadalmunk állapotát, és impulzusokat, javaslatokat tud adni a támogató felé, hogy hova csapódjon le a jószándék. A felmerülő problémákra a párt szakpolitikai programot tud kidolgozni, egyezteti azt a budapesti illetékes döntéshozókkal, és így juthat el célzottan a támogatás a meglévő vagy esetleg új felvidéki intézményhez, szervezethez.
Gubík László az általa szervezett Martosi Szabadegyetemen Kövér László házelnökkel és Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárral (fotó: MTI/Krizsán Csaba)
Milyen szerep juthat a Magyar Szövetségnek a jelenleg jó, ám olykor bonyolult magyar–szlovák kapcsolatban?
A saját közössége képviseletén túl minden nemzetiségi pártnak van egy ilyen többletszerepe a közvetítésben – ideális esetben a legmagasabb szinten. Erre a kettősségre az RMDSZ és a VMSZ a legjobb példa a Kárpát-medencében, és ide kéne magát visszatornáznia a Magyar Szövetségnek is. Ez win-win-win helyzet teremtésére alkalmas lehetőség. Kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés esetén persze egyszerűbb, de ha feszültség van, akár azt is tudja mérsékelni egy nemzetiségi párt. A Magyar Szövetségnek ez a közvetítő szerepe megszűnt a sorozatos országos szintű sikertelensége miatt, de ez nem jó, mert egy felvidéki magyar párt új dimenziót tud hozni ebbe az együttműködésbe. A szerep kiérdemléséhez viszont teljesítmény kell.
Ez jól hangzik, és előlegezzük meg, hogy fel fog nőni a párt a feladathoz! Ebben az esetben nem lesz bizarr egyszerre egy asztalnál ülni azzal, aki a magyar állampolgárságodat adta, és azzal, aki a szlovákot elvette?
Ezt is lehet árnyalni, mert Ficóék hozták a törvényt 2010-ben, de már a Radičová-kormány hajtotta végre 2011-ben. Amikor én 2011 nyarán felvettem a magyar állampolgárságot, a szlovákot a Radičová-kormány belügyminisztere, a kereszténydemokrata Daniel Lipšic vette el. Nem kibújni akarok a kérdés alól, de nem csak Ficóék vétkesek ebben. Jogi szemüvegen keresztül nézve egyébként nincs akadálya a szlovák állampolgárságom visszaszerzésének, van szlovákiai bejegyzett lakcímem, és a törvényi kitételeket is teljesítem, mindegy, hogy mit gondol az egyik vagy a másik fél. Kérdés, hogy ennyi idő távlatából, a feszkó feloldásának megszemélyesítőjéhez tud-e úgy állni az aktuális szlovák kormány és kormánypárt, hogy túllép a saját árnyékán. Ez a jogi vetületen túli erkölcsi, emberi vetület.
Első „hivatalos” pártelnöki útján, a B közép szektorban a szombat esti DAC–Nagyszombat bajnoki meccsen (fotó: Facebook/Gubík László)
Valóban abszurd ez a helyzet, de pont ezen keresztül tudna gesztust gyakorolni a szlovák kormány, amely ugyan nem azonos azzal, amely a törvényt kezdeményezte, de a meghatározó személyiségei mégiscsak ugyanazok. Amennyiben a jogi rendezés mellé egy bocsánatkéréssel felérő gesztus társul, úgy lelkiismeretileg sem lenne kérdés, hogy megérte meghozni azt a kompromisszumot, amellyel a magam részét elvégeztem és lezártam az állampolgársági ügyben, egy nagyobb szolgálat érdekében. Olyan emberként, akinek a státusza rendeződött, hitelesebben léphetek fel azok érdekében is, akiké nem. Ennél érzékenyebb témában, ennél nagyobb személyes érintettség aligha elképzelhető, de paradox módon, a saját történetemmel vihetem közelebb a szereplőket a helyzet feloldásához.
Tehát hamarosan kettős állampolgárságú elnöke lesz a Magyar Szövetségnek?
Nem egyedülálló ám ez! Andrej Babiš, Csehország előző miniszterelnöke például cseh és szlovák állampolgár. Ha ez nem akadály két olyan ország esetében, amelyek összesen 68 évig alkottak közös államot, akkor miért legyen baj magyar és szlovák viszonylatban, ahol csaknem évezredes közös államiság, rokon mentalitás, vaskos közös történelem, kultúra és hagyomány köt össze minket? Nem beszélve a közös jövőről, a közép-európai egymásra utaltságról, hogy talpon maradjunk a viharos időkben is.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS