A 2006-os rendőrattak alatt összevert H. Péter a rendőrtábornokok perén tanúként azt mondta, a felszólítás nélkül rárohanó rendőrök ok nélkül, és olyan brutálisan bántalmazták, hogy csak nagyon nehezen, évek múltán sikerült túltennie magát a történteken. A férfi borda, fej és kézsérüléseket szenvedett. Az újra beidézett, az „intézkedésben” részt vállaló néhány rebiszes pedig a legutóbbi alkalomhoz hasonlóan, ma sem akart túl sok mindenre emlékezni….
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
Újabb tényállás ismertetésével folytatódott a rendőri vezetők és társaik pere kedden a Fővárosi Törvényszéken. Kukai Attila hetedrendű vádlottat a negyedik vádpont alapján azzal vádolják, hogy nem akadályozta meg alárendeltjei bántalmazó magatartását, illetve utóbb nem jelentette azt. A vád szerint mulasztásával megsértette a szolgálati és fegyelmi rendet, beosztottaiban azt a képzetet erősítette, hogy a jogellenes cselekményekkel, a törvényes eljárás mellőzésével és a törvénytelen módszerekkel egyetért, ezáltal a jogsértő cselekmények jogkövetkezmények nélkül maradhatnak, ami megalapozhatta annak a veszélyét, hogy a jövőbeni csapaterős tevékenységük során hasonló jogellenes intézkedést hajtanak végre. A volt rebiszes parancsnokot a Központi Nyomozó Főügyészség egyrendbeli elöljárói intézkedés elmulasztásának bűntettével vádolja. A vádiratban megfogalmazott cselekmény ugyanazon az éjszakán, 2006. szeptember 21-én történt, mint a korábban tárgyalt harmadik tényállás, amikor egy budapesti kollégium szeméttárolójánál, illetve a Magyar Rádió udvarán arra járó fiatalokat vertek össze a rendőrök. Az ügyész azt is ismertette, hogy mindkét esetben eljárást indított a Budapesti Nyomozó Ügyészség, ám „nem volt megállapítható az elkövető kiléte”, így a nyomozást még 2007-ben megszüntették. A negyedik vádpont szerint ugyanaz a rebiszes egység intézkedett H. Péter és társa ellen, akiknek neve a harmadik vádpontban, az egyetemi kollégium szeméttárolójánál történt fellépésnél is előkerült.
Gumibottal ütötték, a földön rugdosták
H. Péter kedden arról számolt be a bíróságon, hogy egyenruhások egy csoportja felszólítás és ok nélkül rohanta le őt és barátját. Éppen egy egyetemi buliból tartottak hazafele, amikor egy 10-15 főből álló rendőri egységre lettek figyelmesek. A bevetési ruhában, sisakban járőröző rendőrök abban a pillanatban, ahogy észrevették őket, felszólítás nélkül elkezdtek feléjük rohanni. A tanú ezt látva megijedt, majd elkezdett szaladni, azonban a rendőrök utolérték, majd két ütés mértek a tarkójára. Az ütésektől össze is rogyott. Ezután a rendőri erők „nekiestek”, körbeállták, gumibottal ütötték, a földön rugdosták a tüntetéseken részt sem vevő fiatalembert. A tanú elmondta, az intézkedésnek semmi alapja nem volt, egyetemi társával először azt hitték, összekeverték őket valakikkel. H. Péter a brutális fellépésnek azért sem látta értelmét, mivel ő semmiféle ellenállást nem tanúsított, sőt, azt kiabálta, hogy „ne bántsanak, nem csináltam semmit”. Az őt ütlegelőket ez nem hatotta meg, gyorskötözővel megbilincselték, majd a földön húzva „kísérték be” a VIII. kerületi rendőrkapitányságra. A tárgyaláson elhangzott, a sértett a bántalmazásoktól nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, a bordája eltörött, a fején és a kezén, valamint az alkarján érték még ütések. A férfi olyat sem tapasztalt, hogy valamelyik rendőr esetleg le akarná beszélni a többieket a verésről, sőt, a kapitányság udvarán többedmagával három órán keresztül térdepelnie kellett, a rendőrökre rá sem nézhetett, hiszen olyan utasításokat kapott, hogy „lefele, vagy a fal felé tarthatta csak a fejét”. Miután a tanú megjegyezte, hogy a gyorskötöző miatt már nem érzi az ujját, őrzői csak nevettek és tovább szidalmazták.
Nem mert panaszt tenni bántalmazói ellen
Az összevert fiatal kálváriája azonban még ezután sem ért véget, ugyanis másnap közölték vele, „kődobálás és kukaborogatás” miatt garázdasággal gyanúsítják, így nyolc napra előzetes letartóztatásba került. H. Péter azonban azt is hozzátette, nem mindenki bánt vele embertelenül a kapitányságon, voltak olyan, nem bevetési ruhában lévő rendőrök, akik „normálisan viselkedtek”, nekik köszönheti, hogy orvosi ellátásban részesülhetett. Panaszt azonban nekik sem mert tenni, mert az éjszaka megélt tapasztalatai alapján attól tartott, csak újabb retorziók érnék. A tanú végezetül elmondta, sok időbe telt, mire túl tudta tenni magát a történteken és sajnálja, hogy az emberek hajlamosak összemosni a tévészékháznál történteket az azt napokkal követő rendőri fellépésekkel. Az elmúlt nyolc évben nehéz volt azzal együtt élnie, hogy őt is a székházat megostromló emberekkel azonosították – fakadt ki H. Péter, aki azt is hozzátette, „attól, hogy valaki akkor fiatal volt és az utcán volt, még nem biztos, hogy rendőrökre támadt, illetve köveket dobált”. A rendőrök által megvert fiatalember sajnálatosnak tartotta, hogy sokáig neki kellett bizonyítania, hogy nem követett el jogsértést.
Egymást pajzsolják a rendőrelkövetők
A rebiszes egység néhány, újra beidézett tagja a mai napon tárgyalt esetre sem emlékezett. Folytatólagos kihallgatásukon csak ugyanazt ismételgették, emlékezetük hiányos, törvényesen léptek fel, jogsértések pedig nem történtek.. A semmitmondó vallomások miatt a hadbíró a legutóbbi tárgyaláshoz hasonlóan, kénytelen volt a rebiszes tanúk évekkel korábbi, ugyancsak felületes, nyomozati szakban tett vallomásaikból részleteket felolvasni. Ám azokból is csak annyi derült ki, hogy a Puskin utca és a Rákóczi út kereszteződésénél „történt valamilyen rendőri intézkedés” és „két fiatalt előállítottak”. Volt olyan rendőr, aki azt állította, lemaradt a többiektől, ezért nem látott semmit, másik, szintén ma meghallgatott társa pedig azért nem tudott nyilatkozni a sértett előállításáról, mert háttal állt az eseményeknek. Arra az ügyészi kérdésre sem tudtak reagálni a tanúk, hogy egyáltalán miért volt szükség intézkedni, milyen rendbontást követett el H. Péter. Kiss Károly tanácsvezető bíró egyiküket a hamis tanúzás következményeire is figyelmeztette. A hadbíró közölte a tanúval, hogy „jól gondolja át, mit válaszol”, mert „ő sok bírótól eltérően, élni szokott azon jogával, hogy megteszi a szükséges jogi lépéseket”.
A vád szerint
Tavaly ősszel kezdődött el a volt rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, valamint Dobozi József dandártábornok, a Rebisz volt parancsnoka és tucatnyi társának büntetőpere. Az ügyészség 2006. őszi fővárosi eseményekkel kapcsolatos álláspontja szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott. A per további tanúk meghallgatásával, valamint az ötödik vádpont ismertetésével csütörtökön folytatódik.
Címlapfotó: Jobbik.net
Facebook
Twitter
YouTube
RSS