David Pressmant testőrök garmadája védte a szélsőséges kérdésinktől | The Fair Right (videó)

David Pressman amerikai nagykövet rendszeresen oszt szét óriási összegeket a (szerinte szabad) sajtó munkatársai között, annyira azonban mégsem szereti a sajtómunkásokat, hogy válaszoljon két egyszerű kérdésre. A IV. Pécs Pride-on (mert már ilyenünk is van) megpróbáltuk utolérni a nagykövetet, ő azonban szabályosan levegőnek nézett bennünket. Amikor közelebb léptünk, a testőrei “finoman” a tudtunkra adták, hogy ezt itt most nem szabad. Csak az abszurd párhuzam kedvéért: egy DK-s aktivista közvetlen közelről dobhat játékpénzt Orbán Viktorra, Magyarország miniszterelnökére, miközben az amerikai nagykövet körül a testőrök még a légteret is kibérelték. 

Mivel annyi Pride-dal és LMBTQ-val kapcsolatos kérdést tettünk már fel a szivárványközösségnek, ezért most úgy döntöttünk, hogy inkább közéletről kérdezzük őket. Mivel az itt felvonuló magyarok szavazata ugyanannyit ér, mint bárki másé, kíváncsiak voltunk, mit gondolnak a sorsdöntő közéleti kérdésekről. Érdekes válaszok születtek. És ha már ott voltunk, megpróbáltuk válaszra bírni David Pressman amerikai nagykövetet is, akit a testőrei miatt sajnos lehetetlen volt megközelíteni.

Kell-e támogatnunk Ukrajnát?

Ez talán az egyik legfontosabb kérdés. Brüsszel szentül hiszi, hogy a korrupció melegágyaként elhíresült Ukrajnába öntött milliárdok majd valamiféle pozitív változást hoznak, és ezek a pénzek oda kerülnek, ahol valóban szükség van rájuk (és semmiképp sem az Egyesült Államok pénzembereinek a zsebébe), a valóság azonban mást mutat. Steiner Kristóf üdítően józanul állt a kérdéshez és elmondta, hogy szerinte kötelességünk segíteni, ugyanakkor ő ellenez minden fegyverre költött centet. Mások szerint mindenképpen kötelességünk megsegíteni Ukrajnát, még akkor is, ha ennek hosszútávon adóemelés lesz az ára.

Magyar Péter vagy Orbán Viktor?

Sokan már unják Magyar Pétert, de nem tehetünk úgy, mintha nem létezne. Megkérdeztük a Pride résztvevőit, hogy mit szólnak Magyar Péterhez, és egy rövid kvízzel is készültünk nekik. Idéztünk néhány mondatot Magyar Péter korábbi szónoklatából, és megkértük a résztvevőket, hogy tippeljék meg, ki mondta az említett sorokat. A hatás nem maradt el. A megkérdezettek Orbán Viktort látták Magyar Péter szavai mögött. Már csak az a kérdés, hogy akkor Orbán Viktortól miért nem fogadják el ugyanezt?

Hány éves kortól válthatsz nemet?

Nem. Nem válthatsz nemet. Az orvosok sem tudják megváltoztatni a nemedet. Tehetsz úgy, mintha nem az lennél, akinek születtél. Hihetsz abban, hogy a lelked rossz testbe született, és te valójában egy mélynövésű kétlelkű őslakos vagy, aki a Hold állásától függően változtatja a nemi identitását, de a kromoszóma az kromoszóma. Mindenesetre Németországban már 14 éves kortól kérvényezheted a jogi név- és nemváltást, ha pedig a szülők nem egyeznek ebbe bele, bíróságon támadható a döntésük. Ezen senki se lepődjön meg. Németországban komoly hagyománya van annak, hogy a gyerekek a hatóságokhoz fordulnak, ha szüleik nem felelnek meg az elvárt normáknak. Hiszen mi lehetne jobb alapja a családi kötelékeknek, mint egymás feljelentése? A résztvevők itt is érdekes álláspontot képviseltek, de elmondták, hogy szerintük 14 éves kortól már elég érett az ember ahhoz, hogy eldöntse, mi jó neki.

David Pressman eliszkolt

Találkoztunk az amerikai nagykövettel, aki idén is csak azért utazott Pécsre, hogy fapofával (és egy kisebb hadsereggel) végigsétáljon a város néhány utcácskáján. Nem tűnt kimondottan boldognak. Inkább volt olyan az arca, mint aki szívesebben lenne bárhol máshol, csak ne itt. Megértjük. Szombat délután egy hivatalnok sem szeret hivatali ügyekkel foglalkozni. Az ember ilyenkor főzőcskézik, sorozatot néz vagy lemegy a Balatonra. De még mielőtt megsajnálnánk az arcára mosolyt erőltetett Pressmant, tegyünk tisztába néhány dolgot.

Az amerikai nagykövet rendszeresen ír ki pályázatokat, amelyeken keresztül a magyarországi kormányellenes (nem ritkán álhíreket terjesztő) sajtóorgánumokat vagy YouTube-csatornákat támogatja. Elmondása szerint szívügyének tekinti a független sajtót, a gyakorlat azonban mást mutat. Amikor megpróbáltunk a közelébe férkőzni, a testőrök “finom utaltak” arra, hogy a nagykövet nem szeretné, ha holmi kérdésekkel zavarnánk meg a délutáni sétáját. Mi ezt szomorúan tudomásul vettük, és tovább álltunk, pedig kíváncsiak lettünk volna, hogy mit szól a hazájában alkalmazott “ügynöktövényhez“, ami konkrétan börtönnel büntetné azt a tevékenységet, amit ő maga itt Magyarországon végez.