Partvonal: Felemás negyeddöntők

Felemásra sikeredtek eddig a negyeddöntők – így gondolja ezt a PestiSrácok állandó Eb-szakértője, Vén Gábor is. A kört a minősíthetetlenül gyatra horvát-portugál mérkőzés nyitotta, a kifejezetten mozgalmas találkozóvá kerekedő walesi–belga folytatta, a német–olaszt pedig a várakozásoknak megfelelően, hatalmas küzdelem és előtérbe helyezett védekezés jellemezte.

„Nagy csalódással kezdődtek a negyeddöntők, hiszen a horvát–portugál meccs említésre sem érdemes, a walesi–belga találkozó viszont méltó volt egy ilyen nagy tornához. A walesiekről még a legelején mondtam, hogy végig ezt a küzdő, hajtós focit fogják játszani, és messzire jutottak vele, ennek ellenére azt hittem, a belgák velük is elbírnak, hiszen sokkal jobb játékosokból áll a csapatuk. Szimpatikus ez a megbízható és egyszersmind őszinte foci, amit játszanak Bale-ék. Nem variálják túl, hanem egyenesen játsszák, amiben a legjobbak. A belgák ellen megmutatták, hogy nem is feltétlenül nevezhetők kiscsapatnak” – mondja Vén Gábor.

Wales régen jutott ki világversenyre, így felszabadultan, tét nélkül vághattak neki, ugyanakkor magabiztosan és nyugodtan menetelnek. Ebben Vén szerint nagy szerepe van Bale-nek, nemcsak mint kiváló játékosnak, hanem mint vezéregyéniségnek is:

Vezéregyéniség nélkül nem lehet eredményt elérni semmilyen csapatsportban. A csapatkapitány az edző meghosszabbított keze a pályán, jó esetben nagy szava van a súlyának, rengeteget számít az ő személyisége is. Bale kisugárzásának bizonyára komoly hatása van az egész walesi csapatra.

Az egykori magyar bajnok labdarúgó ugyanakkor a vezéregyéniség hiányát említette két magasan jegyzett csapat, a spanyolok és az angolok kiesésével kapcsolatban: „A spanyoloknál nem játszott Casillas, nem volt már Xavi, és mintha nem rendelkeznének olyan játékossal, aki lelkileg is a hátán vihetné a csapatot. Az angolok lebőgése pedig szánalmas volt. Az a katasztrofális reménytelenség a magyar foci összeomlásait juttathatta eszünkbe.”

Ennyi tizenegyest nem lehet kihagyni

„A német–olasz meccsen Özil góljáig nem nagyon lehet mit kiemelni, az olaszok találkozóira jellemzően, mindenki a biztonságra törekedett. A németek a góljukat követően több megmozdulással jelezték, hogy el akarják dönteni a továbbjutást, de az egyenlítést követően alábbhagyott a lendületük” – foglalta össze Vén Gábor, aki az olasz szövetségi kapitány fontosságáról is beszélt. „Conte nagyon érti a szakmáját, de hasonlóan fontos, hogy nagyon szenvedélyes is. Ez a túlfűtöttség valakinek nem tetszik, nekem azonban rokonszenves. Hajtja a csapatát, felrázza őket, és elérte azt, ami egy edző esetében elsődleges – hogy a játékosai elfogadják, bízzanak benne. Az olasz válogatott ereje a csapategységben és a Conte által kitalált és a csapat által végrehajtott taktikában van.”

Természetesen nem lehet nem szólni a tizenegyespárbajról, amely sokáig emlékezetes marad. „Ez ilyenkor már lélektani dolog, viszont nem is tudom megérteni, hogy maradhatott ki az első tíz büntetőből hat. Ha a kapusok irányt fogtak, akkor általában ki is védték a lövést. Ezzel a szökdeléssel, kézlóbálással, amit Neuer csinált, lehet terrorizálni a játékost, de Buffon is erős kisugárzással rendelkezik. Ha a játékos előre eldönti, hogy hova lövi, és érzi, hogy a kapus jó felé mozdult, akkor elbizonytalanodhat. A másik eset, amikor megvárja, hogy a kapus elmozduljon valamerre, és aztán lövi el; ennek viszont az a nehézsége, hogy rendkívül rövid idő alatt kell határozott döntést hozni. Ilyen világsztároknak azonban a kapusok magabiztossága mellett sem szabadna ennyire rosszul rúgniuk a büntetőket.”

nyitókép: uefa.com