Emberfeletti izgalmak között jutott tovább női vízilabdacsapatunk. Már 5:1-re is vezettek az ausztrálok, innen zárkóztunk vissza, és a végén a két ideges csapat nem bírt egymással. Büntetők jöttek, ahol egyetlen ausztrál hiba a javunkra döntött.
Rémálomszerűen kezdődött a találkozó; az első negyedben előállt egy 0:3, amely után már csak rutin-derűlátásból és a hátra lévő hosszú időre támaszkodva hittünk benne egy picit, hogy nem úszott el máris a továbbjutás. A magyar támadójáték maga volt a katasztrófa, semmi olyan nem látszott, amiben egyáltalán benne lett volna a gólszerzés tényleges esélye. Az ausztrálok sem szárnyaltak, de a kapunk elé kerülve legalább a helyzeteiket magabiztosan belőtték. A negyed végén az első értékelhető megmozdulásunk Bujkához fűződött, aki kiharcolt egy büntetőt, és ezt Keszthelyi belőtte. Ez legalább arról gondoskodott, hogy ne egy teljesen és joggal reményvesztett csapat vonuljon el a szünetre. A második negyedben lényegében ugyanott folytattuk, és 1:5-nél már abban is nehéz volt hinni, amiben 0:3-nál még tudtunk. A negyed végén azonban kapust cseréltünk, és Kasó Orsolya beállása feldobta a csapatot, még a lövéseink is elkezdtek bemenni. Nem egész egy perccel a vége előtt eggyel közelebb zárkóztunk Czigány Dóra révén, majd az utolsó másodpercben Tóth Ildikó is betalált, amiből legalább olyan fontos volt a lélektani utolsó másodperc ellopása, mint az, hogy csupán két góllal voltunk elmaradva. Ez utóbbi kifejezetten kedvezőnek tűnt a korábbi állás fényében.
Nagyszünet után látszott, hogy elkaptuk a fonalat, zárkóztunk egyre, aztán megint közte kettő, megint egy, és itt jött az újabb nagy fordulat: egyenlítettünk. Ez az állapot egy percig sem tartott, és már megint az ausztrálok vezettek, de a negyed végén megint az lehetett a kollektív élmény, hogy közelebb zárkóztunk, egy gólról pedig nem nagy csoda visszahozni egy meccset. Fejben ekkor már kétségtelenül nálunk volt az előny ekkor, az ausztrálok korábbi magabiztossága elillant. A negyedik negyeden versenyt idegeskedett a két csapat, a mieinknek aztán újra kijutott a jóból, hiszen nem egész hat perccel a meccs vége előtt visszaállt a kétgólos hátrányunk. Ezen a fontos fordulóponton Bujka hozta vissza a meccset, aki gyorsan góllal válaszolt. Oda-vissza futkosás kezdődött, és hiába voltak előnyben az ausztrálok, azaz egy góllal eldönthették volna a továbbjutást, ők is elszórakozták minden lehetőségüket. Végre három perccel a vége előtt Antal Dóra egy éppen letelt emberelőny végén berámolta az egyenlítést. A hátra lévő időben ugyanaz a jövés-menés folytatódott, mi ráadásként elpuskáztunk egy emberelőnyt is, gól pedig nem esett már.
A döntetlent nem követte hosszabbítás, azonnal büntetők jöttek. Az első két körben magabiztos kézzel lőtt mindenki, a harmadikban viszont Keszthelyi Rita megint nem hibázott, Knox viszont a kapufára vágta a saját büntetőjét. Hiába lőtt mindenki más is jól, ez az egygólos előny nekünk pont jó volt. Továbbjutottunk a legjobb négy közé, ahol megint az Egyesült Államok lesz az ellenfelünk.
negyeddöntő:
Magyarország-Ausztrália 13:11 (1:3, 2:2, 3:2, 2:1, 5:3) – büntetőkkel
Olimpiai Uszoda, 500 néző, vezette: Buch (spanyol), Putniković (szerb)
gólszerzők: Keszthelyi, Bujka 2-2, Czigány, Tóth I., Takács, Antal D. 1-1, illetve Southern 3, Webster, McGhie 2-2, Knox 1
emberelőnyök/gól: 9/2, illetve 4/2
Magyarország: Gangl – Antal, Kisteleki H., Szűcs, Keszthelyi, Bujka, Illés cserék: Czigány, Takács, Garda, Tóth I., Csabai, Kasó
Ausztrália: Yanitsas – Beadsworth, Gofers, Knox, Webster, McGhie, Arancini cserék: Buckling, Lincoln-Smith, Southern, Bishop, Zagame
Facebook
Twitter
YouTube
RSS