Romagyilkosságok: hol vannak a bűntársak és a finanszírozók?

Továbbra is rejtély, hogy ki, vagy kik segíthették a romagyilkosságok első fokon elítélt elkövetőit. Noha a Nemzeti Nyomozó Iroda a Terrorelhárítási Központ segítségével több mint egy éve vizsgálódik a gyilkosságok elvarratlan szálainak ügyében, eredményt egyelőre nem tudtak felmutatni. Pedig mind a korábbi nyomozás, mind az elsőfokú ítélet szerint lehettek olyan bűntársak, akik segíthették a halálbrigádot…

PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu

Ugyan a romagyilkosságok ügyében tavaly elsőfokú ítéletet hirdetett a Budapest Környéki Törvényszék és a négy vádlott súlyos büntetést kapott, mégis, a gyilkosságok kapcsán több kérdés is nyitva maradt, amelyekre sem a nyomozás, sem a bírósági eljárás nem tudott választ adni. Megtudtuk, a Nemzeti Nyomozó Iroda továbbra is nagy erőkkel vizsgálódik a romagyilkosságok elvarratlan szálainak ügyében. A TEK Társadalmi Kapcsolatok Osztálya arról tájékoztatta a PestiSrácok.hu-t, hogy a besenyszögi fegyverrablás, illetve a gyilkosságsorozat további, eddig meg nem válaszolt kérdései tekintetében az NNI még mindig nem zárta le a nyomozást, amiben  a Terrorelhárítási Központ is végez titkos, a nyilvánossággal nem közölhető feladatokat.

Nem segítette a rendőröket a bűntárs

Tény, hogy a romagyilkosságok vonatkozásában bőven van megválaszolatlan kérdés. A nemrég elkészült elsőfokú ítélet írásos indokolása például már rögtön az elején leszögezi, hogy az elsőrendű vádlott Kiss Árpád Sándor és két vádlott társa, testvére, a másodrendű Kiss István Zoltán, valamint a harmadrendű vádlott Pető Zsolt 2007 végétől a nyomozás során ismeretlenül maradt társaikkal olyan beszélgetéseket folytattak, hogy a roma kisebbségekhez kötött bűncselekmények miatt a cigányok megrendszabályozásában aktívan részt kellene venni. Sőt, az ítélet szerint a három vádlott és az eddig nem azonosított személyek fegyverbeszerzésről és támadások kilátásba helyezéséről is értekezett. Az indokolás ennél tovább persze nem ment, mivel ezek a személyek a nyomozásban háttérben maradtak, így a vádiratban sincsenek megnevezve. Arra azonban már a vádlottak elfogása előtt is utalt a rendőrség, hogy a halálbrigád ténykedésének korai szakaszában többen segíthették Kisséket. Bencze József volt országos rendőrfőkapitány még 2009 nyarán a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorában úgy nyilatkozott, a romagyilkosságok helyszínein rögzített nyomok alapján, egy helyen biztosan volt olyan személy, aki levált a csapatról, nem vett részt a gyilkosságokban, „és aki mély depresszióban van tette miatt”. Bencze a műsorban még üzent is a tettestársnak azzal, hogy fellebbentette a nyomozati alku intézményét. Elmondta: mivel az illető nem vett részt az emberölésekben, esélye van arra, ha beszél, alkut köthet a nyomozóhatósággal. A volt főkapitány számítása azonban nem jött be, mivel a bűntárs nem jelentkezett, nem adta fel társait és kilétét a mai napig homály fedi.

A vádlottaktól lefoglalt egyik besenyszögi fegyver. Fotó: Police.hu

Személyleírást adtak a támadókról

Bencze az interjúban ugyan nem mondta ki, de ma már egyértelmű, a besenyszögi fegyverrablásra célzott, hiszen a vádirat és a 2013 augusztusi elsőfokú ítélet is kitért rá, a gyilkosságok végrehajtásához szükséges fegyverek megszerzésében Kiss Árpádot, Kiss Istvánt és Pető Zsoltot sofőrként egy, az eljárás során ismeretlenül maradt személy is segítette. A támadás előtti nap, 2008. március 6-án egyikük egy újfehértói nyilvános fülkéből felhívta Gazdag Csabát, a támadás egyik sértettjét, hogy az interneten hirdetett fegyvere eladó-e még, majd az igenlő válasz után megszakította a beszélgetést. Másnap éjjel csaptak le a vadászra és családjára a magukat rendőröknek kiadó Kissék. A házban lakókat megkötözték, szájukat leragasztották, és a lakásban tárolt vadászfegyvereket és lőszereket pedig elvitték. A törvényszék a rablással kapcsolatban azt szögezte le, hogy egy ismeretlen, negyedik bűntárs (aki biztosan nem a negyedrendű vádlott, a tiszalöki gyilkosság előtt a társasághoz csapódó Csontos István volt), aki a támadók gépkocsiját vezette és aki a támadás idején az autóban várakozott, részese volt a cselekménynek. Az ítéletben az is meg lett említve, hogy a hivatásos vadász egyik kiskorú lánya négy férfit látott a házban, akikről személyleírást is adott. Vallomása szerint egyiküket „Jánosnak” szólították. Az ugyanakkor könnyen elképzelhető, hogy a támadók előre megbeszélt álneveken szólították egymást. Külön érdekesség, hogy az indokolásból az is kiolvasható, a nyomozás nem tudta kideríteni, hogy a Parabellum lőfegyverhez, valamint egy második világháborús, Luger gyártmányú pisztolyhoz hasonlító tárgyat, amelyekkel kirabolták a hivatásos vadászt, kiktől és mikor szerezték be a vádlottak.

A nagycsécsi gyilkosságnál is kaptak segítséget?

A bíróság ítéletében hangsúlyozta, a rablásnál közreműködő ismeretlen elkövető a fegyveres támadásokban nem vett részt, azokat 2009. áprilisáig, a tiszalöki gyilkosságig hárman hajtották végre. Ennek persze némileg ellentmond, hogy a tárgyaláson elhangzott, a helyszíni szemle megállapításai szerint a nagycsécsi, két ember halálával végződött emberölés helyszínén Petőéken kívül egy negyedik, ismeretlen személy lábnyomát is rögzítették… Az viszont tisztázódott a per során, hogy a gyilkosságokhoz használt fegyvereket, a golyós, céltávcsővel ellátott Mauser puskát, az öntöltő rendszerű Franchi sörétes puskát és a lefűrészelt csövű Fabarm sörétes fegyvert kizárólag a vádlottak használták. De figyelemre méltó, hogy a társaság –az elsőfokú ítélet szerint – törekedett a bűnszervezet bővítésére, ami Csontos Istvánnal, az első fokon tizenhárom évre ítélt negyedrendű vádlottal bővült ki. Az azonban továbbra is kérdés maradt, hogy Csontos előtt korábban kiket vonhattak be a gyilkosságokba, vagy azok terveibe.

Gyanús volt a nyomozóknak az albérlőtárs

Pedig a negyedrendű vádlott több nyomozati vallomásában is arról beszélt, lehetnek még szabadlábon olyan emberek, akik anyagilag, illetve a bűncselekmények felderítéseinél segítették a társaságot. Megemlítette, hogy az ügyben koronatanúként szereplő Ny. Éva lehetett az egyik olyan személy, aki pénzzel segítette Kisséket. Az egykori katona szólt arról is, hogy előzetes letartóztatása alatt találkozott Kiss Árpád cellatársával, akinek az elsőrendű vádlott elmondta, több társuk még szabadlábon van, és egyikükre, egy bizonyos „Csipesz” becenevű férfira rá fogja verni az egyik emberölést. Csontos elmondta a nyomozóknak, hogy „Csipeszt” maga is ismeri, de róla korábban Kiss Árpád azt hangoztatta, hogy nem volt benne semmilyen bűncselekményben. Megjegyezendő, hogy az eljárásban tanúként kihallgatott albérlőtársra, aki Kiss István ágya alatt megtalálta a Besenyszögön megszerzett fegyvereket, szintén gyanakodtak a hatóságok. A perben elhangzott, a férfit tanúként poligráfos vizsgálat alá vetették, amin S. Mihály megbukott. Persze az is igaz, hogy a nyomozók úgy végezték el ezt a vizsgálatot, hogy S-t nem figyelmeztették a hamis tanúzás következményeire, ráadásul a poligráfot mind a gyanúsítottak, mind a tanúk megtagadhatják.

A romagyilkosságok egyik tárgyalása a Budapest Környéki Törvényszéken. Fotó: Beliczay László/MTI

A harmadrendű vádlott köre is képbe került

Pár éve a Magyar Hírlap dokumentumokkal igazolta, hogy rendőri jelentések név szerint említettek olyan embereket, akik a négy vádlotton kívül összefüggésbe hozhatóak a cselekményekkel. Még a 2009 augusztusi elfogás előtt keletkezett jelentés szerint vizsgálták a nyomozók a harmadrendű vádlott Pető Zsolt ismertségi körét. Az elemzésekből kiderült, hogy Pető ismerőse, egy bizonyos S. Gábor többszörösen büntetett előéletű férfiakkal tartotta a kapcsolatot. Egyikükkel a piricsei támadás előtti nap éjjelén beszélt telefonon, Piricse közelében, később a támadás körüli órában hívta S. Gábort ismerőse, a szintén hosszú bűnlajstromú Cz. Balázs. De S. Gábor neve felbukkant a nagycsécsi kettős gyilkosság vonatkozásában is, mivel a férfi a támadás éjszakáján ugyancsak egy büntetett előéletű ismerősével, K. Sándorral beszélt telefonon, akinek ráadásul lakcíme abban az utcában van, ahol a tiszalöki gyilkosság történt. Érdekes az is, hogy a tiszalöki emberölés idején és körzetében S. Gábor egy azonosítatlan telefonszámú készülék tulajdonosával többször is beszélt. A férfi telefonjának adataiból összességében az olvasható ki, hogy ismerősei­nek nagy része büntetett előéletű, és jellemzően Szabolcs, Heves és Hajdú-Bihar megyei lakosok, tehát ott élnek, ahol a romagyilkosságok történtek.

A rendőri jelentés hat elkövetőt említ

A lap megszellőztette azt is, hogy egy 2009 augusztus 15-ei jelentés szerint az azóta már első fokon elítélt négy férfi elfogása előtt felmerült további két feltételezett elkövető: R. Antal és E. László. A jelentésben az áll, hogy a két férfi „a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható, köze van azok elkövetéséhez, tudomással bír a végrehajtásban és szervezésében részt vevő személyekről, a cselekmények előzményeiről, az elkövetés eszkö­zeinek hollétéről.” A két személyt egyébként 2009 augusztus 21-én szintén elfogták, házkutatást tartottak náluk, ám végül mégsem gyanúsították meg őket a bűncselekményekkel. Annak ellenére, hogy a szélsőséges nézeteket valló, a negyedrendű vádlott Csontos Istvánnal korábban egy helyen katonai szolgálatot ellátó R. Antalról a jelentés például úgy fogalmazott, hogy a férfi tökéletesen beleillik a tiszalöki elkövetés profiljába és alappal feltételezhető, hogy részt vett az elkövetésben, illetve arról tudomással bírt.

Gulyás József szerint kaphatott anyagi támogatást a halálbrigád. Fotó: atv.hu

Gulyás József szerint lehettek finanszírozók

Gulyás József, a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának egykori SZDSZ-es tagja, a romagyilkosságok ügyében a nemzetbiztonsági szolgálatok felelősségének kivizsgálására 2009. őszén alakult parlamenti tényfeltáró munkacsoport vezetője a PestiSrácok.hu-nak azt nyilatkozta, elképzelhetetlen, hogy a romagyilkosságok elkövetőinek ne lettek volna segítői.  A politikus is a besenyszögi rablást említette, illetve hozzátette, hogy már a vádirat alapján is kiderült, hogy volt több olyan fegyverbeszerzés, fegyverhez, vagy éles lőszerhez jutás, aminek a közvetítői, közreműködői nincsenek meg. Ráadásul szerinte az elkövetők köre nem elszigetelten működött az egyéb szélsőséges debreceni, és más illetőségű csoportoktól, személyektől. Gulyás József példaként említette a másodrendű vádlott Kiss István Zoltán albérlőtársát, aki megtalálta a Besenyszögön rabolt fegyvereket Kiss ágya alatt, ugyanakkor Gulyás szerint nem életszerű, hogy neki semmi tudomása nem volt a vádlottak tevékenységéről. A nemzetbiztonsági vizsgálat volt vezetője szerint nem derült ki az sem, hogy a nyomozóhatóságok milyen alapossággal vizsgálták az ő személyét, vagy másokét, akik közvetlen kapcsolatban és még eszmei közösségben is voltak a vádlottakkal. Gulyás hangsúlyozta azt is, nagyon fontos lenne, hogy újraértékeljék azoknak a vallomását, akik a Kissékhez kötődő, csöppet sem elszigetelt csoportnak a tagjai voltak. Gulyás József elképzelhetőnek tarja, hogy a támadások előkészületi szakaszában a Kiss-testvérek és Pető Zsolt harmadrendű vádlott a támadásokra való felkészülés során kaphattak külső segítséget, ami úgynevezett “kiképzésjellegű” tevékenység lehetett.  Az SZDSZ egykori politikusa utalt rá, a halálbrigád a támadások előtt elvonult, rákészült a bűncselekményekre és ebben a felkészítésben akár támogatást is kaphattak. Amit még a politikus kiemelt, hogy szinte kizárt, hogy a vádlottak nem kaptak semmiféle anyagi segítséget. Szerinte az az erőforrás, ami egy ilyen cselekménysorozat előkészületéhez kell, ahhoz a vádlottak jövedelme kevés volt. Gulyás elmondta: ennek a kiderítésére irányuló erősnek, érdeminek mondható nyomozási szálat, igyekezetet nem látott, és a tárgyalások során nyilvánvalóvá tette a bíró is, hogy van hiányérzete, ezért bízik abban, hogy még mindig zajlik az elvarratlan szálak felderítése.– tette hozzá.

Kezükbe vették az igazságszolgáltatást

A vádirat és az ítélet szerint az első-, a másod- és a harmadrendű vádlott 2007 végén, 2008 elején arra az elhatározásra jutott, hogy mivel az igazságszolgáltatás nem megfelelően látja el feladatát a romák által elkövetett bűnesetek kapcsán, saját kezükbe veszik a “rendcsinálást”: fegyveres támadásokat hajtanak végre romák lakta házak ellen, hogy félelmet keltsenek az ott élőkben, illetve felhívják a figyelmet a fenti “problémára”. Fegyverük és fegyvertartási engedélyük nem volt, ezért 2008. március 7-én Besenyszögön betörtek egy hivatásos vadász házába, ahol a sértettet két golyós és öt sörétes fegyver, továbbá az azokhoz tartozó lőszerek átadására kényszerítették. Ezekkel a fegyverekkel többször lőgyakorlatot tartottak, majd az elsőrendű vádlott 2008. július 2-án az egyik golyós vadászfegyverrel két lövést adott le a debreceni menekülttábor egyik épületének ablakára. Ugyanazon év július 21-én késő este az első-, a másod- és a harmadrendű vádlott Galgagyörkön sörétes és golyós fegyvereikből tüzet nyitottak az általuk kiválasztott házra, de sérülést senkinek sem okoztak. A piricsei támadást szintén a három vádlott követett el 2008. augusztus 8-án azzal a szándékkal, hogy rendezze az általuk a romák bűncselekményei miatt rossznak ítélt helyzetet. Ezen a helyszínen a fegyvereken kívül Molotov-koktélt is használtak. Az egyik égő épületből menekülő sértett 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A támadássorozat 2008. szeptember 5-én Nyíradony-Tamásipusztán folytatódott, itt K. Árpád lőtt a kiszemelt, romák lakta házra, melyben senki sem sérült meg. Szeptember 29-én a három főből álló csapat Tarnabodon lőtt rá egy romák lakta utcában lévő több házra (később kiderült, hogy e házakban nem romák éltek), de senkit sem sebesítettek meg.

Tatárszentgyörgyön egy 27 éves férfit és négy és fél éves kisfiát lőtték agyon a romagyilkosok. Fotó: Népszabadság

Hat embert gyilkoltak meg

A félresikerült akció után alig egy hónappal Nagycsécsen, a község szélén álló házakra dobtak Molotov-koktélt, majd sörétes fegyvereikből lőni kezdtek az ablakokra. A támadásban ketten meghaltak, egy ember 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Az első- és a másodrendű vádlott Alsózsolcán folytatta a támadásokat; itt nem éjjel, hanem késő délután, a Sajó túlpartjáról lőttek, életveszélyesen megsebesítve egy férfit. 2009. február 23-án Tatárszentgyörgyön dobtak Molotov-koktélt a kiszemelt ház padlására és egyik szobájába. Az égő épületből menekülő apára és két gyermekére a másodrendű vádlott nyitott tüzet. A férfi és négy és fél éves kisfia meghalt, a másik gyermek súlyosan megsérült. A következő, tiszalöki támadásba sofőrként a negyedrendű vádlottat is bevonták, mert úgy vélték: négyen még “eredményesebbek” lehetnek. 2009. április 22-én a házából kijövő roma férfit az elsőfokú ítélet szerint szerint K. Árpád lőtte mellkason. 2009. augusztus 7-én Kislétán már be is mentek a kiszemelt házba, ahol a golyóval átlyukasztott ajtó mögött egy gyermeket sebesítettek meg, míg anyját az ágyában lőtték agyon. Kiss Árpád Sándort, Kiss István Zoltánt és a harmadrendű vádlott Pető Zsoltot 2013. augusztus 6-án a Budapest Környéki Törvényszék első fokon tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetésre, míg a tiszalöki gyilkosságnál sofőrként segédkező negyedrendű vádlott Csontos Istvánt tizenhárom év fegyházbüntetésre ítélte.

Megbocsáthatatlan mulasztások

A gyilkosságsorozat után több botrány is felkavarta az indulatokat. Az egyik ilyen az volt, amikor utólag kiderült, a szolgálatok látókörébe került, 2004 óta ellenőrzés alatt álló férfiak megfigyelését pont akkor szüntette meg a Nemzetbiztonsági Hivatal, amikor Kissék fegyverbeszerzésre készültek. Nemsokkal később kiszivárgott, hogy a negyedrendű vádlott Csontos István valaha hivatásos katonaként szolgált, és őt ezalatt a Katonai Biztonsági Hivatal beszervezte. Noha a KBH 2008 júliusától folyamatos kapcsolatban állt az NNI-vel a romagyilkosságok ügyében, mégsem adott át semmilyen általa tudott információt Csontosról a nyomozóhatóságnak. A kapcsolatot a szervezet és Csontos volt tartótisztje, H. Ernő is tagadta ( róla később kiderült, felsőbb utasításra hazudott). Az ügyben indított vizsgálat súlyos mulasztásokat állapított meg, felvetve a KBH korábbi vezetőinek felelősségét. A katonai titkosszolgálat volt tagjai ellen közokirat-hamisítás miatt emelhet vádat a Központi Nyomozó Főügyészség, de mivel az ügy minden részlete titkos, így a gyanúsítottak kiléte, beosztása, és az is, pontosan milyen közokiratokat hamisítottak. Korábban a PestiSrácok.hu írt arról, hogy mivel romagyilkosságok vizsgálatában minden eljáró hatóságot félrevezetett a Katonai Biztonsági Hivatal és egyik tanúként meghallgatott munkatársa, ezért a Pest Megyei Főügyészség büntetőfeljelentés megtételére tett indítványt a sorozatgyilkosságot tárgyaló Budapest Környéki Törvényszéken. Portálunk birtokában lévő indítványban a főügyészség kijelentette: azzal, hogy a Katonai Biztonsági Hivatal a főügyészség megkeresésére letagadta, hogy a hat áldozatot követelő romák elleni gyilkosságsorozat negyedrendű vádlottjával, Csontos Istvánnal titkos kapcsolatban állt, valamint azzal, hogy az egykori hivatásos katona tartótisztje, H. Ernő „a nyomozó hatóság előtt, az ügy lényeges körülményeire vonatkozó valótlan tartalmú nyilatkozatot is tett”, minősített hamis tanúzást követhetett el.  A közokirat-hamisítás gyanúja azért állhat fenn, mert H. Ernő jelentését a Csontossal fennálló titkos kapcsolatról később meghamisították. Mivel ez H. Ernő akarata ellenére történt, a bűncselekményben az elhárítótiszt akkori főnökei is közreműködhettek.

Címlapfotó: Válasz.hu