Ha Orbán mondja és csinálja, az szívtelenség, a tolerancia hiánya, sőt hibrid rezsimdiktatúra, de ha Tusk mondja és csinálja, az megoldás, előrelátás, européerség. Megszoktuk már, hogy amíg a magyar kormány a jelen időben él, mindig felhívja a figyelmet az aktuális problémákra, viselve ennek brüsszeli ódiumát, az Európai Unió sokáig magára húzza a bajt, a többi tagállam sunyin lapít, ócska hazudozásokkal próbálnak kibújni alóla, és csak jóval később kezdik pontosan azt csinálni, amit Orbán Viktor javasolt elejétől fogva. Azt viszont még sosem hallottuk, hogy „Kedves Viktor, pontosan úgy lett, ahogy mondtad, és pontosan azt kell csinálnunk, amit mondtál, ne haragudj, amiért éveken át türhő módon öntöttük rád a gyűlöletet!”. A magyar miniszterelnöknek tehát sokszor volt már igaza, amit mindig megelőzött az „igaza lesz” állapot, most viszont történt még valami, ami annyira átlátszó, hogy nehéz letagadni: igaza van.
A lengyel kormány 49 tábort, „Külföldiek Integrációs Központját” (Centrum Integracji Cudzoziemców – CIC) hoz létre országszerte, amelyek célja, hogy segítsék az újonnan érkezett migránsok beilleszkedését a lengyel társadalomba – jelentette be diadalmasan az Európai Bizottság. Tehát a birodalmi akarat parancsára táborokat létesítenek Lengyelországban a mindenfelől odasereglett külföldiek részére. Talán már néhány ismerősen csengő nevű városkát is kinéztek, amelyek mellé elhelyezhetők ezek a lengyel táborok. A költségek egy részét az Európai Unió finanszírozza, például a Magyarországtól ellopott pénzből, ám a táborokhoz szükséges források jelentős részét Lengyelország, illetve a létesítendő táborokban érintett önkormányzatok dopbják majd össze, hiszen a németek által irányított birodalmak nem szeretik, ha a saját pénzükből kell legénykedni, így inkább átterhelik az ilyesmit a „fegyverbarátaikra” és a megszállt országokra.
A történelmi érdekességeket félretéve, az ország történelmében példátlan léptékű migráció irányul Lengyelországba, amely az EU-ban is az egyik legmagasabb. A 2023 végén ott tartózkodó 1,13 millió külföldi nagy részét ugyan ukrán és fehérorosz menekültek tették ki, de az EU-n kívüli állampolgárok száma is jelentős, legalább 200 ezres.
Bárcsak valaki időben szólt volna az Európai Unióban, hogy baj lesz ebből a féktelen bevándoroltatásból!
Most már a lengyel társadalombiztosítási rendszer is recseg-ropog a terhelés alatt, ezért van szükség az újonnan alapítandó migránstáborokra. Az ukrán és fehérorosz menekültek számára akár néhány nap is szükséges lehet, amíg átállnak az övékéhez nagyon hasonló lengyel nyelvre, így ne legyen kétségünk afelől, kik számára létesülnek ezek, a legalább alapvető lengyel nyelvtudás fontosságát hangsúlyozó központok! A lengyel történelemből, alkotmányossági elvekből, politikai és adminisztratív rendszerből, kulturális örökségből, oktatásügyi, egészségügyi, társadalmi és gazdasági ismeretekből álló tananyag is sejteti, hogy kiket kell majd itt beilleszteni az új hazájukba. A központokba kerülő migránsok egyszerűsített ügyintézéssel fognak majd hozzáférni minden szükséges szolgáltatáshoz ezeken a kedves kis helyeken: többek között nyelvtanfolyamokhoz, beilleszkedési tanfolyamokhoz, fordítói szolgáltatáshoz, pszichológiai ellátáshoz, különféle jogi segítségekhez, beleértve a családon belüli erőszak és az embercsempészet megelőzését, valamint a menedékjog megszerzését. A központok irányításában a területi önkormányzatok és a migránsokkal foglalkozó intézmények mellett természetesen az NGO-k is részt vesznek majd.
Ezt olvasva, máris megjelenhetnek képzeletünkben a nagy barna szempárokra ráizguló, elhivatott arcú aktivisták, akik a saját romos életük helyett a világot akarják megjavítani. Ez sem magyar különlegesség, hanem az egész fejlett világot megfertőzte ez az embertípus.
Mondj igazat, betörik a fejed!
A migránsközpontok bejelentése után Donald Tusk beharangozta a lengyel kormány új migrációs stratégiáját is, melynek egyik fő eleme a menedékjog ideiglenes regionális felfüggesztése lesz. A miniszterelnök szerint az államnak százszázalékos ellenőrzést kell szereznie afelett, hogy ki utazhat be Lengyelországba. Micsoda ismerősen csengő gondolatok, csak tudnám, hol hallottuk őket már évekkel ezelőtt! Remélhetőleg nem valami európaellenes, szörnyű diktátor mondja ugyanezt már a migrációs válság kilenc évvel ezelőtti eszkalálódása óta!
Már-már vártuk volna, hogy szárnyas kapukat is felállít Lengyelország, de Tusk nem finomkodott, kijelentette, hogy a lengyel kormány követelni fogja Európában a menedékjog ideiglenes regionális felfüggesztésének elfogadását. Tudta, hogy mire kell hivatkozni ilyen kemény szavakkal: a lengyel migrációs válság okaként Putyint és Lukasenkát jelölte meg, ezzel az indoklással pedig bármilyen intézkedés átmegy a birodalmi adminisztráción. Így még az is átmegy, hogy bezárják a migránsokat, nem kezdenek el visítani az önjelölt emberijogi rettegők. Pedig ezek a táborok nem lesznek nyitottak a határon kifelé sem.
„Nem fogadunk el, és nem vezetünk be egyetlen európai, uniós elgondolást sem, ha megbizonyosodunk arról, hogy a biztonságunkat érinti. Az állam azért van, hogy Lengyelországba olyanok jussanak be, akik becsülettel akarnak dolgozni, adót fizetni, integrálódni a lengyel társadalomba, és megfelelő oktatási intézményekben tanulni. (…) A minimumra fogjuk korlátozni az illegális bevándorlást Lengyelországban”
– ilyen keménykedést engedett meg magának az elzárt európai pénzeket éppen csak megkapó Lengyelország miniszterelnöke. Megint csak felkaphatja a fejét az egyszeri magyar olvasó, amikor azt hallja, hogy Lengyelország számára fontosabb a saját biztonsága és önrendelkezési joga, mint az uniós elgondolások. Akár valóban így gondolja, akár csak a saját népének szánt porhintés ez a magabiztosság, mindenképpen jót tesz a demokratikus hangulatnak meg a népek nagy európai egyenlősége eszméjének, hogy Tusk mondhat ilyet, Orbán Viktort viszont folyamatosan patásördögözik ugyanezért a szövegért a szövetségeseink.
Persze régóta zajlik ez a folyamat körbe-körbe. Az EU buta tekintettel elköveti a soros idiotizmusát a migráció ügyében, az állami vezetők többsége pedig hiába érzékeli, micsoda hülyeség ez, szólni egyik se mer, féltve a pozícióját, saját előmenetelét, otthoni koalíciós nyugalmát. Így aztán gyáván asszisztálnak Európa taccsra vágásához, és még akkor is csak egy-egy mer megnyikkanni közülük, amikor Orbán menetrendszerűen figyelmezteti az európai közösséget. Aztán valamivel később végrehajtják a magyar miniszterelnök sokkal régebbi javaslatát, rokonszenvesen úgy téve, mintha a saját fejükből pattant volna ki a remek ötlet.
Orbánnak igaza van
Most viszont valami újat tapasztalunk. Orbán Viktor a múlt heti strasbourgi plenáris vitán nyíltan az Európai Parlament felajzott képviselőinek a szemébe mondta, hogy Európa elhibázott stratégiával ment bele az ukrajnai háborúba.
„Ki kell mondani, hogy vesztésre állunk” – jelentette ki.
A szemtelen beugatásokra, hőbörgésre hajlamos teremben bénult csend lett. Erre mi történik néhány nappal később? Bejelentik a NATO védelmi minisztereinek jövő heti találkozóját, hogy új Oroszország-stratégiát alkossanak. A közlés szerint, az orosz fenyegetésre reagálva megkezdik a szövetség több évtizedes orosz kapcsolatokra vonatkozó politikájának újragondolását. Állítólag hónapok óta zajlanak alacsonyabb szintű hivatalos megbeszélések, de az ilyen hivatali fingfűrészelésről szóló humbugokat nem kell komolyan venni. A lényeg ott van, hogy a közlés szerint a jövő heti NATO védelmi miniszteri találkozó lesz az első a néhány miniszteri szintű megbeszélés közül ebben a témában. Egy amerikai NATO-tisztviselő közlése szerint ez jellemzően inkább politikai, semmint katonai jelentőségű változás lesz, és egyelőre még nincs tervezet az új stratégiáról, mivel a hangsúly a 32 NATO-ország véleményének összegyűjtésén van.
Tehát elkezdték összegyűjteni a véleményeket. Éppen most. Most vették észre a másfajta orosz fenyegetést, amikor Orbán rászólt az EU-ra, hogy elkúrták, nem kicsit, nagyon.
Tettek persze egy hevenyészett kísérletet a valóság eltakarására, és megjött a soros aggódás Magyarország és Szlovákia miatt, amiért állítólag kilógnak a sorból azzal, hogy kapcsolatot tartanak fenn a Kremllel. Nem kell ez a parasztvakítás, látszik a kellemetlen igazság. Vagy észre se vették eddig a bénázást, vagy csak senki nem merte beismerni ebben a velejéig hazug és képmutató, meztelencsiga-szerűen nyirkos és hideg uniós közegben. Aztán jött a magyar miniszterelnök, és annyira kíméletlenül egyértelműen verte bele az arcukat a valóságba, hogy még reagálni sem tudtak rá. Orbánnak most nem igaza volt, meg igaza lesz, hanem igaza van.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS