Amnéziás rebiszesek a rendőri vezetők perében

Szinte semmire nem emlékeztek azok a ma meghallgatott rendőrök, akik részt vettek abban az akcióban, amikor brutálisan bántalmaztak több, a tüntetésekben részt sem vevő fiatalt 2006. szeptember 21-én. A rebiszes egység korábbi tagjai az objektív bizonyítékok ellenére állították, az előállítások során nem történtek bántalmazások, és egy ujjal sem nyúltak senkihez…

PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu

A 2006-os őszi eseményekben részt vállaló, a Rebisz első alosztályának több tagját hallgatták meg kedden a Fővárosi Törvényszéken. Parancsnokukat azzal vádolják, hogy nem akadályozta meg alárendeltjei bántalmazó magatartását, illetve utóbb nem jelentette azt. A vád szerint mulasztásával megsértette a szolgálati és fegyelmi rendet, beosztottaiban azt a képzetet erősítette, hogy a jogellenes cselekményekkel, a törvényes eljárás mellőzésével és a törvénytelen módszerekkel egyetért, ezáltal a jogsértő cselekmények jogkövetkezmények nélkül maradhatnak, ami megalapozhatta annak a veszélyét, hogy jövőbeni csapaterős tevékenységük során hasonló jogellenes intézkedést hajtanak végre. Az ügyészség azt is terhére rója Kukai Attilának, hogy arra adott utasítást, ne készüljön videófelvétel egysége „intézkedéséről”. A bántalmazások során többen nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek, de volt, aki kórházi kezelésre is szorult. Emiatt a volt parancsnokot a Központi Nyomozó Főügyészség egyrendbeli elöljárói intézkedés elmulasztásának bűntettével vádolja.

Utasították a kamera kikapcsolására

A rendőr tanúk meghallgatása azért is volt különösen érdekes, mivel a korábbi tárgyaláson az „intézkedések” elszenvedői vallottak a ma meghallgatott rendőrök brutális fellépéséről. A fiatalok egy kollégium szeméttárolójába menekültek, ahol a rendőrök mindenféle felszólítás nélkül szó szerint nekik estek és agyba-főbe verték őket. Egyiküket fejsérülése miatt kórházba kellett szállítani. A meghallgatott rebiszes egység tagjaira jellemző volt, hogy a bírói és az ügyészi kérdések hallatán amnéziát kaptak, és semmire nem tudtak pontos választ adni. Ebben a „betegségben” szenvedett meghallgatásán Kelemen Krisztina főtörzsőrmester is, akinek a feladata volt, hogy felvételeket készítsen társai intézkedéséről. Erre azonban nem került sor, mert kollégái „mindig távolabbi helyszínen hagyták”. Mivel a tanú túl sok mindent nem mondott, így a Katonai Tanács vezetője a főtörzsőrmester asszony korábbi, nyomozati vallomásaiból olvasott fel részleteket. A legpikánsabb része korábbi vallomásának az volt, hogy 2006 őszén több esetben olyan utasítás hangzott el, hogy egyes intézkedéseknél kapcsolja ki a kamerát. Erre akkor volt szükség, ha az előállítotton sérülések nyomai látszódtak. A tanú azonban arra már nem emlékezett, hogy mikor és mely csapaterőnél kapott ilyen parancsot.

„Milyen érzés volt hölgyeket bántalmazni”?

Ugyancsak emlékezetkiesésben szenvedtek az egység férfi tagjai is. Bocsányi László főtörzsőrmester annyit sem tudott elmondani, hogy kik voltak a csapaterő tagjai, illetve ki volt a vezetőjük. A hadbíró ezért kénytelen volt a tanú 2007-ben – a nyomozó ügyészségen – tett – ugyancsak nem túl részletes – vallomását felolvasni. Bocsányi az őt kihallgató ügyészek előtt kijelentette, hogy bántalmazásoknak sem tanúja, pláne résztvevője nem volt. Szerinte a kollégium előtti falnak támasztás is jogszerűen történt, a társai által leadott ütéseknek, rúgásoknak pedig nem volt szemtanúja. A tanú annyit ismert csak el, hogy a bilincselésektől esetleg keletkezhettek sérülések. A tanácsvezető erre reagálva megkérdezte, „ha csak a bilincselésektől sérültek meg, akkor hogy lehet, hogy valakinek betört a feje”? A tanú szerint azért kellett fellépni a fiatalokkal szemben, mert –bár nem látta, de meg volt róla győződve – mindegyikük valamilyen jogsértést követett el. A főtörzsőrmester természetesen viperát sem látott senkinél, noha a vádban az szerepel, hogy az egyik őrizetbe vett személyt, Tarsoly Milánt azzal ütötte az egyik rendőr. A bíró, vélhetően a cinikus válaszokra rákontrázva, azt is megkérdezte Bocsányi Lászlótól, hogy „milyen érzés volt hölgyeket bántalmazni”.

Szinte semmire sem emlékezett

A tárgyalás során ugyanis kiderült, hogy Bocsányi, valamint két társa, Horváth Ferenc és Hopp Lívió Krisztián „állította elő” azt a Csáki Líviát, akinek felszakadt a feje és kórházba került. A fiatal lány arról számolt be csütörtökön a törvényszéken, hogy volt olyan, amikor az egyik rendőr, uralkodva magán, nem akart gumibottal lesújtani rá, egy mélyebb hangú társa azonban üvöltve parancsolta kollégájának, hogy „ne kímélje”. A lányt olyan erővel ütötték, hogy a feje felszakadt, majd a földre rogyott, ám ekkor a „véres hajánál” fogva felemelték, megbilincselték és tovább bántalmazták. A Katonai Tanács elnöke utalt is erre a jelenetre, amikor megkérdezte Horváth Ferencet, hogy az „egyik hölgynél miért kellett Bocsányinak a tanúra szólni”. A rendőr zászlós azonban cáfolta, hogy ők bárkit is megvertek volna, de főleg azt, hogy erre társától kapott utasítást. A tanú állította, rendőri túlkapásokat egyáltalán nem észlelt, majd hozzátette, ő maga bele sem folyt az „intézkedésekbe”. Harmadik társuk ugyancsak arról számolt be, hogy szinte semmire sem emlékszik „nyolc év távlatából”, kivéve, hogy „bántalmazások nem történtek”. A tanú elmondta, az üldözőbe vett fiatalok „passzívan ellenálltak”, „mivel önként nem nyújtották oda karjukat a bilincseléshez”. Arra a kérdésre a zászlós sem tudott válaszolni, hogy Csáki Lívia mitől szerezhette a fején lévő sérüléseket. Az ügyész felháborodottan kérdőre is vonta a tanút, hogy „egy húsz éves lány mit követhetett el, hogy vele szemben így kellett intézkedni”.

Nem lehetett felismerni őket, annyira meg voltak verve

A legtöbb hasznos információt a bíróság Turcsányi Gábor rendőr zászlóstól tudhatta meg. A tanú leszögezte, utasításra fogták el a hét fiatalt, mivel a parancs kiadója szerint „rendzavaró cselekményeket folytattak és köveket dobáltak”. Turcsányi azt elismerte, hogy elhangozhattak olyan kijelentések is, hogy „nem csináltam semmit”, de „mindenki ezt szokta mondani”. A tanú látta azt is, hogy társai Tarsoly Milánt földre vitték, de állítása szerint a Tarsolyt körbefogó rebiszesek nem bántották a fiatalembert. A zászlós határozottan kijelentette, ők egy ujjal sem nyúltak a sértettekhez, de arról  értesült, hogy „a kapitányságon később nem ismerték fel az embereket, annyira meg voltak verve”. Turcsányi úgy gondolta, hogy a sértetteket az átadás után, menet közben, esetleg a rádió udvarán, vagy a kapitányságon bántalmazhatták, azonban előállításukkor nem.

A vád szerint

Tavaly ősszel kezdődött el a volt rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, valamint Dobozi József dandártábornok, a Rebisz volt parancsnoka és tucatnyi társának büntetőpere. Az ügyészség 2006. őszi fővárosi eseményekkel kapcsolatos álláspontja szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott. A per további tanúk meghallgatásával május 27-én folytatódik.