“Ma is fel kell ismernünk, kik a hazafiak és kik a haza elárulói” – Ilyen volt a Halhatatlanok napja (videó és galéria)

Idén is sor került portálunk szervezésében a Halhatatlanok napjára a budai Bem József téren. Az eseménnyel a nemzeti emléknapon, november 4-én azokra a hősökre emlékeztünk, akik akkor is folytatták a harcot a szabadságért, mikor a szovjet csapatok Magyarországra törtek, nem rettentek meg a túlerőtől, és bár helyzetük kilátástalan volt, a nagyhatalmak pedig csak ígéretekben segítettek, ők felvették a harcot a hazánkért, a szabadságunkért, illetve méltatjuk 1956 és az antikommunista küzdelem mártírjait és hőseit szerte a Kárpát-medencéből.

Huth Gergely moderálásával indult az idei megemlékezésünk ’56 hőseiről. A kétórás rendezvényen hagyományőrzők és zenészek fellépései tarkították a felszólalásokat, melyek a legtisztább forradalmunk emlékét idézték. A szovjet csapatok bevonulásának történelmi hátterét Mező Gábor író, kutató és Kiss Igor, a délvidéki vörös terror kutatója mutatták be a szakma szempontjából, Varga János, ’56-os Corvin közi szabadságharcos és Stefka István, aki gyerekként testközelből látta a forradalom eseményeit, tanúként szólaltak fel.

Varga János, “Janika”, a Corvin közi harcok egyik legfiatalabb hőse, akit társai el akartak küldeni a barikádokról, mert úgy gondolták, túl fiatal, hogy harcoljon, ő mégis puskát fogott és az utolsó pillanatoki, egészen november 12-ig segítette az idősebb forradalmárokat. A szabadságharcos nemrégiben tért vissza Kolozsvárról és Székelykeresztúrról, ahol élő történelemórákat tartott a közreműködésünkkel, amiről ITT írtunk..

Nem voltam én hős, csak ott voltam

– mondta nekünk, mikor egy rövid interjú erejéig meg akartuk szólítani, és be kell valljuk vitatkoztunk vele, ez talán az egyetlen dolog, amiben az ember jogosan vitatkozhat egy hőssel. Le nem konyuló mosollyal mesélt az erdélyi előadásairól, mint mondta ő érezte megtisztelve magát, és bár ha “négykézláb is”, de folytatni fogja ezeket az utakat, hogy elmondhassa mi történt valójában. Mint ismert, Varga Jánost Wittner Máriával közösen, egyazon koncepciós perben ítélték el, három társukat pedig kivégezték.

1956, mint nemzetegyesítő erő

1956 nem egy ország, hanem egy nemzet forradalma volt. A határon túli magyarok ugyanúgy imádkoztak a magyar szabadságért, tudtak a forradalomról, és tudtak a kilátástalan harcról. Szerda Balázs, délvidéki történész és óbecsei önkormányzati tanácsnok mesélte el annak a földijének a kalandos útját, aki Temerinből Szegedre menekült a háború után, majd mikor meghallotta, hogy mi történik Budapesten, először élelmiszer szállítókkal érkezett a fővárosba, majd itt maradt harcolni, hogy később a kommunisták megtorlásának áldozata legyen.

Stefka István gyermekként szemlélte az eseményeket, mint mondta, számára 1956 jelent mindent, nemzedékének meghatározó eseménye. Beszélgetésünk során generációját azokhoz hasonlította, akik a múlt század elejéről emlékeztek vissza 1848-ra. És ugyanúgy, ahogyan a kiegyezést követően azok a felmenőink elviselték a Habsburg uralmat, kellett nekik is végig nézniük, ahogyan ’56 elárulói hatalmukban maradtak, sőt, mint Horn Gyula, egyre nagyobb hatalomra tettek szert.

Ennek a hatalmi átmentésnek kapcsán kérdeztük Mező Gábort is, aki felsorolva az árulókat (Horn Gyula, Apró Antal és hosszú még a lista), arról beszélt: a hősök mellett rájuk is emlékezünk, hiszen nem szabad elfelejteni a bűnt is, ha el akarjuk kerülni, hogy megismétlődjön.

“Ezért nem adták fel a hőseink”

Hoppál Péter kormánybiztos beszélgetésünk során a kitartást emelte ki, és azt a dühöt, amit az elnyomás felett érzett a nemzet, és ami arra motiválta, hogy levetkőzze a félelmét. Mikor ugyanis nincs veszteni való, már nincs félni való sem. Ezért nem adták fel a hőseink, ezért harcoltak a reménytelen helyzetben is, nem csak napokon, de néhol – mint a mecseki láthatatlanok – éveken át.

Előzőleg, a korabeli Csepel teherautó  platóján kialakított színpadon, a felszólalásában 1956-ot a mindenkori magyar szabadság látleleteként jellemezte, és felidézte, hogy november negyedikét a kollaboránsok átmeneti tündöklése, valamint “gyász és szenny” követte.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyar hősiesség legújabb kori története, az elesett, a kivégzett, a bebörtönzött és megnyomorított áldozatok hőseink és példaképeink

– tette hozzá. Hoppál Péter azt mondta, a megemlékezés a magyar nemzet legújabb kori hőseinek szabadságért vállalt példaértékű, elévülhetetlen helytállására hívja fel a figyelmet. Kitért arra, a forradalom után a “magyarok fejére ültetett új hatalom” erőt nyert, terrort vezényelt és bábállamot hozott létre. A hatalom vezetői közül Kádár Jánost, Apró Antalt és Biszku Bélát külön is megemlítve felidézte, hogy a számonkérés, a jogi elégtétel mindannyiukat elkerülte. Terrorral és vérrel, külföldi segítséggel szereztek hatalmat, mert júdáspénzért kiárusították a nemzeti szuverenitást, hóhérai lettek a hős magyar szabadságharcosoknak – fogalmazott. Kiemelte: ez arra figyelmeztet hogy ma is fel kell ismernünk, kik az igazi hazafiak és kik a haza elárulói.

Hoppál Péter: a polgári körökhöz hasonló közösségek fűzhetnék össze a nemzeti szuverenistákat!

Fel kell ismernünk, kik az igazi hazafiak és kik a haza elárulói! A 68. évfordulón azon kell elgondolkodnunk, hogy a nemzeti, szuverenista csendes többség hogyan tudja a liberális, globalista woke-cancel culture ideológia hurrikánerejű zajában megtartani a ’48-as márciusi ifjak és az ’56-os pesti srácok identitását. 22 évvel ezelőtt egy 1988-89-es, szabadságért küzdő politikus, ma Magyarország miniszterelnöke arra szólított fel bennünket, hogy alakítsunk polgári köröket, s így közösséget tudtunk alkotni mi, nemzeti szuverenisták. Eltelt több mint két évtized. Talán újra meg kéne fontolnunk, hogy milyen szervezeti módon lehetne az egyre hatalmasodó, külföldről táplált erőkkel szemben megőrizni a szabadságba vetett bizalmunkat és azt az identitást, amit hőseinktől kaptunk

– mondta a polgári, nemzeti közösségek újraszervezésének szükségességéről a kormánybiztos.

Mező Gábor: Sohasem voltunk Kádár népe!

Mező Gábor kutató – Horn Gyulára utalva – örömét fejezte ki, hogy már nincs elnevezve Budapesten sétány egy “pufajkásról”, és azt hangsúlyozta, hogy a rendszerváltást követő évtizedekben fájdalmasan keveset lehetett hallani az 1956-os forradalom valódi, tiszta lelkű hőseiről, az ő emlékükről. Sohasem voltunk Kádár népe; Pákh Tibor, Matuska Márton és Krassó György nemzete vagyunk – hangoztatta.

Kiss Igor, a délvidéki vörös terror kutatója és Szerda Balázs történész, délvidéki magyar politikus az 1956-os megtorlás és az 1944-45-ös délvidéki vérengzés között vont párhuzamot, illetve méltatták a forradalom két ismert délvidéki mártírja, Rajki Márton és Sörös Imre emlékét. Kiss Igor kiemelte, amit az elmúlt években Orbán Viktor és Alekszandar Vucic tett a magyar-szerb kapcsolatok javítása terén, az csak a történelmi német-francia megbékéléshez hasonlítható. Varga János, egykori Corvin közi szabadságharcos szerint ’56 történelméből nem szabad sem elvenni, sem ahhoz semmi olyat hozzátenni, ami valótlan és könnyedén cáfolható.

Zétényi Zsolt: Vajon a mai fiatal nemzedék feláldozná-e életét a hazáért?

A Halhatatlanok napján felszólalt Zétényi Zsolt, rendszerváltoztatás legendás alakja, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnöke, az 1991. november 4-én a Parlament elé tárt, de a Sólyom László-féle Alkotmánybíróságon elgáncsolt elszámoltatási törvény megalkotója is.

“1956 azonos az önrendelkezéssel és a magyar szabadsággal. Ennek legerősebb támasza a szabadságharcokkal és jelenkori Alaptörvénnyel megerősített történeti alkotmány. A magyar szabadságharcos nemzet és nem forradalmi teóriák, ideológiák mozgatják, hanem a régi és a megújított szabadság eszméje és valósága. (…) A jogtiprás és leigázás mindig átmeneti állapot a magyar történelemben, akkor is, ha hosszú ideig tart. S a természetes állapot, a törvényesség és az alkotmányos szabadság, amelyért a magyar az életét is kész áldozni. Félve adódik a kérdés, vajon a mai fiatal nemzedékek áldoznák-e életüket a hazáért és a nemzetért? Nem kívánok válaszolni. Korunk feladata, hogy erre a kérdésre azonban határozott igen legyen a válasz!”

Majd itt fogalmazza meg Zétényi Zsolt legfőbb elvárását a nemzeti oldalon állókkal szemben: “Feladatunk a 2006-ban megtapasztalt ellenállás szellemének, a régi magyar szabadságharcos hagyománynak nemes tartalmú megerősítése!”

Szilágyi Ákos, az 56 Lángja Alapítvány alapítója szerint Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke “egy valós hadüzenettel” állt ki október 23-án. Stefka István újságíró arra emlékeztetett, hogy a hazájukat fegyverrel védők legnagyobb részét a kommunista hatalom a megtorlások során köztörvényes bűnözőnek nyilvánította és gyilkosságért ítélte el. Beszéde után meggyújtották a Nemzet lángját, mellyel és az 1956-os hagyományőrző pesti srácok tiszteletadásával megemlékeztek az október 17-én elhunyt Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkárról, aki a tavalyi emlékműsor fő szónoka volt. Az emlékműsort idén is a szabadságharcosok tiszteletére leadott díszlövés zárta.

A teljes rendezvényről készült felvételt ITT nézhetik vissza.

A galéria a kis pontokkal tovább léptethető! Fotók: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok