Fiatalság bolondság, mondják a napkeleti bölcsek, de a jelenség nem összekeverendő a tébollyal, amely az amerikai egyetemek fiataljain uralkodott el a múlt héten. Az ok természetesen nem más, mint Donald Trump győzelme. Csak felsorolás jelleggel az elmúlt nap eseményeiből: dacos iskolabezárások, diáktüntetések, lelkileg összeroppant és iskolai pszichológushoz irányított gyerekek. A demokrata hisztikampány ott folytatja, ahol múlt héten abbahagyta, de legalább már célja sincs, azon túl, hogy saját közérzetüket rombolják.
November 8-a hihetetlen hatással volt a safe space-ben nevelkedett amerikai fiatalok életére: a hírcsatornák csalódott, gyakran sírdogáló, alkalmanként pedig hisztérikusan tomboló gyerekeket mutattak, akik úgy érezték (és még mindig úgy érzik), hogy eljött a világ vége. Az sem javított a helyzetükön, hogy Clintonné elpárolgott a vereség után, nem nyújtott vigaszt, nem szabott irányt nekik, inkább elvonult dühöngeni, az ilyenkor szokásos beszédet a kampányfőnöke, John Podesta mondta el. Ilyen példamutatás mellett a következő napok eseményei is logikusnak tűnhetnek. Pedig nem azok.
A nevelés kudarca
Az amerikai felsőoktatás kudarcát jól mutatja, hogy a választások másnapján rengeteg keleti-parti magánegyetem tartott rendkívüli tanítási szünetet arra hivatkozva, hogy egy ilyen mértékű lelki tortúra után nem elvárható sem a diákoktól, sem pedig a tanároktól, hogy bemenjenek. Ha pedig mégis bementek, akkor sem a tanulással foglalkoztak, hanem különböző, alternatív módokon próbálták egymást támogatni ezekben a nehéz időkben, közben persze erős politikai üzenetet is küldtek. A University of Oklahoma kampuszán például egymás kezét fogva, University of Kansas diákjai öleléseket osztogattak egymásnak, a UCLA diákjai pedig békésen összegyűltek, majd felgyújtották a fél várost.
Az események azért voltak váratlanok, mert az ember azt gondolná, hogy egy demokráciára, nyitottságra, illetve feltétel nélküli toleranciára nevelt réteg, ha szomorúan is, de elfogadna egy szabad választások útján hatalomra kerülő elnököt, még akkor is, ha ők a másik jelölt mellé álltak. Érthetetlen, hogy miért nem mondta senki el ezeknek a fiataloknak, hogy nem egy safe spaceben, hanem egy gazdaságilag, földrajzilag és kulturálisan változatos, demokratikus országban élnek, ahol előfordulhat, hogy a többség egy republikánus jelöltet fog támogatni. Persze az összezuhanásban komoly szerepet játszik a clintonista média, mely még az utolsó pillanatokban is azt próbálta kommunikálni, hogy a demokrata jelölt győz majd. Kicsit olyan ez, mint amikor a filmekben a lelőtt bajtársa kezét fogó katona, aki mindig megígéri, hogy minden rendben lesz.
A petíciózástól sosem idegengedett a liberális értelmiség: a Loyola University, a Bryn Mawr College és a Johns Hopkins University hallgatói mind arra kérték a tanáraikat, hogy ne tartsanak órát és legyenek tekintettel a gyászoló diákjaikra. A University of Maryland egyébként hivatalosan is elhalasztotta a vizsgaidőszakot, a Yale Egyetemen pedig opcionális volt, hogy valaki beül-e a vizsgákra, vagy nem.
Lelki segély a megtört diákoknak
A legtöbben már megnyugodtak, talán el is fogadták az eredményt, a téboly azonban a háttérben továbbra is hihetetlen méreteket ölt, melynek eredményeképp az egyetemi kampuszok tulajdonképpen érzelmi menekülttáborokká váltak.
Fontos, hogy erősek legyünk, és itt legyünk a diákjainknak és egymásnak. Hiszünk a demokratikus értékekben és természetesen folytatni fogjuk a küldetésünket, hogy oktassuk a diákjainkat és felkészítsük őket a sikerre.
– így nyújtott vigasztalt a megtört lelkeknek Tommy Chang, bostoni oktató, majd hozzátette:
Biztosítanunk kell a diákoknak, hogy biztonságban érezzék magukat, így safe space közösségeket és tanulószobákat indítunk. Szerencsére egy olyan demokráciában élünk, amelyben ezt megtehetjük.
De más intézményekben is tragikus a helyzet: a University of California és a Berkeley például külön a választási eredmények miatt úgynevezett safe space kulbokat indítottak, ahova bárki szabadon bemehet pityeregni.
Hogy ezeknek a jelentéseknek mennyire lehet hinni az kérdéses, de jól látszik, a választási kampány körüli felhajtás, Trump totális démonizálása és a demokráciát féltő progresszív értelmiségieknek sikerült még azokban is félelmet gerjeszteni, akiknek még semmi közük nem kellene, hogy legyen a politikához, sőt, nagy valószínűséggel egyáltalán nem is értik, hogy mi történt. A demokrata szavazók agresszív, manipulatív viselkedése jól látszik azon a videón, amelyen egy anya kitagadja általános iskolás kisfiát, mert egy iskolai próbaszavazáson Trumpra voksolt. A szívszorító felvételen a kisfiú zokog, édesanyja pedig szó szerint kidobja a házból, miközben azt mondja neki: “aki Trumpra szavazna, annak nincs helye ebben a házban”.
A legújabb zaklatási forma: támogasd Trumpot
Hogy ennek mikor lesz vége, azt nem lehet tudni, újabb rohamokra lehet majd számítani december 19-én, amikor az elektorok hivatalosan is leadják a szavazataikat Trumpra, illetve ott van még a januári beiktatási ceremónia, ami miatt nagyon megéri majd pszichológusnak lenni az Egyesült Államokban.
St. John’s University diákjai leveleket küldtek egy diáktársuknak, akinek a kollégiumi szobájában egy Trump zászló volt látható.
Valószínűleg büszke rasszista, homofób vagy. Azonban a választások napja óta gyűlöletbűnök százait követték el az új elnök nevében. Azért írjuk ezt a levelet név nélkül, mert félünk, hogy te magad is úgy viselkedsz, mint ő. Ugyan arra nem kérhetünk, hogy ne támogasd Trumpot, de arra igen, hogy ne teremts a zászlóddal ellenszenves környezetet a diáktársaidnak.
– írták. Az egyetem zaklatásra vonatkozó szabályzata szerint, ha valami csak egy diákot is kellemetlenül érint, az már zaklatás. Remekül látszik, milyen jól működik a demokrácia Amerikában és miért nyert Trump. Az eset egyébként nem egyedi a St. John’s főiskolán egy diák megfenyegette a szobatársát, hogy összetöri a MacBookját, ha nem veszi le a Trumpot támogató matricát a gépéről.
Vajon egy ilyen fajta fenyegetés is lehet zaklatás? Mikor lesz vége ennek az őrületnek?
Vezető kép: Reuters
Facebook
Twitter
YouTube
RSS