A Szerencsejáték Zrt., Magyarország nemzeti lottótársasága jövőre ünnepli 25. születésnapját. Ez alkalomból a társaság támogatásával a PestiSrácok.hu hétről hétre videó- és cikksorozattal idézi fel a hazai szerencsejáték történetének legfontosabb mérföldköveit. Kevesen tudják például azt, hogy a magyar szerencsejáték történetének meghatározó gyökerei az első kerületben, jórészt a Budai Várnegyed falai között bújnak meg. Felidézzük a fogadók, tea- és kávéházak misztikus világát. Szó esik aztán a szocialista idők szerencsejátékáról: a vágyott lottóházakról, tárgynyereményekről és az első, televízióban közvetített lottósorsolásról. A lottótársaság játéktörténeti szakértője segítségével sorra vesszük azokat a tárgyakat, relikviákat és plakátokat, amelyek a Szerencsejáték Zrt.-vel eggyé váltak, arculatát sok évre meghatározták. A szerencsejáték rejtélyes világában számos urbánus legenda létezik totó-, lottónyertesekről, sorsolásokról vagy elveszett szelvényekről, a leghíresebb sztorikat ismét elővesszük, de a mítoszokon túl olvasóink megismerkedhetnek a lottó jövőjével is. Végül a szerencsejáték világának egyik legnépszerűbb ágával, a sportfogadással is foglalkozunk.
061.hu/PestiSrácok.hu
A szerencsejátékok megjelenése Magyarországon
Mióta világ a világ, az ember mindig megpróbálta megkísérteni a szerencséjét, s vele együtt saját sorsát is megváltoztatni. A legrégebbről ismert sorsvetés, és érmefeldobás a későbbi idők folyamán átalakult, megváltozott, és a kocka, valamint más játékok kialakulásával s bevonásával megszületett a szerencsejáték fogalma. Ahogy az máshol, úgy természetesen hazánkban is.
A magyarországi szerencsejátékok eredete a középkorra nyúlik vissza. A XV.-XVI. századi végvári vitézek, és maga Mátyás király is előszeretettel múlatták szabadidejüket különféle kockajátékokkal, volt olyan, amelyben az győzött, aki a legnagyobb számot dobta a játék során. Kevesen tudják, hogy a hazai szerencsejáték elmúlt háromszáz évének legfontosabb helyszínei a Budai Várnegyed kerületében vannak. A Fortuna utca ezek közül is kiemelkedik, ugyanis a legnevesebb fogadók itt nyitották meg kapuikat. Az utca 1784-es i névadója, a Fortuna fogadó volt, amely évtizedeken át kínálta szolgáltatásait vendéglátás, játék és szerencsejáték területén. A 15 szobás, 44 ló befogadására is alkalmas fogadóban játékmesterek tanították az oda betérőket a különböző kártyajátékokra, biliárdra és lottójátékokra. A mester felügyelte a játékok tisztaságát, hiszen már ekkoriban is pénzben játszottak. A Fortuna utca másik híres fogadója, a Vörös sün volt, amelynek alapja feltehetően a Várnegyed legelső épületén nyugszik.
A hatóságok átvették az ellenőrzést
A fogadók falain kívül a szerencsejáték szerelmesei különböző vásárokon, búcsúkon is rendszeresen fogadásokat kötöttek, különféle nyereményeket nyerve vagy tétjüket veszítve el. Egy idő után az érdekelt hatóságok rájöttek, hogy sokkal kifizetődőbb saját s általuk ellenőrzött szerencsejátékokat létrehozni, ugyanis a rendszeresen befolyó bevétel, várhatóan meghaladja a nyereményekre fordítandó összeget. Ennek az egyszerű, közgazdasági ténynek a felismerésével jelentek meg a hatóságok által ellenőrzött szerencsejátékok. Másrészt a nagy nyereményekért játszó szerencsejátékosok többségének is nagyobb bizalma volt a hatóságok által ellenőrzött működésű, szabályozott szerencsejátékok iránt, mint az alkalmi, vásári szervezők játékformái iránt.
Bevezették az ötöslottót
A számos játék közül hamar az úgynevezett ötöslottó vált a legnépszerűbbé, ahol 5 számot kellett eltalálni a 90-ből. Mária Teréziának köszönhetően 1763-ban Magyarországon is bevezették az amúgy Genovából induló játék értékesítését. Az első lottóhúzásokat Bécsben, Temesváron, Nagyszebenben, Pozsonyban és Budán tartották, majd a növekvő népszerűséget látva, a játék értékesítését az egész országra kiterjesztették. A szerencsejáték gazdája, valamint az egyre növekvő nyereményalap felügyelője, kezelője az állam lett, s mindez lényegében így maradt egészen 1950-ig, amikor is a szerencsejátékok többségét közösen a kaszinókkal együtt, mint burzsoá csökevényt átalakították, illetve megszüntették. Az Ötöslottó újabb bevezetésére csak 1957-ben került sor. Az első lottósorsjegyeket február 13-tól árusították. Az első sorsolást március 7-én tartották. Az összesen 1.505.546 darab eladott szelvény között öttalálatos ugyan nem akadt, ám heten négy találatot értek el. A nevezetes első sorsolást, amelyet a MEDOSZ székházában tartottak, ünnepi műsor vezette fel.
Az első telitalálatos
A legelső öttalálatosra 1957 hatodik hetéig kellett várni, akkor ugyanis özvegy Ring Sándorné budapesti asszony 855.000 Ft-ot nyert. A korabeli sajtó nemcsak a nyertes nevéről, s lakóhelyének kerületéről adott hírt, hanem azt is közölte, hogy a szerencsés hölgy gyermekei életkorát megjátszva találta el a számokat. Bár ő nem sejtette, így jöttek divatba a családi számok. 1958 februárjában vezették be az előfizetéses lottósorsjegyet, amellyel már egész hónapra fogadhattak a játékosok, természetesen ugyanannak az öt számnak a megjátszásával. Az első év sorsolásait Budapesten tartották, vidéken először Szekszárdra jutott el a sorsolásról rendszeresen közvetítő Magyar Rádió. Az ötöslottó hamar az egyik legfontosabb társadalmi eseménnyé vált, s számosan jelentkeztek mind nézőnek, mind számhúzónak. Az első húsz évben virágzott a tárgynyeremény-sorsolás is, amely havi egy alkalommal történt, s ahol értékes nyereményeket (lakás, személygépkocsi, üdülő) sorsoltak ki a játékosok között. A teljes halmozódást, ami azt jelentette, hogy amennyiben egy sorsolás alkalmával nem volt telitalálatos, akkor annak teljes nyereményalap hányada a következő sorsolás nyereményalapját növelte, 1991-től vezették be. A szelvények feldolgozása évtizedeken keresztül kézzel történt, a gépesítésre 1993-ban került sor.
A videót készítette: Szabó Fruzsina Anna- szerkesztő, riporter
Zsalakó Réka- rendező
Zsalakó Balázs-operatőr
Barta Zoltán- operatőr
Közreműködött: Németh Ádám, múzeumpedagógus (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS