Európa most szembesül vele, hogy a világ már nem körülötte forog – hangzott el a 125 éves Rerum Novarum, pápai enciklika tiszteletére rendezett konferencián. A kereszténydemokrácia jövőjével foglalkozó rendezvényen kifejtették, a világ erőszakos demokratizálása a liberális gondolkodás válságához vezetett, a gazdasági és ideológiai erőviszonyok pedig időközben máshová tevődtek át a világban. Az európai kultúra ugyanakkor eltagadhatatlanul, de napjainkban mélyen agyonhallgatva a keresztény humanizmuson alapszik, a szociális enciklikák pedig időről-időre aktualizálják ezeket az értékeket. Az európai kultúra a kereszténységtől kapta örökségként missziós tudatát is, amelynek alapján kötelessége fellépni a világ igazságtalanságai ellen.
A kommunista kiáltvány antitézise
Hölvényi György néppárti képviselő előadásában felidézte, amikor huszonévesen először kézbe vehette a Rerum Novarum-ot, itthon még senki nem beszélt arról, hogy a kommunista kiáltványnak létezik egy mélységében és összetettségében is kimagasló antitézise, amely már a kommunista kiáltvány idejében reagált a szocialista tanokra. A politikus arról is beszélt, a Rerum Novarum óta a szociális témájú enciklikák íve napjainkig ér. Mint kifejtette, XVI. Benedek pápa a gazdasági válság idején, amikor a gazdasági és politikai élet szereplői szétszaladtak, kiadta adta ki a Caritas in Varitate című enciklikáját, amely gyorsan és átfogóan tudott reagálni a problémára. Ferenc pápa hasonlóan gyorsan reagált az aktuális kihívásokra, a kereszténydemokrata politikusok feladata pedig az, hogy ezt Rerum Novarumtól ívelő gondolatiságot megismerjék, és megismertessék a világgal.
XIII. Leó pápa
Európa humanizmusát a kereszténységtől örökölte
Chantal Delsol francia professzor arról beszélt, a keresztény humanizmus mélyen gyökerezik az európai kultúrában, és bár meglátása szerint az emberiség népei alapvetően humanisták, a keresztény humanizmus ezeknél messzebbre mutat. Mint kifejtette, a keresztény humanizmusnak egyik alapeleme, hogy az embert a teremtés királyaként értelmezi, amely uralkodik a természet fölött, de felelősséggel is viseltetik iránta. Hasonló, és más népektől eltérő jellegzetessége az egyenlőség hirdetése, azaz Isten előtt nincs különbség férfi és nő, idős vagy öreg, gazdag vagy szegény között. Hasonló alapérték a védő humanizmus, azaz a gyengébbek, védtelenebbek támogatása, segítése, ugyanakkor ez kiegészül azzal, hogy gyengesége ellenére tiszteletben tartja az egyént, nem akar uralkodni felette, nem tekinti alsóbbrendűnek. A filozófusnő hozzátette, az antik görög és római kultúra furcsa emberként jellemezte a keresztényeket, mert például a „feleslegesnek tartott gyerekeket is megtartották”, értékként tekintettek a társadalom azon tagjaira is, akik a római világban értéktelennek számítottak. Hasonlóképpen az európai kultúra a kereszténységtől kapta örökül az egyén tiszteletét, azaz, hogy minden ember méltóságában egyenlő. Hozzátette, a Koránban például mind a mai napig az olvasható, az Isten jobban szereti a férfiakat, mint a nőket, a nők másodrendű lények, akiket a gyerekekhez hasonlóan védelmezni kell, de nincs szabadságuk, nincs felelősségük.
Európa hisz abban, hogy jobbá válhatunk
Chantal Delsol szerint keresztény örökségnek tekinthető, hogy más kultúráktól eltérően az időnek irányultsága van, nem tér vissza önmagába. A zsidó-keresztény kultúrkörben az idő valami felé halad, ez pedig azt feltételezi, hogy jobbá válhatunk. Hozzátette, a mai világban a keresztény értékek szekuralizálódtak, és amit korábban üdvösségnek neveztünk, az mára a szebb jövőbe vetett reménnyé vált. A flizozófusnő szerint az európai kultúra nem stabil, az európai identitás pedig nem egyfajta halott anyaggyűjtő zsák. Sokkal inkább hasonlít anyaméhhez, ahonnan az alapértékekből kiindulva meg lehet újulni. Hozzátette, ma kétségbevonják az európai identitás, a kritikai gondolkodás létjogosultságát, a következő generációnak ugyanakkor döntenie kell, elfogadják e ezt.
Új korszak határán
Prof. Dr. Farkas Beáta közgazdász, egyetemi tanár előadásában hangsúlyozta, új korszak határához értünk, a történelem egy minden eddiginél súlyosabb kihívással néz szembe mind spirituális, mind a társadalomról való gondolkodásunk tekintetében. Hozzátette, a globalizált világ nem segít ezeknek a problémáknak a felismerésében, a kereszténység kihívásai is elsikkadnak. Kifejtette, Európában meglehetősen értetlenül fogadták Ferenc pápát és üzenetét, holott az ő tanítása szembesít azzal, hogy a világ már nem Európa körül forog. Az I. Világháborútól a kétezres évek elejéig a világgazdasági viszonyoknak köszönhetően az euro-atlanti térségnek valóban volt egyfajta kulturális és gazdasági felsőbbsége, ebben az időben születtek a legfontosabb enciklikák, ugyanakkor ezek a súlypontok azóta máshová helyeződtek át a világban.
A Rerum Novarum; Fotó: delcampe.net
Nem Európa körül forog a világ
A migrációs válság két ellentétes álláspontja mind azt ígéri, azt sugallja, hogy a status quo továbbra is fenntartható, az európai kultúra továbbra is meg tudja őrizni világban betöltött előkelő helyét, holott elkerülhetetlen, hogy a világ változzon. Az európai kultúra szereti önmagát puha hatalomként definiálni, amely mintaadó a világ számára, és a II. világháború után az USA segítségével elkezdte saját világképét terjeszteni. Ugyanakkor az emberi jogok világméretű képviselete jó sok pénzt hozott a konyhára. Egy ideig úgy is tűnt, hogy a keresztény értékeken alapuló európai civilizáció meghódítja a világot. A kereszténység missziós tudata átemelődött a liberális jogállam alapelveinek terjesztésére, ez a politika azonban csődöt mondott.
A keresztényszociális tanítás továbbra is érvényes
A professzorasszony szerint Európa választhatja a „mennyei birodalom” útját, azaz, ami a határain túl terül el, azzal nem foglalkozik. Ezzel azonban föladná a kereszténység, az európaiság eszméjét. Hozzátette, a szociális enciklikákon társadalmi tanítása járható út, univerzális érvényű. A Rerum Novarumban megfogalmazott alapértékek, mint a magántulajdon tisztelete, a szerződéses kapcsolatok, a normakövetésre épülő társadalom, vagy a szubszidiaritás elve egy működő és igazságos modell. Farkas Beáta arról is beszélt, új feladat az európai identitás újrafogalmazása, hozzátette, hogy a monopolhelyzetben lévő szekularizált, liberális gondolkodás ma éppen olyan válságban van, mint a Felvilágosodás idejében a katolicizmus. Véleménye szerint azt a kérdést kell föltennünk, hiszünk –e igazán abban, hogy katolikusok vagyunk, és képesek vagyunk –e úgy változni a világgal, hogy közben a legtöbbet megőrizzük önmagunkból.
Az egyházon belül is botrányt kavarnak a szociális enciklikák
Dr. Beran Ferenc plébános kifejtette, a Rerum Novarum új műfajt teremtett. Az egyháznak ma is az a feladata, hogy az enciklika fényében az aktuális problémákkal szembenézzen. Kifejtette, a maga idejében a munkásság, az emberi kiszolgáltatottság volt az aktuális probléma. Az enciklika válaszolt Marx és Engels osztályharc-elméletére, amely a magántulajdon megszüntetését hirdette. XIII. Leo pápa spirituális alapon szállt szembe ezekkel az eszmékkel, amikor az emberi méltóságra hivatkozva azt állította, mindannyian egy társadalmi test része vagyunk, egymásra szorulunk, a tőke nincs meg munka nélkül, a munka pedig tőke nélkül. A pápa a korban egyedülálló módon kiállt a szakszervezetek mellett, holott abban az időben gyanúsnak tartották, ha a munkások szerveződni kezdtek. Hasonlóképpen támogatta a sztrájk intézményét is, ami miatt sok kritikát kapott az egyházon belül is. XIII. Leo tanítása éppen erről szól, a kereszténységnek nem szabad visszahúzódnia, hiszen egyszerre vagyunk meghívottak és küldöttek, a tanítás a világ egészének szól.
Fotó: barankovicsalapitvany.hu
A hatalom és az önzés megrontotta a világot
Beran Ferenc felidézte, szent II. János Pápa enciklikájában a társadalom belső sebzettségéről beszél, XVI. Benedek pápa viszont már arról, a hatalomvágy és az önzés arctalan, globális problémává vált, egy félelmetes hatalommá, amely megrontotta a világot. Az atya hozzátette, a nemzetállam keretei ebben a helyzetben már nem nyújtanak kellő védelmet, a keresztény tanításnak világpolitikai tekintély kell. Hozzátette, a Rerum Novarumban megfogalmazott szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy minden problémát a maga szintjén kell kezelni, szükséges egy magasabb fórum, ahol a világ igazságtalanságaival, a kizsákmányolással szembe lehet szállni.
A keresztény erkölcs nélkül kiüresedne a kultúra és a tudomány
Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes arról beszélt, hogy kereszténydemokrata politikusként számára elsődleges kérdés, hogy egy szekularizált világban van -e létjogosultsága a kereszténységnek a vallási életen kívül. Hozzátette, a keresztény önértelmezésünk fundamentuma, hogy az evangélium igazsága térben és időben egyetemesen érvényes. Ha a kultúrából kivonnánk mindazt, amit a kereszténység hozzáadott, igen kevés maradna. Ha a tudományból kivonnánk az erkölcsöt és az etikát, az azt eredményezné, hogy minden megtehető, ami technikailag lehetséges, ez horror lenne tette hozzá. Ha a művészetből kivonnánk a transzcendensre való utalást, vagy az az utáni sóvárgást, sovány maradékot eredményezne. Ugyanígy az evangéliumnak a társadalomhoz is köze van.
Hálót Uram, ne halat
Semjén Zsolt felidézte, Rousseau szerint az ember eredendően jó, csak a társadalom rontja el. A marxizmus szerint viszont az ember eredendően tökéletlen, ebből kell a társadalomnak egy jó szocialista embert nevelnie. A kereszténységnek ezzel szemben két bizonyossága van, egyrészt, hogy az ember Isten képmásár teremtetett, tehát mindig van benne lehetőség a jóra, a társadalmi ráhatás nélkül is. Másrészt tudunk az eredendő bűnről is. A miniszterelnök-helyettes gondolatait úgy összegezte, a liberális gyengítené az államot az individuum javára, a szocialista erős államot akar, hogy megreformálja a tökéletlen embert. A Rerum Novarum e két állásponttal száll vitába. A liberálisoknak igazuk van abban, hogy kiállnak az emberi méltóság mellett, de ennek túlhangsúlyozásával nem kerülhet zárójelbe a közösség. A szocialistáknak igazuk van abban, hogy az ember közösségi lény, de az ő elképzelésük szerint az egén csak egy csavar a társadalom gépezetében. Az egyház ezzel szemben a perszonalizmust állítja elénk követendő példaként, amely hangsúlyozza az ember egyediségét, megismételhetetlenségét, de nem szakítja ki a társadalomból. A gyakorlatra lefordítva ez azt jelenti, hogy nem hagyhatunk senkit a híd alatt éhen halni, csak hogy ne sértsük meg az egyéniségét, ugyanakkor az sem normális, ha a fél ország szociális segélyekből él. Az államnak az a szerepe, hogy segítsen a bajbajutottnak ismét talpra állni.
Címlapfotó: agorarsc.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS