Székely lelkész: „Akik most a migránsokat befogadnák, ugyanazok, akik 2004-ben megtagadták a külhoni magyarokat”

A Tiszteletbeli Székely cím adományozásának egyik elindítója volt 2004. december 5. után Kelemen Levente oklándi unitárius lelkész, aki most megszólalt a migránsok befogadása ügyében. Ennek előzménye, hogy a Magyarországra és Erdélybe látogató amerikai unitáriusok bírálták a magyar kormány politikáját. A lelkész saját prédikációjában válaszolt, és a PestiSrácok.hu-nak is elmondta véleményét a migránsválságról, valamint a népszavazásról.

Az augusztusban Erdélybe és Magyarországra látogató amerikai unitáriusok vezetősége egy magyarországi migránstábort is meg akart látogatni, a székelyföldi Oklánd unitárius lelkésze azonban megtagadta ennek megszervezését, tudván, hogy a látogatók ellenzik a magyar kormány migrációs politikáját. Erre a vendégek megszervezték maguknak az utat egy baloldali politikus társaságában, majd másnap, a budapesti unitárius templomban arról prédikált a vezetőjük, hogy bezzeg a magyarokat befogadták külföldön, amikor menekültek.

Kelemen Levente a saját oklándi prédikációjában válaszul elmondta, hogy támogatja a magyar kormány politikáját, mert mindenkinek joga van megválasztani, kivel akar együtt élni, és a magyar kormány ugyanúgy befogadja az üldözötteket, bajba jutottakat, ahogy befogadja a külhoni magyarokat. Azt kérte, hogy az emberek ne csak az álpróféták hangját figyeljék, hanem azokét is, akik nem pénzért vagy egyéni érdekből formálják a közvéleményt. Rámutatott, hogy akik nap, mint nap a sajtóban bírálják a kormányt, akik „olyan szépen beszélnek a befogadásról, mert most személyes érdekük úgy kívánja”, ugyanazok 2004-ben megtagadták a külhoni magyarokat, és velük riogatták az anyaországbelieket. A lelkész úgy jellemezte a balliberális véleményformálók üzenetét, hogy „tagadd meg a te családod tagját, ne engedd házadba, de engedd be helyette azt, aki nem tudod, hogy milyen szándékkal érkezik”. Ezután felhívta az amerikai unitáriusok figyelmét, hogy mindehhez asszisztálnak, majd feltette a kérdést, hogy miért van a mexikói határon a hatalmas kerítés fegyveres őrökkel.

A migránsokat örömmel látják, a külhoni magyarok 2004-es megtagadása ellen viszont nem tiltakoztak; Képünk illusztráció. Fotó: 444.hu/Botos Tamás

Kelemen Levente a PestiSrácoknak is úgy nyilatkozott, hogy támogatja a kvótanépszavazást, sőt Székelyföldön is szavazásra buzdítja az embereket. Indoklásában helyi példát hozott fel:

Külföldi segélyszervezetek itt nálunk, Oklándon vettek házakat, amelyekbe aztán szociálisan hátrányos helyzetű és fogyatékos gyerekeket költöztettek. A rászorulók segítése szép és helyénvaló dolog, de nem bármi áron. Itt az lett a következmény, hogy a helyi iskola is leromlott, mert nem bírt el ennyi problémás hátterű gyereket. Azaz valós segítség helyett azokra is kiterjesztették a gondot, akiket addig nem érintett. Ennek a tanulsága, hogy senkire sem lehet ráerőltetni, hogy kiket és milyen számban fogadjon be, mert csak az adott közösség tudja, hogy mit bír el, és csak neki joga ezt eldönteni.

Megkérdeztük a lelkésztől, hogy a migránsbetelepítés támogatói által gyakran hangoztatott keresztényi szeretet miként egyeztethető össze a betelepítés elutasításával. Erre így válaszolt:

Nem tehetünk különbséget emberek között, hogy melyik élet értékesebb. Ez viszont azt jelenti, hogy a saját életünket sem kezelhetjük másodrendűként. Márpedig ha a migránsok tömeges érkezése a mi életünket, értékeinket sodorja veszélybe, akkor éppen a saját életünk kárára cselekszünk. Önmagunkra is egyenértékűként kell tekintenünk. Fordítsd oda a másik orcádat – áll a Bibliában, de csak két orcánk van. Harmadjára már nincs mit odatartani. Lehetünk önfeláldozók, de meddig?

Kelemen Leventéről és a Tiszteletbeli Székelyek mozgalomról a PestiSrácok korábbi kisfilmjéből tudhat meg többet.