A történészlogika szerint a napnál világosabb Biszku Béla bűnössége, a kommunizmus pedig nem kedélyes össznépi piramisjáték volt, hanem véres diktatúra. A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmával Máthé Áron történészt, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának alelnökét kérdeztük. A kutató szerint a kommunizmus a politikai korrektségen, a gender-elméleten keresztül napjainkban is szedi ideológiai áldozatait.
Máthé Áron 1977-ben született Budapesten. 2001-ben szerzett diplomát a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakán, 2002-ben pedig az ELTE szociológia szakán. 2001-től a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány munkatársaként részt vett a Terror Háza Múzeum állandó és időszaki kiállításainak létrehozásában. Kutatási területe a XX. századi totális diktatúrák története. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese.
A hatéves gyerekek is tudták, hogy proletárdiktatúra van
A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja ürügyén talán jogosan tettük fel a kérdést, előállhat -e az a furcsa helyzet, hogy még jövőre is aktuális lesz Biszku Béla peréről beszélgetni? Máthé Áron szerint az eset egyik fő kérdése, hogyan lehet jogilag „tetten érni” azt a jelenséget, amit Kádár János úgy fogalmazott meg:
„Nálunk minden hatéves gyerek tudja, hogy proletárdiktatúra van. Azt is tudják, hogy a proletárdiktatúrát a párt irányítja, vezeti, testesíti meg.”
Hozzátette, történészi szempontból Biszku Béla történeti és politikai felelőssége kétségbevonhatatlan, mivel a vezető párttestületek tagja volt. A jogalkalmazók kérdése, hogy ezt a jog nyelvére hogyan tudják lefordítani.
Biszku Béla az MSZMP KB titkára és Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának elsõ titkára tapsolnak; Fotó: Vigovszki Ferenc/MTI
Elegendő bizonyíték áll rendelkezésre
Máthé Áron arról is beszélt, az a közbeszédben bennragadt mém, egy blöff, hogy az ügynökiratok nyilvánosságra hozatalának elmaradása miatt nincs előrelépés a Biszku-perben, vagy általában a múlt feltárásában, hiszen a vonatkozó állambiztonsági iratok elsöprő többsége kutatható. Ezzel foglalkozik az Állambiztonsági Levéltár, könyvek és tanulmányok jelentek meg a témában. A fennmaradó kisebb hányad minősítésének feloldása érdekében is folynak tárgyalások az iratokat őrző szolgálatokkal. Hozzátette, bőségesen elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, legalábbis történeti szempontból.
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára; Fotó: utolag.com
A Biszku-per kapcsán sokkal érdekesebb volt az az érvelés, hogy Kahler Frigyest elfogultság alapján kizárták, mivel annak idején az úgynevezett „sortűzbizottság” tagja volt. Holott, ha végső soron valaki nem akar a kommunizmus bűneinek tagadásába esni, akkor ilyen indokok miatt az elfogultság fel sem merülhet!
A bíróság ítéletével a kommunizmus bűneit tagadja?
Fölvetettük, e logika mentén a bíróság elkövetheti-e döntései által a kommunizmus bűneinek tagadása bűntettet, hiszen Biszku Bélát nem akarta elítélni? Máthé Áron erre azt mondta, más dolog történész, más viszont jogász szemmel megítélni az eseményeket, a forrásgyűjteményekből azonban szerinte napnál világosabban kiderül az igazság.
Az MSZMP ideiglenes vezetőtestületének jegyzőkönyveiben például szerepel Biszku Béla javaslata, hogy az állami szervek közül a belügy, igazságügy, honvédelem hatásköri listában szereplő posztok legyenek. Javaslatot tesz arra, hogy a bíróságok hogyan ítéljék el a vádlottakat, vagy arra kér engedélyt az MSZMP vezető testületétől, hogy őrizetbe vehesse Bibót és Tildy Zoltánt.
Szükségtelen titkosított aktákat emlegetni, hiszen könnyen belátható az MSZMP vezetőinek felelőssége.
Szélsőbalosnak lenni bocsánatos bűnnek számít
A kommunizmus bűnei kapcsán mindig a szovjet hatalom keleti-európai kegyetlenkedéseire gondolunk, kevés szó esik a Nyugaton kifejtett propagandáról, és annak hatásairól. Máthé Áron elmondta, a Nemzeti Emlékezet Bizottság két tanulmánykötetet is kiadott ezzel kapcsolatban. Az egyik a kommunista mozgalom titkos pénzeivel foglalkozik, és hogy hogyan támogatták maffiaszerűen a kommunista pártokat. A másik kötet a Nemzetközi Újságíró Szövetségről, a KGB-nek egyik fedőszervezetéről szól, amely az újságíró-társadalmat igyekezett befolyásolni. Kezdetben az antifasizmus címszó alatt fejtettek ki erőteljes propagandát, később ez oly módon változott, hogy igyekeztek a Szovjetuniót és társországait a béketábornak, a haladás megtestesítőinek és az emberiség fáklyavivőinek szerepében feltüntetni.
Che Guevara és a Pop Art; Fotó: 3kropki.pl
Hozzátette, ma már nem igazán lehet a széles nyilvánosság előtt dicsőíteni a kommunizmust, de a popkultúrába is átmentett Che Guevara-pólók esetéből, vagy a franciaországi Lenin-, vagy Mao-szobrokból is látszik, hogy kommunistának, szélsőbaloldalinak lenni amolyan bocsánatos bűnnek számít. Ennek nagyon rossz üzenete van a kelet-európai országok felé, ahol mindkét diktatúrát átélték.
A polititikai korrektség a gondolat szabadságát tagadja
Máthé Áron szerint sokkal súlyosabb a marxizmus és a társeszméi öröksége. Még a történelemtudományban is megfigyelhető, hogy a valóság leírására egyesek máig marxista fogalmi készletet használnak.
De napjainkat tekintve itt a gender-ideológia, ami az osztályharcot áthelyezi a férfi és női kapcsolatra. Az alanyi jogon járó jövedelem ötlete tulajdonképpen a marxi egalitárius gondolat erőltetése. A politikai korrektség fogalma a gondolat szabadságát tagadja meg tőlünk, de ebbe a sorozatba, vagyis a szabadság elleni támadások közé tartozik a készpénz felszámolásának gondolata is.
Hozzátette, a technikai fejlődés még azt is lehetővé tette, hogy a „Nagy Testvér” figyelhessen. Ez van Nyugaton, míg Keleten a kőkemény szovjet nosztalgiával és kultusszal kell szembenéznünk.
Kádárnak végig volt ellenzéke; Fotó: prherald.hu
A kommunizmus nem kedélyes össznépi piramisjáték volt
Máthé Áron elmondta, éppen ennek a nosztalgiának az ellenében volt óriási eredmény az emléknap bevezetése. Fontos, hogy az iskolákban és általában a közbeszédben szó legyen arról, amit a Kádár-rezsim igyekezett a szőnyeg alá söpörni.
Ez nem valami kedélyes össznépi piramisjáték volt, ahol mindenki összekacsint és közösen lopunk, bár ennek akarták láttatni és látni, hanem egy véres diktatúra, amely terrorral és hazugsággal tartotta fenn az uralmát, és mihelyt ezeket kirántották alóla, össze is omlott.
Máthé Áron elmondta, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának munkatársai a kommunizmus áldozatainak emléknapja kapcsán rendkívüli történelemórákat tartanak a málenkij robot-túlélők részvételével. A szovjet fogság emlékéve kapcsán egy 3D-s alkalmazást fejlesztettek ki, amely a ceglédi gyűjtőtábort mutatja be, ezen kívül számos helyen vesznek részt megemlékezéseken. Szintén fontos, hogy az emléknap ürügyén mintegy félezer nevet és karrierutat hoznak nyilvánosságra, akik az 1956-os szabadságharc utáni megtorlás idején a diktatúra legfontosabb intézményeiben voltak funkcionáriusok és döntéshozók.
’56-tól kezdve folyamatos volt az ellenállás
A kutatót megkérdeztük arról is, milyen nagy adósságunk van a kommunista bűnök feldolgozása terén, Máthé Áron kiemelte, a Legfőbb Ügyészség és a Kúria közreműködésével jelenleg is zajlanak kutatások az igazságügy történetének föltárása érdekében. Az egyik vezető szovjet ügyész korábban azt mondta, “a bunkó egy fejletlen fegyver, a puska fejlettebb fegyver, de a legjobb fegyver a bíróság”. Ennek fényében egy komolyabb feltáró munkát kell folytatni, amelyre 25 éve nem kerülhetett sor.
Hozzátette, nagy adósságunk van a vidéki ellenállási mozgalmak feltárásában, illetve a vidéki embereket ért kommunista erőszak-formák megismerésében, mivel a történetírásunk erősen Budapest-központú. Önmagunk helyes megítéléséhez arról is fontos lenne tudnunk, hogy nem feküdt le az egész ország a diktatúrának. Kádár maga is elismerte 1982-ben, hogy ’56 óta folyamatosan voltak ügyek, volt ellenzék. Van tehát mire büszkének lenni ’56-on kívül is.
Szimbólum; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Biszku Béla, a szimbólum
Mesterházy Attila, volt MSZP-elnök nemrégiben azon véleményét fejtette ki, miszerint Biszku Bélát a rendszerváltás után kellett volna elítélni, mára ez az ügy nem időszerű, egyre inkább a társadalmi érdektelenségbe fullad. Máthé Áron ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, eddig például a sortűz-perek esetében a végrehajtók ellen indultak eljárások. Biszku Béla esetében a pártállami diktatúra központját jelképező testület egyik tagja ellen folyik az eljárás. Ez egy nagyon fontos, szimbolikus üzenet. Éppen azért időszerű ez a kérdés még mindig, mivel Péter Gábor, Piros László és a többiek ellen halálukig nem indult eljárás a korábbi két és fél évtizedben.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS