A Hajógyári-sziget egykori urának pályafutásához kísértetiesen hasonló, igaz történet alapján írt regényre hívták fel a PestiSrácok.hu figyelmét. A Partiharcok című könyvet elolvasva megdöbbentünk, hiszen az tulajdonképpen a portálunkon cikksorozatban felrajzolt Vizó-birodalom tündöklését és bukását bontja ki a főhős visszaemlékezései alapján. Így képet kaphatunk a Sziget urának tartott üzletember mindennapjairól, Budapest éjszakai életéről, korrupt rendőrökről, egy perverz és kokainista politikusról, olajszőkítőkről, valamint arról, végül mi okozta a sokáig megkérdőjelezhetetlen befolyású és tekintélyű vállalkozó bukását.
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
Egy részben fikciós elemeket tartalmazó, ám igaz történet alapján írt könyvet szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani. A nemrég megjelent Partiharcok című regény főszereplőjének története ugyanis kísértetiesen hasonlít a Hajógyári-sziget egykori urának, Vizoviczki Lászlónak alvilági pályafutásához. A többek között megtörtént eseményeket is feldolgozó írás egy másik „főhőse” a 2000-es évek elején az éjszaka császárának tartott, a könyvben „Tolnai Tamásnak” nevezett diszkópápának kezd dolgozni, akinek idővel bizalmi embere, egyik klubjának üzletvezetője lesz. A főhősön keresztül, aki beleláthatott a belvárosban és a Hajógyári-szigeten működő diszkóbirodalom mindennapjaiba, Benkő Gábor szerző kendőzetlen őszinteséggel mesél az olvasónak Budapest éjszakai életéről, korrupt rendőrökről, politikusokról, olajszőkítőkről, valamint arról, mi okozta a sokáig megkérdőjelezhetetlen befolyású és tekintélyű vállalkozó vesztét.
Kilóra megvett főrendőrök
A hasonlóság Vizoviczki László és a könyv egyik főszereplője között már a regény elején megmutatkozik, amikor „Tolnai Tamásról” kiderül, a 90-es évek végét, a 2000-es évek elejét követően szédületes karriert fut be a magyar alvilágban azzal, hogy a belvárosban, illetve a Hajógyári-szigeten Szemjon Mogiljevics, azaz Szeva bácsi magyarországi kiszorítása után kiépíti diszkóbirodalmát. Ugyancsak egyezés, hogy idővel „Tolnai”, csakúgy mint Vizó, sérthetetlensége érdekében magas rangú rendőri vezetőket, illetve más hatósági embereket milliós összegekkel megvesztegetett, korrumpált. Ismert, a Vizoviczki László nevével fémjelzett vesztegetési-korrupciós ügy vádirata szerint Gulyás Imre, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) szervezett bűnözés elleni főosztályának volt vezetője, Hopka Lajos, az NNI speciális bűnözői csoportok elleni osztályának egykori irányítója, Kalmár Tamás, a BRFK egykori közrendvédelmi főosztályvezetője, valamint Koblencz Attila, a BRFK volt felderítő nyomozója is milliós fizetést kapott a Vizó-birodalomtól, emiatt velük szemben vesztegetés és más bűncselekmények miatt a Debreceni Törvényszéken jelenleg is eljárás zajlik.
Eltussolhattak több gyilkossági ügyet?
A korrupt és megvett rendőrök közül a könyv különös figyelmet szentel az akkoriban a BRFK-n dolgozó egyik őrnagynak, aki – ugyancsak milliós apanázsért – nagyon sokat tett azért, hogy a „Tolnai Tamás” által irányított diszkóbirodalom ilyen sokáig zavartalanul működjön. Szó esik arról, hogy a főzsaru két halálesetet és egy gyilkossági kísérletet is eltussolt az éjszaka urának utasítására. A szerző megemlíti, amikor a „főnök” tudomására jutott, hogy kidobói halálra vertek egy fiatalt, parancsára a Dunába dobják a holttestet. Ezután „Tolnai” magához rendelte a korrupt őrnagyot, aki megígérte, elsimítják a gyilkossági ügyet. A főzsaru „munkájáért” egymillió forint bónuszpénzt is bezsebelt. Tény, hogy a regényben említettekhez hasonlóan a Vizoviczki László által vezetett Hajógyári-szigeten több rejtélyes eltűnés is történt, ám a vállalkozó remek összeköttetései révén egészen letartóztatásáig és birodalma megtépázásáig el tudta érni, hogy szórakozóhelyeit ne zargassák „feleslegesen” a hatóságok. Ilyen eltűnési ügy volt például Strehó Gergő esete, aki barátaival együtt 2006. február 12-én szórakozni indult a Hajógyári-szigeten található egyik diszkóba, de oda már nem érkezett meg, vagy Rajnay Zoltán ügye, akinek holttestét másfél héttel eltűnése után találták meg a Duna partján, a Batthyány tér környékén.
Perverz és kokainista politikus a Hajógyári-sziget VIP részlegén
A Partiharcokban olvashatunk arról is, hogy az éjszaka ura erőszakos terjeszkedésének csupán egy „kártyamilliomos” tudta útját állni. „Tolnai” hiába küldte a befolyásos férfi klubjára rendőreit, azok meglepve tapasztalták, hogy a razzia éjjelén saját főnökeikbe botlottak, akik felhőtlenül kártyáztak és szórakoztak ismert alvilági gengszterek társaságában. A szerző megemlít egy olajszőkítésben meggazdagodott férfit is, akiről az éjszakai életben azt beszélik, nem volt még harminc éves, amikor vagyona ötmilliárdra rúgott. Róla az olvasható, csak úgy szórta a pénzt a Szigeten, ő volt a klub legőrültebb és legféktelenebb vendége. “Tolnai” és az olajos vállalkozó a könyv “főhőse” szerint régről ismerték egymást, üzleti kapcsolatban is álltak, ám útjaik a 90-es évek közepén elváltak. Talán nem lövünk nagyon mellé, ha arra tippelünk, az olajos körökben jól ismert Szűcs Attiláról emlékeznek meg így, aki valóban nagyon fiatalon lett az olajszőkítésből milliárdos, és aki forrásaink szerint egy átmulatott éjszaka alatt volt, hogy milliókat szórt el. A másik tippünk a több alvilági leszámolás érintettjeként számon tartott Portik Tamás lenne, igaz, az Energol-vezér önmagáról azt állítja, mindig visszahúzódó életet élt, nem ivott, nem dohányzott és soha életében nem nyúlt tiltott szerekhez. Ha már a féktelen vendégeknél tartunk: a főhős beszélt egy korrupt, perverz és kokainista politikusról, aki képmutatóan, többször is prostituáltak szolgálatait igénybe véve, bedrogozva csalta a Hajógyári-sziget egyik klubjának VIP részlegén a feleségét.
Eltüntették az egyik bizalmast?
Az egyik legmegdöbbentőbb rész a könyvben talán az, amikor „Tolnai Tamás” balesetnek álcázva, egyszerűen megölette egyik bizalmi emberét, mert a férfi elárulta. Úgy tudjuk, Vizó környezetében konkrétan ilyen eset nem történt, de az igaz, hogy valóban tűnt el olyan bizalmi embere a vesztegetéssel és adócsalással is vádolt üzletembernek, aki átverte. Egy nagy, csaknem vérfürdővel végződő alvilági összetűzésről is olvashatunk a könyvben, ahol egy nyolcadik kerületi „vagány” és százfős bandája nézett farkasszemet kaszákkal, kardokkal, fegyverrel felszerelkezve a Hajógyári-sziget egyik diszkója előtt az éjszaka császárának embereivel. A bandavezér haragját az váltotta ki, hogy egyik rokonát kidobták „Tolnai” szórakozóhelyéről. Az alvilági vezető ugyan nincs megnevezve, de köztudott, hogy az alvilág rettegett fenegyerekéről, Tanyi Györgyről élt az a legenda, ha úgy akarta, rövid időn belül egy egész hadsereget tudott mozgósítani. Erre az Aranykéz utcai robbantás tárgyalásán el is hangzott egy példa: amikor az 1998-ban meggyilkolt Boros Tamás kísérletet tett arra, hogy Budapesten az összes örömlány és strici neki fizessen védelmi pénzt, az egyik szórakozóhelyen Tanyi Györgyékbe ütközött, akinek több mint százfős, kardokkal, kaszákkal és harci kutyákkal felszerelkezett bandája csúnyán helyben hagyta őket.
Elfelejtett adót fizetni
A szerző kitért rá, az éjszaka császára nem kifejezetten szeretett adót fizetni, pedig volt, hogy egy jól sikerült hétvége után 50-60 milliót is kaszált, azonban a bevételek nagy részét eltitkolták. Talán nem meglepő, hogy Vizoviczkivel szemben éppen bevételeinek eltitkolása miatt indult büntetőper tavaly novemberben a Fővárosi Törvényszéken. A vád pontosan azt tartalmazza, amire a könyvben is utalnak: a Vizoviczki László által létrehozott bűnszervezet szigorú hierarchiára épült, amelyben Vizó szava megkérdőjelezhetetlen volt. A 2000-es évek közepére több éjszakai szórakozóhelyen szerzett befolyást Budapesten. Legális, illetve illegális eszközökkel átvette több mulató, illetve több, a Hajógyári-sziget területén található vendéglátó-ipari egység üzemeltetését. Az erőszakos, illetve egyéb úton megszerzett diszkók, bárok, mulatók több százmilliós bevételre tettek szert, azonban Vizoviczki utasítására megvezették az adóhatóságot és a tényleges jövedelemnek csak egy részét vallották be.
A nyugdíjas rendőr buktatta meg a Sziget urát
Említést tesznek a regényben egy idős, a 90-es években aktív rendőrről is, aki tudomást szerezett az éjszaka urának tartott vállalkozó és a főrendőrök bűnös kapcsolatáról. Ennek ellenére nem fizetik le, hanem megpróbálják parkoló pályára tenni. Ez azonban nem sikerül, és a ma már nyugdíjas zsarunak jelentős szerepe volt abban, hogy „Tolnai” rács mögé került. A történet ugyan némileg eltér, de mégis felfedezhető a párhuzam Horváth András, nyugalmazott dandártábornok esetével. A 2013-ban az olajos ügyek felderítését koordináló miniszteri biztos ugyanis Varga nyomozati vallomása szerint azt a feladatot kapta a belügyminisztertől, hogy “takarítsa el” Vizoviczkit, ezért Horváth András egy kamu indokkal találkozót kért a vállalkozótól 2012 elején. A tábornok titkosított jelentésének kivonatából kiolvasható, hogy Vizoviczki saját magát buktatta le, amikor kikotyogta, rendőri kapcsolatai segítségével bizalmas információkhoz jut hozzá. Büszkén felemlegette azt is, hogy mindezeket a “kis aprópénzért” megvett NNI-sektől tudja, akik rendszeresen szállítják neki a bizalmas adatokat.
Szálka volt a hatalom szemében
A könyvbeli történet egyébként éppen úgy ér véget, mint Vizoviczki karrierje, akit 2012 május 31-én tartóztat le és von eljárás alá rendőrök megvesztegetéséért, később pedig költségvetési csalásért a Központi Nyomozó Főügyészség. Az alvilág egykori erős embere már szálka volt a hatalom szemében, birodalma túl nagyra nőtt és terhes lett a politika számára. Ráadásul a „főnök” a kormányváltás után viharos sebességgel vesztette el megingathatatlannak tűnő pozícióját, emiatt egyre többször nyúlt az italhoz és a kábítószerhez, annak ellenére, hogy korábban ő maga megvetette a drogokat, csupán az azokból származó bevételeket szerette. Különös egyezés, hogy a diszkócsászárt a regényben is a legközelebbi bizalmasa árulja el, akiről kiderül, végig megvezette főnökét, hiszen a főrendőrökkel kapcsolatot tartó, és azokat korrumpáló férfi már egy évtizede a rendőrség fedett nyomozójaként épült be az éjszaka ura mellé. Itt akár Varga Istvánra, Vizó egykori jobbkezére is gondolhatnánk, hiszen a bizalmas 2000 óta besúgóként segítette a rendőrök munkáját, igaz, erről Vizoviczki is tudott. Varga egy rövid ideig gyanúsítottja volt az ügynek, ám később kipakolt, és vallomásában részletesen beszélt a Vizoviczki-féle bűnszervezetről, annak civil és rendőri érintettjeiről.
A PestiSrácok.hu megkereste a Partiharcok című regény szerzőjét is: Benkő Gábor annyit árult el, hogy a részben fikciós elemeket is tartalmazó könyv igaz történet alapján készült, amelynek megírását az éjszakai életben otthonosan mozgó informátorai segítették.
Címlapfotó: giantbomb.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS