Éppen ma tizenhat éve, hogy végrehajtották a 90-es években zajló magyarországi maffiaháború legbrutálisabb leszámolását. Az 1998. július 2-án történt Aranykéz utcai robbantásban négy ember halt meg, köztük a rendőrséggel együttműködő, az olajügyeket jól ismerő vállalkozó, Boros József Károly. A pentitó a halála előtt nem sokkal elismerte barátjának, megbánta, hogy elárulta az olajos alvilágot, de állítása szerint már nem tudott kiszállni…
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
1998. július másodika, csütörtök. Pontosan tizenhat évvel ezelőtt, déli 12 óra előtt nem sokkal a külföldről hazatérő Boros „Óriás” Tamás leparkolta autóját az Aranykéz utcai parkolóházban, és gyalog indult el utolsó útjára a közelben lévő irodája felé. Útközben még odaköszönt szír pénzváltó ismerősének, majd megszólalt a telefonja, de beleszólni már nem volt ideje. Hatalmas robbanás rázta meg Budapest belvárosát. Egy kis Polskiba rejtett, nagy mennyiségű, távirányítású bombát robbantottak fel az eredeti nevén Boros József Károly vállalkozó mellett. Az olajügyeket jól ismerő, a rendőrséggel együttműködő koronatanún kívül még három járókelő, Csesznok Tünde, Czakó István és Boros ügyvédje, Szabó Gábor is életét vesztette, valamint 24 ember megsérült a detonációtól. Az 1996-ban, Prisztás József lelövésével elkezdődött magyar maffiaháborúban először fordult elő, hogy a „célszemélyen” kívül mások is meghaltak. A brutális alvilági leszámolás után több túlélő szemtanú is leírta a látottakat. A robbanás után a hömpölygő, koromfekete füst percekig sötétbe borította az utcát, sokáig látni sem lehetett. A beszámolók mindegyike sokkos és hisztérikus állapotban, tanácstalanul, „véres ruhában” lézengő emberekről számolt be. Még a helyszínre kiérkező rendőröknek is idő kellett hozzá, hogy magukhoz térjenek és lezárják a környéket, később pedig hősiesen próbálták oltani a náluk lévő kézi tűzoltó készülékekkel a csaknem tízméteres lángokat. Az utca romokban állt, ahogy az egyik túlélő fogalmazott: „a legsötétebb IRA háborúk idején nézhetett így ki Belfast”.
Négyen haltak meg a magyar maffiaháború legvéresebb leszámolásában, az Aranykéz utcai robbantásban. Fotó: Nemzeti.net
Rohácék biztosra mentek
A rendőrség sokáig egyhelyben toporgott, a nyomozást először 2002. szeptemberében zárták le, majd 2008. nyarán, a merénylet kivitelezőjének tartott Jozef Rohác prágai elfogása és Magyarországra szállítása előtt vették újra elő az ügyet, ám a szlovák férfit akkor csupán tanúként hallgatták meg. Pedig állítólag a rendőrök már a robbantás napján tudták, hogy Rohác és bandája, az úgynevezett Meciár-kommandó tagjai voltak az elkövetők, és a Népszabadság információi szerint bizonyíték is volt ellenük. Ahogy úgy tudjuk, a rendőrök azzal is tisztában lehettek, hogy Portik Tamás áll a merénylet hátterében. Egyrészt Rohácék, a szlovák vonal miatt, másrészt azért, mert Portik egyik embere, a Kacsa becenevű Lendvai János a robbantás utáni pillanatokban felbukkant a helyszínen. Arról nem beszélve, hogy forrásaink szerint Rohác maga is beszélt arról a testvére által üzemeltetett lévai Orient kávézóban, hogy 600 ezer forintért ölte meg Borost. Abban a kávézóban, ahol állítólag „legalább három ország hírszerzői ültek”, így vélhetően a magyar titkosszolgálat is információkkal bírt a tettesekről, és a lehetséges megrendelőről. Több, egymástól független forrásból is úgy értesültünk, hogy a szlovákok azért használtak nagy mennyiségű robbanóanyagot és azért kellett három ártatlan járókelőnek is meghalnia, mert a merénylők biztosra akartak menni, mindenképpen végezni akartak az Energol-Conti Car kört eláruló pentitóval.
Feldobta az olajos alvilágot
Az ugyanis nem volt kérdés, hogy kik kívánták Boros Tamás halálát. Ahogy egy korábbi forrásunk fogalmazott, egyértelmű, hogy az Energol-Conti Car tagjainak volt útban Boros, hiszen rájuk tett terhelő vallomást „Óriás” Tamás az 1997-es elhíresült videovallomásában, melynek részleteit a PestiSrácok.hu korábban többször is közzétette. Boros részletesen beszélt az illegális olajszőkítésről, az olajos alvilág felépítéséről, aminek állítása szerint nem volt szerves része, de látta a ténykedését, valamint arról, hogy ez a kör áll az 1996-ban elkezdődött fővárosi robbantások, leszámolások hátterében. Boros többször név szerint említette Portikot, sőt „elvetemült kis gyilkosnak nevezte”, valamint egyértelműen összefüggésbe hozta az Energol-vezért Prisztás József meggyilkolásával. A szűk körben tett vallomás azonban nagyon hamar ellenfeleihez került, ami már önmagában is vezethetett Boros halálához (ez a megjegyzés egyébként a Portikék előzetes letartóztatásáról döntő határozatban is szerepelt). A másik ok az lehetett, hogy Boros egy 1997. tavaszán történt személyes találkozó alkalmával Portiknak (aki állítólag 50 millióval tartozott a későbbi sértettnek) kerek-perec kijelentette, hogy vagy megadja a neki járó pénzt, vagy még jobban ki fog tálalni a rendőrségen. De mivel a koronatanú nem csak Portikra, hanem az egész Energol-Conti Car bűnszervezetre vallomást tett, ezért nagyon könnyel elképzelhető, hogy haláláról nem egy személy döntött.
A rendőrség gyanúja szerint Rohác lesben állva robbantott. Fotó: Paraméter
Az Energol-vezér egykori bizalmasa segítette a rendőröket
Fordulat az ügyben 2012. július 14-én következett be, amikor négy társával együtt elfogták Portik Tamás egykori Energol-vezért, akit – a Prisztás, Cinóber és a Seres-gyilkosság mellett – ennek a merényletnek a megbízásával is meggyanúsítottak. Segítője a gyanú szerint Lendvai János volt, a végrehajtó pedig Jozef Rohác. Jelenleg az iratismertetés zajlik az ügyben, amely az ügyészségre, a vádelőkészítő szakba került. A gyanú szerint Portik – aki közvetlen kapcsolatban állhatott Roháccsal – az 1997-es év során adott megbízást a Fogász becenevű végrehajtó emberének, hogy ölje meg Boros József Károlyt. Ezután a Rohác bűnbandájához tartozó Jozef Hamala Szabó Zsolt nevére kiállított hamis személyi igazolvánnyal megvásárolta emberölés céljából a DYP-444 rendszámú Polski Fiatot, amelybe 4500-5000 gramm súlyú robbanóanyagot helyeztek el. Az autóval az Aranykéz utca 1-3-as szám alatt leparkoltak, mivel ezt az utat Boros napi szinten használta, hogy a Váci utcai irodájához eljusson. Miután tudomást szereztek arról, hogy Boros 1998. július 2-án, a délelőtti órákban elmegy az irodájába, Rohác lesben állva felkészült a bomba felrobbantására, majd pontosan 11 óra 52 perckor, amikor Boros elhaladt a Polski Fiat mellett, távirányítással működésbe hozta a robbanóanyagot. Az “eredmény” ismert: négy halott, köztük a célszemély Boros, és rengeteg sérült. Az Aranykéz utcai robbantás nyomozását úgy tudjuk, ugyanúgy, ahogy a Prisztás-gyilkosság esetében, Portik egykori bizalmasa, K. Györgyi segíthette a legtöbb információval. A volt bizalmas arról számolt be, hogy a robbantás előtti hónapokban a nevére több lakást és kocsit is béreltek, amit Jozef Rohác és bandája használt a merénylet előtt. A nő valószínű személyesen is ismerhette Rohácot, mivel azt is elmondta vallomásában, hogy többször látta a szlovák férfit a Portik tulajdonában lévő Művészinas étteremben.
Portikék ennek az ügynek a nyomozását is akadályozták
A tizenhat évvel ezelőtti bűncselekmény felderítését nehezítette, amire a Portikék előzetes letartóztatását kérvényező ügyészi indítvány is rámutatott: adat merült fel arra, hogy Portikék a jelen, ellenük indított nyomozás korai szakaszában a tanúkat fenyegetéssel, erőszakkal arra vették rá, hogy hamis vallomásokat tegyenek a nyomozóhatóság előtt. Arra is volt adat a nyomozóhatóság szerint (és nemcsak az Aranykéz utcai ügyben), hogy Portikék a rendőrségi kapcsolataik segítségével sikeresen akadályozták az ellenük irányuló büntetőeljárásokat. Erre jó példa lehet a – Portik érintettségét szintén feltételező – Fenyő-gyilkosság nyomozása is, hiszen 2011. őszén a Rohác előzeteséről döntő bíróság arra hivatkozott, hogy a nyomozati iratok szerint egyes, meg nem nevezett személyek aktívan próbálták a Fenyő-ügy nyomozását hátráltatni. A bíróság reális veszélyként számolt azzal is, hogy ezek az emberek Rohácot is szeretnék megakadályozni abban, hogy a későbbiekben vallomást tegyen. Több tanú pedig azért nem vallott, mivel féltették családjuk és saját maguk életét.
Boros megbánta, hogy vallomást tett az olajmaffiára. Fotó: PS
Boros megbánta árulását
Úgy tudjuk, Boros a halála előtt azt tervezte, hogy végleg külföldre, Spanyolországba költözik, mivel elfogyott körülötte a levegő, fenyegetve érezte magát és családját, valamint rendőr barátai is figyelmeztették, hogy „tűnjön el”. Boros egyébként 1991-92-ben, jó barátján, Sas Lászlón keresztül ismerte meg – a gyanú szerint az őt fenyegető, a megölésére utasítást adó – Portikot, akivel információink szerint csupán felületes viszonyt ápolt egészen addig, amíg közös olajüzletbe nem kezdett az Energol-Conti Car tagjaival. Forrásunk szerint a viszony már akkor kezdett megromlani köztük, amikor Boros a vele baráti viszonyt ápoló Seresen keresztül szorosabbra fűzte kapcsolatait az oroszokkal. Azokkal az oroszokkal, akiket Portikék finoman szólva sem kedveltek. A konfliktus fő oka persze az volt, amikor a vállalkozó megtette az olajosokra nézve terhelő, videóra is rögzített vallomását. Hiába kapott azonban rendőri védelmet a pentitó, úgy tudjuk, hogy a halála előtt nem sokkal, arról panaszkodott egyik ismerősének, hogy megbánta árulását, azonban visszatáncolni már nem tudott. Ahogy fogalmazott: „elkapta a mókuskerék és már nem tudott belőle kiszállni”, egyben figyelmeztette barátját, hogy jobb, ha nem mászkál vele, mert „lehet, hogy ki fogják nyírni”…
Címlapfotó: PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS