Klotild és Matild: bárcsak sétálhatnék egyet itt 100 évvel ezelőtt! (Pesti Mese)

A századfordulón megindult budapesti építkezések nem csak a város külső kerületeire voltak jótékony hatással, de jelentős átalakításokat eredményeztek belvárosi részeiben is. Budapest építészeti szempontból modernebb és esztétikusabb képet kezdett felvenni. Sorra épültek a neobarokk és szecessziós épületek, melyek tervezésénél egyre inkább teret kaptak a funkcionális szempontok is. A belvárosi szabályozásnak adott egy hatalmas lendületet a 1893. évi XIV. törvénycikk, mely többek között elrendelte a Ferenc József híd építését is (mai Erzsébet híd). Ezután megkezdődött a környező terület átrendezése, átépítése. Lebontották a régi egyenetlenül elrendezett házcsoportokat és a szűk utcákat felváltandó kiszélesítették a teret, hogy helyet adjanak a díszes polgári épületeknek és, hogy levegőhöz juttassák a pesti belváros lakóit. A hidat a Rákóczi úttal összekötő út pedig a mai Szabad sajtó útja lett. Az építkezések pedig olyan ütemben zajlottak, hogy azt mai szemmel is megirigyelhetnénk: pár éven belül teljesen új arcot kapott a belváros.

GYŐRI MIKLÓS – Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport

A híd két oldalán álló telkeket felvásárolta Klotild főhercegasszony, vagyis Klotild Mária Adél Amália, hogy az új híd fölhajtója mentén felépíttesse a Klotild-palotákat. Az angol barokk stílusú épületeket, amiben azért már megmutatkoznak a szecesszió jegyei is Korb Flóris és Giergl Kálmán tervezte, akik kezdetben a kor kiváló építésze, Hauszmann Alajos irodájában dolgoztak, míg közös irodát nem alapítottak. Klotild főhercegasszony eredeti elképzelése egy négyemeletes bérház megépítése volt, amik mint egy kapudíszéül szolgálnak majd a készülő Ferenc József hídnak.

Egyébként közvetlenül a szomszédságában lévő Királyi bérházat is szintén Korb és Giergl tervezte a király megrendelésére. E két épület a Királyi bérházzal és a vele szemben álló Brudern-ház (Schmahl Henrik) méltán nevezhető építészeti remekműveknek, melyek közt állva eszünkbe jut, hogy bárcsak sétálhatnék egyet itt 100 évvel ezelőtt. A világvárosi ambíciókra törő Budapest kezdte felvenni ma is jól látható jellegzetes arculatát, ami a kor szellemében nem csak a külcsínben mutatkozott meg. A lakásokban megjelentek a folyóvizes csapok és fürdőszobák is.

A Klotild-paloták 1899 és 1902 közt épültek. Az építési engedélyt 1899. május 15-én kapták meg, és 17 hónap alatt megépítették. A kiemelkedő tervezői munkát Ferenc József renddel jutalmazták. A szemközti Királyi Bérpalotának is csupán két év kellett, hogy elkészüljön. 1899. október 26-án kezdődött meg a tervezése, amit december 20-án jóváhagytak, pl azzal a kikötéssel, hogy az épület lakható állapotban való átadási határideje 1901. október 15 legyen. Ez is sikerült.

A Klotild-paloták földszintjén és a félemeletén üzlethelyiségeket létesítettek, az első emelet, többnyire termekből álló helységeit társulatoknak és egyesületeknek adták ki, míg a második és harmadik és negyedik emeleten lakásokat alakítottak ki. A tetőtéren pedig műtermek kaptak helyet. A déli Klotild-palotában volt néhány évig a két építész műterme is. A budapesti épületek közül a Klotild-palotákban épült elsőként lift. Az üvegablakokat Róth Miksa készítette, a kályhák pedig a pécsi Zsolnay-gyárból érkeztek.

Nem tudni, hogy honnan, de a köznyelvben egyszer csak elterjedt a Klotild és Matild megnevezés a palotákat illetően, de erre egyelőre még nem találtunk hiteles forrást. Talán a korabeli pesti emberek találták ki, nem tudjuk pontosan.

Azt viszont igen, hogy 1901-től a déli Klotild-palotában működött a fényűző Belvárosi Kávéház, ahol többek között Krúdy Gyula is rendszeres vendég volt. Ugyancsak az első világháborút megelőző években rendszeres vendég volt Czárán István is. Czárán abban az időben budapesti királyi főügyész volt, akinek egyetlen szórakozása a kávéházakban való időtöltés volt. Népes asztaltársaságot gyűjtött maga köré, akik olyan emberekből álltak, mint Rohonyi Gyula igazságügyi államtitkár, gróf Klebelsberg Kunó akkor még közigazgatási bíró, még több bíró és tanácsosok és államtitkárok, Fráter Lóránd huszárkapitány, Zemplényi Tivadar festőművész és még sokan mások. Szóval fellendült a környék és a pesti óváros középkori és barokk házai, utcái helyébe egy igazán impozáns, nagyratörő és elegáns épületegyüttes került, amire méltán mondhatták az utazók, hogy a kelet Párizsa.

1917-ben a háborút követően a Habsburg-család eladta a palotákat anyagi nehézségeik miatt a Fővárosi Bérpalota Rt-nek. A következő évekről nincs nagyon információnk, annyi bizonyos, hogy a második világháborúban súlyosan megsérült az északi palota, földszinti üzlethelyiségei kiégtek. A háborús károkat csak 1950-ben állították helyre Szőke László és Lux Károly tervezők segítségével. A déli palotát vették alapul sok tekintetben az északi palota helyreállítása során, mivel az szenvedte a nagyobb károkat. Ezután a Magyar Posta igazgatósága költözött az épületbe. A hatvanas években több belső átalakítást is végrehajtottak, hogy még több irodának adjanak teret. 1968-ban renoválták az épület homlokzatait is. 1977-ben pedig műemléki címet kaptak az épületek.

2002-ben a Magyar Posta értékesítette a tulajdonában lévő északi épületet a Berghelli Group-hoz tartozó Sifim Srt.-nek. A palotába egy ötcsillagos szállodát álmodtak meg új tulajdonosai. A felújítási munkálatok 2006-ban kezdődtek meg, aminek vezető tervezője Dr. Komjáthy Attila (Mérték Építész Stúdió), a belsőépítészeti munkákat pedig az olasz REV építésziroda és Giorgio Mattioli végezték. A tervezők célkitűzése többek között az volt, hogy megtartsák az épület eleganciáját és antik szépségét és, hogy továbbra is illeszkedjen az épület a szemközt álló déli palotához, ezért a felújítási munkálatokat óriási anyaggyűjtés és kutatás előzte meg az épület hajdanvolt állapotáról, mivel a második világháború után javarészt elpusztultak az épület eredeti értékei. A külső homlokzatot teljesen rekonstruálták, amivel az épület visszakapta eredeti szépségét, míg a belső kialakítása egy modernebb szemléletet tükröz, ahol luxus üzletek és szobák kaptak helyet. Így jutottunk el 2012-ig, amikor is átadták az immár Mellow Mood Group üzemeltetetésében lévő épületet, mint Buddha Bar Hotelt a budapesti kozmopolita közönségnek.

Mindenesetre örülünk, hogy visszaadták legalább az északi Klotild-palota eredeti eleganciáját és báját a szemet gyönyörködtető szépségre áhítozó pesti emberek részére.

Végül pedig álljon itt egy idézet a kor szelleméről:

„Klotild és Matild, a két öreg hölgy, valamint a tér többi épülete olyanok voltak, mint a cukrászdobozok. Ott keringőzött a napfénnyel a dunai szél; ragyogtak az állomáson a bérkocsik, amelyekből az imént szálltak ki a szarvaslábú grófnék; tiszta ruházatú öreg nyugdíjasok üldögéltek a padokon; a gyékénykosaras virslis és a császárzsemlye-szagú pék kezet csókolt a feketeruhás szobalányoknak, midőn becsengetett; a probírmamzellek kígyózó dereka és a kalaposnék fehér blúza, regényességre vágyakozó virágárusnék bájoló mosolya és a könyvkereskedők ezüstfeje tették hangulatossá a városrészt.”