A tusványosi Orbán-beszéd után csak azzal tudtunk még több fájdalmat okozni az összetört szívű, magyarságból kizárt baloldalnak, hogy miközben ők otthon tipródnak, kit hívjanak fel egy elhatárolódásért, mi jóízűen elfogyasztottunk egy csorbalevest, pisztránggal. Az ebéden velünk tartott Megadja Gábor eszmetörténész, a Molnár Tamás Kutatóközpont munkatársa. Orbán Viktor, bevándorlás, csíki sör, Angela Merkel, pacalleves, magyargyűlölő baloldal, pisztráng.
AMBÓRY ÁRON, SUSÁNSZKY MÁTYÁS – PestiSrácok.hu
Programalkotó vagy összegző beszéd volt?
Inkább összegző.
Orbán tusványosi beszédeihez szervesen hozzátartozik az utána való heves szívdobogás és sápítozás, amellyel ki lehet tölteni a parlamenti uborkaszezont. Sikerült hoznia idén is a kötelezőt?
A bevándorlás kapcsán talán, de nem egyértelmű, mert jórészt ismert paneleket vont össze. Két felfogás küzd egymással a bevándorlás kérdésében, tulajdonképpen Orbán Viktor is ezt vázolta fel. A baloldalé ideológiai természetű, amely próbálja egy univerzális igazságosságnak megfeleltetni a politikai cselekvést. A másik felfogás praktikusabb, a tényekre koncentrál, azokra válaszol. Ezt a nézőpontot képviselik az angolok is, a franciák nem mondják ki, de csinálják, az olaszok hasonlóképpen.
A liberális ideológiának van egy szentimentális oldala. Azzal mindenki együtt tud érteni, hogy van egy csomó ember, akiket jobb helyzetbe kellene hozni. Orbán álláspontja szerint a világ sajnos nem így működik. A fő kérdés, elfogadjuk-e, hogy egy tökéletlen világban nem tudunk minden problémát megoldani, akár még a menekültkérdést sem. Egyik kontinens, így Európa sem alkalmas arra, hogy a világ összes elesettjét etesse. Merésznek tekinthető, hogy Orbán rendre összekapcsolja a bevándorlást a bűnözéssel a lepisszegő – “erről nem beszélünk, mert ez már maga a szélsőjobb” – hangok ellenére?
Annyiban merész, hogy ezekről a problémákról Nyugat-Európában többnyire az úgynevezett szélsőjobboldali politikusok szoktak beszélni. Kivéve persze Angela Merkelt, akinek hiába voltak hasonló kijelentései a multikulturalizmusról, őt nem szabad bántani. Merkel mégiscsak egy szent tehene az európai politikának, ha esetleg kibeszél a pc-ből, akkor azt nem veszik észre. Az is kiemelendő, hogy egy másodszor megválasztott, nem szélsőségesekből álló pártszövetség vezetője beszél ezekről a problémákról. Ezeket a statisztikákat egyrészt valóban tagadják, másrészt elhallgatják. Európában nem szabad arról beszélni, hogy bevándorlók követik el a legtöbb nemi erőszakot. Svédországban volt olyan eset, hogy egy bevándorló megerőszakolt egy kislányt, huszonegy nap közmunkát kapott érte.
Az európai büntetéspolitika nyugodtan nevezhető szánalmasnak.
Orbán Viktor lényegében arról beszél, hogy nem kell mindenkit befogadni, mert nem igaz, hogy mindenkivel együtt lehet élni. Szerintem az a sarkalatos pontja a beszédnek, hogy el kell fogadnunk, nem mindenki tud békésen élni egymás mellett. Lehet elvi kifogása is valakinek a muzulmánokkal szemben. De valójában a tapasztalat mutat arra, hogy a félhold meg a kereszt összebékítése Európában nem jött össze.
Az Egyesült Államok elég szőrmentén került csak szóba a megszokott odamondogatások között, miközben a jelenlegi népvándorlás szinte kizárólag az ő „demokrácia-exportjuk” eredménye.
Ez a történet pragmatikus oldalához tartozik. Nem mondta ki, de utalt arra, politikai döntések következménye, hogy az észak-afrikai államok nem tartják vissza a bevándorlókat. Amerikával most éppen a békülékeny időszakban vagyunk. Kimondhatjuk nyugodtan, hogy ki a felelős, csak éppen a megoldáshoz azzal még nem jutottunk közelebb. A politikában nem ritka, hogy valaki más után kell eltakarítani a szemetet. Arról viszont volt szó, hogy van egy európai megoldása a kérdésnek, ez nemcsak rajtunk múlik, mert Európának közösen kell reagálni rá. A magyar probléma viszont a mi dolgunk, s hogy miként reagálunk rá.
A címlapfotón balról jobbra Susánszky Mátyás, Ambrózy Áron és Megadja Gábor látható. Viszont fogalmunk sincs ki készítette a képet, ezek szerint nem a szerzők….:-)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS