Gyakorlatilag terrorizmussal, vérontásra való buzdítással vádolta az Élet és Irodalomban Hajdú János tévés, újságíró a magyar kisebbségeket féltő Csoóri Sándort 1983-ban. Most elhunyt írónkat, költőnket akkor egy évre letiltották, Hajdúból a Hét főszerkesztője, svájci nagykövet, majd a rendszerváltás után MSZP-képviselő lett. Sohasem kért bocsánatot sem Csoóritól, sem a Csehszlovákiában több mint négyszáz napot börtönben töltő Duray Miklóstól. A Kutyaszorító történetét már sokan megírták, ezzel a cikkel emlékezünk az írását a büntetés ellenére is vállaló Csoóri Sándorra.
„Régi ismerőseim mesélik, hogy egy kalotaszegi fiú csupa regáti román katonával tölti szolgálati idejét, bent a Regátban. Román-magyar labdarúgó mérkőzést néznek együtt a tévé előtt. A hangulat robbanékony, feszült, a fiatal idegek nem ismerik az önfegyelmet. Góóól! – ugrik föl helyéről, magasba lendített karral. Szemvillanásnyi idő alatt az életével fizet a magyarokhoz húzó vonzalmáért. Valamelyik katonatársa – elborult aggyal – ledurrantja. A szülők, persze, úgy kapják meg a fiú holttestét, mintha ő maga lőtte volna főbe magát.
Az eset végül is kibogozhatatlan, mert túl van a bevallhatóság és fölfoghatóság határain. Én hajlandó volnék elhinni, hogy merő kitalálás az egész, kerek agyrém, újdonsült mitosz, de ilyen agyrémek és ilyen mitoszok nem születhetnek meg egy egészen más természetű valóságban, csakis olyanban, ahol az ilyen hajmeresztő baleseteknek történelmi és pszichológiai esélye van” – írta Csoóri Sándor az 1982-ben, kényszerből az Egyesült Államokban megjelentetett Kutyaszorító előszavában, és e rövid részletet olvasva is érthetővé válik, hogy mivel vívta ki a kádári hatalom és propaganda haragját.
Letiltás, börtön – büntetések a tabudöntésért
A csehszlovák állampolgár Duray Miklós érzékletes című önéletírása a legvidámabb barakk, és annak kevésbé vidám szomszédainak legkényesebb közös “problémájával”, az elnyomott, megalázott magyar kisebbségek helyzetével foglalkozott, és sokszorosított cáfolata volt a „szocialista népek nagy barátsága” legendájának. A műhöz előszavat író Csoórit keményen megbüntették, egy évig egyetlen hivatalos lap sem közölte írásait, szilenciumra ítélték. Duray Miklóst 1982 végén letartóztatták, de mivel pozsonyi perén Cseres Tibor, Csurka István és Mészöly Miklós is megjelent, azt előbb elhalasztották, majd a további eljárást február 24-én felfüggesztették. A rendszer kereteit feszegető magyart végül figyelmeztetéssel engedték szabadlábon. A Kutyaszorítót New Yorkban kiadó Püski Sándor sem úszta meg büntetés nélkül, vele annyit tehetettek, hogy megtagadták tőle a vízumot, így nem jöhetett el a szárszói találkozó negyvenedik évfordulóján rendezett ünnepségre.
Duray Miklós 18 évesen /Fotó: Duray.sk
Lakatos főpropagandista levelét megírta
Most nézzük Csoóri eltiltásának történetét. Miután a Kutyaszorítóról a Szabad Európa Rádió (és számtalan ügynök, szigorúan titkos tiszt, önként jelentő társadalmi kapcsolat) is beszámolt, Lakatos Ernő, az Agitációs és Propaganda Osztály vezetője küldött tájékoztatót az MSZMP Politikai Bizottság tagjainak. Lakatos elvtárs hosszasan felsorolta a Duray-könyv és a Csoóri előszó „problémás”, „felforgató” részeit. Például ezt: „Csoóri kifejti, hogy a nemzetiségi lét megpróbáltatásai sulyos torzulásokat idéztek elő a kisebbségek lelkében és tudatában. Szerinte: „Ezek az őrületbe csuszó torzulások nem egyszerü félreértések. Ott van mögöttük a törvény: a szocializmus végiggondolatlan eszmerendszere és gyakorlata.”… Az előszó szövegének hitelességét Csoóri Sándor megerősitette. Elmondta, hogy azt nem törvényes uton, nem a Szerzői Jogvégő Hivatalon keresztül jutatta el a kiadóhoz, hanem amerikai látogatása során ő maga vitte ki az Egyesült Államokba”.
Lakatos Ernő /Fotó: Hetek.hu
Az ellenzéki író tehát magát a rendszert, a szocializmus “őrült eszmerendszerét” támadta meg, így nyilvánvaló volt, hogy valamit lépni kellett. Ügyében Katona István, a Népszabadság korábbi főszerkesztője, az MSZMP Központi Bizottságágnak tagja írt körlevelet:
„Kedves elvtárs! A Titkárság 1983. junius 13-i határozata alapján megküldjük a mellékelt tájékoztatót az Egyesült Államokban megjelent „Kutyaszorító” c. könyvről. Személyes tájékoztatásra ugyancsak mellékeljük Csoóri Sándor a könyvhöz írt előszavát. A tájékoztatót kapják:
KB osztályvezetők, megyei és megyei jogu PB első titkárok, közp. napi – és heti lapok főszerkesztői.
Elvtársi üdvözlettel: Katona István”
Kommunisták: Kádár, Lenin (a falon) és Katona / Fotó: Nol.hu
Megkapta hát az összes jelentős főszerkesztő, és szépen engedelmeskedtek.
Nem tudni, hogy bárki felállt volna, esetleg üres címlappal tiltakozott volna a cenzúra ellen.
A levélhez csatolt tájékoztató hosszan sorolta Csoóriék bűneit:
„Tájékoztató
A Központi Bizottság Titkársága 1983. junius 13-án megvitatta a Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály előterjesztését a Püski Sándor Magyarországról elszármazott New Yorkban élő könyvkereskedő és kiadó által a közelmultban megjelentetett „Kutyaszoritó” cimü könyvről, amelynek szerzője a Pozsonyban élő Duray Miklós. Duray Miklós csehszlovák állampolgár, a kötet az ő önéletrajzát és önmagával készitett interjuit tartalmazza… A Püski Kiadó által most megjelentetett könyv tulajdonképpen Duray politikai önéletrajza. Középpontjában a csehszlovákiai magyar nemzetiség helyzete és az 1968 körül események állnak.
Élesen csehszlovák- CSKP-ellenes, szocializmus- és kommunista-ellenes, és elitéli a Szovjetunió és Magyar Népköztársaság politikáját is.”
„A kiadványnak közvetlen magyar vonatkozása is van: a kötethez Csoóri Sándor, az Irószövetség elnökségének tagja irt előszót, s azt engedély nélkül, a törvényes utat megkerülve jutatta ki az Egyesült Államokba.
Csoóri a hozzá intézett kérdésre válaszolva elmondta, hogy vállalja irását: lelkiismereti parancsnak engedelmeskedett, mikor az előszót megirta és kivitte az Egyesült Államokba. Meggyőződése szerint az, amit ő leirt, eltörpül a valóságos helyzethez, a határainkon tul élő magyarság sorsának türhetetlenségéhez képest.
Csoóri Sándor irásában a nemzetiségi kérdést ürügyül felhasználva lényegében a szocialista rendszer alapjai ellen intéz támadást. A nemzetiségi kérdés megoldatlanságáért a Szovjetunió politikáját, a szocialista rendszert teszi felelőssé.
Megállapitásai alkalmasak a szocializmus ellenes, nacionalista indulatok felszitására és sértik külpolitikai érdekeinket is.”
Kemény vádak voltak ezek, valamit tennie kellett a hatalomnak, de ekkor sem dönthettek szabadon. A nyolcvanas években a Nyugat kölcsöneiből élő kádári diktatúra már nem tehette meg, hogy a régi szép idők módszereit alkalmazza. Nem zárhatták börtönbe Csoórit, nem hiányzott egy újabb íróper, és az ismeretlen állampolgárok esetében még szívesen használt elmegyógyintézeti beutaló, kényszergyógykezelés sem jöhetett szóba. Félmegoldásként – hogy a csehszlovák, román és szovjet elvtársak is megnyugodjanak, és az egyre „izgágább” ellenzék se érezze magát nyeregben – az elnémítás és ellenpropaganda jól bevált módszerét alkalmazták.
„Az üggyel kapcsolatban az alábbi intézkedésekre kerül sor:
Ha az imperialista propaganda központok Csoóri Sándor irását szélesebb körü kampány keretében felhasználják, az abban foglaltakra a Magyar Nemzet vagy az Élet és Irodalom hasábjain nyilvánosan is reagálni kell. Ez az irás lépjen fel a nacionalizmus ellen, utasitsa vissza Csoóri Sándor előszavának főbb megállapitásait.
El kell érni, hogy a szükségessé vált adminisztrativ intézkedéseket a kérdés iránt érzékeny értelmiségi közvélemény értse és elfogadja.
Csoóri Sándor – további intézkedésig – az Irószövetség képviseletében nem utazhat külföldre.
További intézkedésig a Müvelődési Miniszérium Kiadói Főigazgatósága leállitatja Csoóri Sándor politikai tartalmu, a Magyar Népköztársaság érdekeit sértő irásainak megjelentetését.
Az ügy további alakulásától függően a Tájékoztatási Hivatal elnöke elrendeli, hogy Csoóri Sándor politikai érdekü és tartalmu irásait a lapok és folyóiratok ne közöljék…”
Mivel az összes komolyabb lap, újság, így a Magyar Nemzet és az ’56 után az értelmiség megdolgozásának céljából megalapított Élet és Irodalom főszerkesztője is kádári káder, megbízható pártkatona (és mi minden más?) volt, nyilvánvaló, hogy Katonáék kérését végrehajtották. A leghíresebb válaszcikk a Bata Imre irányította ÉS-ben jelent meg, szerzője, Hajdú János a rendszerváltás után politikusként tűnt fel.
Hajdú János a tévében / Fotó: MTI
Hajdú tollát állítólag maga a „főideológus”, Aczél György irányította, így volt vagy sem, az ÉS-ben még akkor is az ötvenes-hatvanas évek stílusában fogalmaztak: „A mai Csehszlovákiában élő önjelölt kisebbségi érdekvédő hosszadalmas elmondása szerint egy félig polgári, félig dzsentri család 1945-ben született sarja, ami adatként azért kínálkozik ide, mert Duray Miklós létét és tudatát – saját szövege alapján – ez határozta meg elsősorban” – jegyezte meg Hajdú Durayról, akit dzsentri/polgári csökevényként a „nyájas olvasó” máris bele tudott tuszkolni egy skatulyába (kulák nem volt, Tusinger elvtárs?).
Az igazán súlyos az a részlet, amely a „terrorista Csoóri” alakját rajzolja meg, itt az ürgebőrbe bújt Hajdú már egy homályos amerikai tervet is látni vélt, amelynek éppen a magyar író volt az egyik végrehajtója. Az Élet és Irodalom szerzője azzal vádolta Csoórit, hogy amikor a baszk/ír függetlenségi harcot (és terrorizmust) említi példaként, akkor vérfürdőre biztatja a magyar kisebbséget. Hajdú szerint nem véletlen, hogy a Szabad Európa Rádió éppen ezt a részletet nem sugározta, hiszen erről nem tudhat sem Bukarest, sem Prága.
„Tehát valahol valaki Washingtonban úgy döntött, hogy azt a New Yorkból keltezett ötletet, miszerint Romániában és Csehszlovákiában polgárháborút kellene kirobbantani, mindenhol nem engedik sugározni”.
Polgárháború, ez ügyes volt Hajdú (Aczél) elvtárs! A mai tanítványok is tanulhatnának (tanultak is) tőle.
És Kutasi Kovács „Denoix” is belép a képbe
Duray Miklós könyve és Csoóri Sándor előszava természetesen nem csak itthon kavart vihart, a magyar emigráció is foglalkozott a Magyar Népköztársaságban elhallgatott kérdéssel. Hajdú elvtárs cikke az ÉS szeptember 16-i számában jelent meg, éppen ebben az időben tartotta a Mikes Kelemen Kör azt rendszeresen megrendezett hollandiai konferenciát, amelyen más ismert alkotók, gondolkodók mellett Kutasi Kovács Lajos író/emigráns/ügynök és az amerikai Mózsi Ferenc is megjelent. Ez azért fontos, mert Kutasi Kovács „Denoix” Mózsival foglalkozó jelentésében Csoóri és Duray neve is felbukkant.
Az emigráns értelmiséget állambiztonsági fizetésért, kiadott könyvekért és költségtérítésért megfigyelő Kutasi Kovács (történetét ebben a munkafüzetben írtam meg) megbízásának megfelelően közel került Mózsihoz, aki a magyar irodalom egyik mecénása volt.
Ezt jelentette beszélgetésükről:
„Mózsi Ferenc USA-ban élő emigráns utazási iroda tulajdonos Chicagóban. Ismételten részt vett a hollandiai Mikes Kelemen Kör tanulmányi napjain. Az egyik előadás előtt propagálta az általa szerkesztett Szivárvány c. lapot és a Duray -féle novellás kötetet.
A Duray könyvet ő adta ki, és ezuttal szeretne honoráriumot fizetni a szerzőnek aki szerinte ujabb pernek néz elébe. A könyv miatt, de főként a Csoori előszó miatt tudomása szerint több diplomáciai jegyzékváltás történt Magyarország és Csehszlovákia illetve a Szovjetunió között.
Az volt a terve, hogy a konferencia után Magyarországra utazik de azon aggodalmaskodott, hogy a második Duray könyv miatt – ami szerinte már eljutott a hazai illetékesekhez – azt is tudják, hogy a „Framo Publis Hing” voltaképpen ő és esetleg kiutasitják az országból. Mozsi nem tartozik a rokonszenves emberek közé. Azoknak a nótáját fujja akiket Nyugation ellenzékieknek tartanak” – jegyezte meg jelentése végén “Denoix”.
Duray Miklós említett novelláskötetét („Tegnap alighanem bolondgombát etettek velünk („szépirodalmi kísérletek”) valóban Mózsi kiadója, a Framo Publishing adta ki. Nem érdektelen, hogy Kutasi Kovács jelentése után az amerikai-magyar célkeresztbe került,, és az ügynök egyik feladata a „Mózsi-féle szervezkedés” megfigyelése volt. Duray Miklós még rosszabbul járt, alig fél évvel az említett konferencia (és Hajdú cikke) után ismét letartóztatták Csehszlovákiában, ezúttal az „államrend felforgatása”, illetve a „szocialista rendszer és a Szovjetunió, valamint szövetségesei ellen kifejtett tevékenység” volt a vád. A későbbi politikus fogva tartása ellen nemzetközi tiltakozás indult (többek között az elkötelezett baloldali Arthur Miller és Kurt Vonnegut is kiállt mellette), végül 1985 tavaszán engedték ki – addig is ítélet nélkül tartották bent. Abban az évben a Kutyaszorítót végül Magyarországon is kiadták – szamizdatban. Éppen jó ismerősöm, Jakab Lajos egykori első kiadója, SZABAD IDŐ jelentette meg 1985-ben, később az AB Kiadó terjesztette.
Kis magyar rendszerváltás – Hajdú elvtárs a parlamentben
Aztán elérkezett a rendszerváltás, majd néhány évvel később Csoóri és Duray is végignézhette, ahogyan az egykor terrorizmussal vádaskodó Hajdú 1994-ben MSZP-képviselőként elfoglalta helyét a parlamentben. Élménydús pályafutását koronázta meg: Hajdú a hatvanas, hetvenes években külpolitikai újságíróként számos országban megfordult (ő tudósított az indokínai háborúról), majd hosszú évekig a Hét című műsort vezette, s miután a nyolcvanas évek vége felé leváltották, “kárpótlásul” svájci nagykövet lett.
Érdekes életút korábbi cikkeimet látva, ugye?
Nem mellékes, hogy a később különféle bizottságokban szereplő Hajdú neve is szerepelt azon a VIP-listán, amit
Princz Gábor egykori Postabank-vezér állított össze azokról, akik rendkívül kedvezményesen jutottak hitelhez, ill. betéteikre remek kamatokat kaptak. (Néhány név mutatóba: Mester Ákos, Németh Péter, stb.).
De ez már csak egy érdekes mellékszál.
Hajdú János fotója a parlamenti honlapról /Fotó: Parlament.hu
Epilógus. Hajdú végül kitöltötte mandátumát, vállalhatatlan cikkéért sohasem kért bocsánatot. Az irodalompártoló, önzetlen Mózsi Ferenc elfeledve halt meg, az Egyesült Államokban önerőből létrehozott, a rendszert váltott Magyarországon már nem támogatott lapja, a Szivárvány már a múlté. A nyilas-ügynök Kutasi Kovácsnak tavaly még kiállítást rendeztek, majd miután ezt a cikkeim nyomán kénytelenek voltak bezárni, a veszprémi múzeum igazgatónője felháborodottan hívott fel, kikérve magának, hogy a néhai újságírót nyilasnak nevezzem “néhány tucat uszító cikk” miatt.
Szerencsére Duray Miklós jó egészségnek örvend, régi harcostársát, Csoóri Sándor szerdán helyezik örök nyugalomra.
Ha kegyes a sors, nem Hajdú fog nekrológot írni a csendben „távozó” íróról az időről-időre nyilas korszakokat vizionáló ÉS-ben.
A Csoóri-ügy iratai, forrás: Magyar Országos Levéltár, a Hamvas Intézet archívuma
Facebook
Twitter
YouTube
RSS