Két hét telt el az amerikai elnökválasztások óta, ma két hete derült ki, hogy Donald Trump lett az Amerikai Egyesült Államok új elnöke. Sok minden körvonalazódik már a jövőt illetően, amellett persze, hogy rengeteg a fehér folt is a Trump korszak kapcsán. A PestiSrácok.hu ismét beszélgetésre invitálta Baranyi Tamást, az Antall József Tudásközpont külpolitikai szakértőjét a témában.
A Republikánus pártot teljesen leírták 2 héttel ezelőttig, nem gondolta senki, hogy valaha még választást nyernek, nemhogy most és elnökválasztást. Aztán jött egy Trump nevű ember, aki gyakorlatilag kiprivatizálta a pártot, kihasználta azt, hogy a demokraták sem bizonyultak éppen a szellem sasmadarainak, a kizárólag kisebbségekből kívántak győztes koalíciót formálni, elfeledkezve egész társadalmi rétegekről, és elnyerte tőlük a munkások szavazatait. A republikánusok képesek lesznek kihasználni az ajándék lehetőséget és nekikezdenek a néppártosodási folyamatnak?
Nagyjából stimmel a narratíva, ami azzal bizonyítható, hogy nyert a Trump, másrészt pedig azzal, hogy nagyon próbálják ezt még mindig tagadni. (Nemcsak a narratívát, hanem Trump győzelmét is.) Igazából már másnap elkezdtek egyértelmű konzekvenciákat nem figyelembe venni, és próbálták bebizonyítani azt, hogy nem is az alacsony jövedelműek szavazták rá, hanem a felsőbb körökből jövők is. Ennek a lényege az, hogy ha fehér vagy, akkor rasszista vagy, akkor is, ha nem vagy munkás. Ezek az olvasatok azokban a médiumokban kizárólagosak, akik az utolsó órákban is 90 százalékot adtak a Clintonnak. Ez egyértelműen az alázat teljes hiányáról tanúskodik.
Fotó: Reuters
Dollármilliárdos think tankek
A republikánusoknak talán sikerül kihasználniuk az ölükbe pottyant lehetőséget és elkezdik úgy alakítani a politikát, hogy abból néppártosodás lesz.
Részemről remélem, hogy igen, de az biztos, nagy hatalmi harcok indulnak most a párton belül. Ott vannak ugyanis a demokratákhoz is húzó központi elemek, a külpolitikai héják, akiknek nem szabad lebecsülni az erejüket. Konkrét neokon vezető nincs, illetve ezt a Bush kormány káros hagyatéka miatt nem írják ki a homlokukra, de azért mindenhol ott vannak. Ez egy kis establishment, még akkor is, ha sokkal közelebb állnak a hagyományos értékekhez meg a vidékhez.
És ezek mögött dollármilliárdos “think tankek” állnak.
Igen, de nem biztos, hogy ez most erőt jelent. Hasonlóan a médiumokhoz, ők is megbuktak ezen a választáson. Nagyon érdekes ebben a választásban, hogy vannak egészen zseniálisan összerakott kampánystratégiák, amivel az Obama is elvitt két kört, Clinton pedig egy az egyben megörökölte ezeket. Aztán jött egy Trump, akinek a kampánya elég koszos volt, szinte semmi nem működött terv szerint, mindenkit megsértett, közben meg ki-be mentek a kampányszakértők és a támogatók.
De az üzenet azért egyértelmű volt.
Nem azt mondom, hogy nem volt konzekvencia a kampányban, de az egész akkor is ad hoc volt. Érdekes, hogy ezzel megnyerték. Az egyik oldalon ott állt a nagyon számító tudományosság, a másikon pedig az amatőrség és a szerencse.
Ideológia vs. ügyek
Azért megnyugtató, hogy a politikai győzelmekre nincs tuti recept.
Igen. Jó, hogy nincsenek fix politikai platformok, és meg kell találni azokat a pontokat, amiből győztes helyzeteket lehet kihozni. Rendre kiderül, hogy nem fontos mostantól, hogy ki a külügyminiszter, vagy, hogy hány százalékos a jegybanki alapkamat. Idén például úgy tűnt, hogy mostantól a hipszterséggel, az elektromos autókkal kell foglalkozni, és kiderült, hogy nem: jött a Trump és bizonyítja, hogy egyszerű politika kell, kiállok a traktorra, mondom, amit akarok, a tömeg meg támogat.
Tehát a Clinton mindig ügyeket akart elintézni, a Trump meg ideológiát kínált.
Tulajdonképpen igen. Arról van szó, hogy a politika a szimbólumok és az indulatok világa. Nem hiszem, hogy a Trump szavazói között amúgy az átlagnál több lenne azoknak a száma, akik megvernének egy transzneműt.
Fotó: CNN
Tökön rúgta magát a PC
Ha már itt tartunk: a politikai korrektség nem önmagát rúgta tökön tulajdonképpen? Nyíltan már annyira nem lehetett semmit kimondani, hogy az emberek „jobb a békesség alapon” a szavazófülkékbe vitték az „extrémizmusukat”.
Egyet tudok érteni nagyjából. Van egy nyugtalanító szempont, hogy egyre kevésbé lehet a választói akaratot felmérni, ami eddig az úgynevezett nem teljesen demokratikus országokra volt jellemző. Most pedig Amerikában is ez alakult ki. Amerikában ez nem megszokott jelenség, hivatalosan az a szöveg, hogy Amerikában nincsenek rejtőzködő szavazók, csak billegő szavazók, billegő államokban. Kiderült, hogy a politológusok tévedtek, át kell írni a tankönyveket, mert vannak. Amit a Trump elvitt az nem a Biblia övezet, hanem Wisconsin és Pennsylvania.
Wisconsin mondjuk érthető, az közel van Kanadához, ott közelről láthatták Trudeau tevékenységét és megijedtek.
Simán elképzelhető (nevet). Amúgy visszatérve a trumpizmusra, nem lehet elmondani, hogy marad-e, de most úgy tűnik, hogy több választásra megnyerték maguknak a rozsdaövezetet, ami törvényszerűen eddig demokrata volt. Szerintem ez most így fog maradni. Ez azt jelenti, hogy nagyon nehéz lesz kibillenteni a hatalomból a republikánusokat. Pont fordítva alakult, mint amire az elemzők döntő többsége, sőt, mindenki számított.
A keleti meg a nyugati part azért valószínűleg soha nem fog megváltozni.
Azért ha megjelenne egy Ronald Reagan akkor történhetne ilyesmi is. Még egy dolgot egyébként hozzáfűznék: régi demokraták, akik még a Jimmy Carterre szavaztak szerintem simán lehet, hogy megelégelték a pártjuk politikáját, legfőképpen Obamát és átszavaztak a Trumpra. Nem látom, hogy máshogy jöhetett volna ki ez az eredmény. Ez persze csak találgatás. Ez nagyon érdekes jelenség lenne, mert akkor az történne, hogy szinte csak a kisebbségekre hagyatkozhatna a demokrata párt, viszont a republikánusok, akiknek megvolt eddig egy hagyományos, de folyamatosan fogyatkozó tábora, végre bővíthetnek.
Fotó: Zach Gibson
Hittek a Facebooknak
Látszik, ha nagyon nyomod az identitáspolitizálást, azzal saját magad is felaprózod. Ha ők nem látják a te identitásodat, ha te csak másokra figyelsz, akkor ők meg rád figyelni nem fognak figyelni.
Ez szintén új, érdekes jelenség. Ahogy az is, hogy eddig az összes választásnak megvolt a központi médiuma, most ennek nem, vagyis pontosítva, ennek a választásnak a hivatalos médiuma a Twitter volt. A közösségi médiával kapcsolatban pedig persze előkerült az áltudományoskodás, ami szerint nem azért vesztettek a demokraták, mert baj van a párttal, hanem mert szar az algoritmus, és a Facebook mondjuk túl gyakran dob fel kamu híreket.
Pedig, mint az közismert, nem létezik baloldali kamu hír, az csak jobboldali médiumok által visszaböfögött orosz propaganda lehet.
Nyilván. Egyébként meg lehet köszönni mindent Barack Obamának, aki 2008-ban a Facebook miatt nyert. Ő volt az egyetlen elnökjelölt, aki akkor tudta mi a Facebook, most meg az elnökválasztás teljesen átkerült a közösségi médiumok felületére. Ezért is volt teljesen hasztalan a fősodor kíméletlen antitrumpizmusa, a napi szinten ismételgetett karaktergyilkosságok.
Noha a Republikánusok vitték mind a két törvényhozást, továbbra is kérdés, teljes mellszélességgel odaállnak-e Trump mögé.
Azt gondolom, hogy először biztosan lesz egy beállás mögé, aztán meg nagyon könnyen elképzelhető, hogy később ki fognak alakulni bizonyos törésvonalak. A Trump nem egy olyan ember, aki könnyen elfelejt dolgokat, és valljuk be, hogy azért lenne mit elfelejteni. Könnyen el tudom képzelni, hogy nem lesz annyira felhőtlen a viszony a republikánus többségű kongresszussal.
Csúcsra járatott balhézás
A vesztesekről is ejtsünk pár szót! Meddig fog kitartani a hisztéria, az utcai tüntetések, a választás eredményének megkérdőjelezése?
A beiktatás napján még biztosan lesz még balhé, azt hallottam, hogy utaznak majd az emberek Angliából, Németországból, ahol jelentős méretű anarchista közösségek vannak, hogy zavart keltsenek a ceremónián. Ez persze szívük joga, trollkodjanak nyugodtan. Trumpot mindenkinek van oka nem szeretni, ő mégis csak egy bunkó üzletember. Csak az az érdekes, hogy magyar meg külföldi politikai kommentátorok már az utolsó három hétben arról cikkeztek, hogy nem az számít, hogy ki fogja nyerni a választást, hanem hogy a vesztes el fogja-e ismerni a győztest. Akik biztosra vették Clinton győzelmét, naphosszat rettegtek, vajon lesz-e polgárháború, amikor Trump követői fellázadnak. Aztán itt vagyunk, nyert a Trump, és valakik nagyon nem akarják elismerni az eredményt.
Fotó: politico.com
Hirtelen az elektori rendszer egy selejt lett és a demokrácia sem működik.
Igen. Minden választási rendszert lehet kritizálni, de azért mégsem veszi ki jól magát, ha ezt a választások másnapján csinálod.
Majd megunják, azt hazamennek…
Igen (nevet). De nem is az a legdurvább, hogy tüntetgetnek, hanem az, hogy safe spacekké akarják nyilvánítani a városokat, meg bizonyos egyetemeket. Ez a kifejezés komoly jelentésbővülésen esett át az elmúlt napokban, olyan helyeket jelent, ahol nem Trump az elnök. Ez már tevőlegesen antidemokratikus. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy olyan területeket fognak kialakítani, ahol az Államok végrehajtó hatalma nem működik.
Ezek lesznek nyilván a liberális no-go zónák.
Vicc.
Nem bűncselekmény, kihágás
Megy a Clinton börtönbe?
Nem valószínű. A kampányban mindenki mond mindent, és amennyire én látom, nem is volt abban az értelemben bűncselekmény (e-mail ügy – a szerk.), amit a Clinton csinált, ahogy Trump állította. Iszonyatos titkosítási szabályok vannak ott, és némelyikük egészen bizarr. Clinton ezeket figyelmen kívül hagyta. Ez inkább szerintem egyfajta kihágás, amiben persze van egy bizonyos hanyagság és pökhendiség, de több ebben az ügyben nincs. Ha ezt újra megnyittatná a Trump, abból könnyen egyfajta boszorkányüldözés lehetne, és erre Trumpnak nincsen szüksége. Neki már mindegy, legyőzte, kit érdekel. Amúgy meglehetősen elegáns a Clintonnal a választások óta.
Ezzel valószínűleg le akarja nyugtatni a demokrata szavazókat. Vagy eszébe jutott az évtizedes barátság?
Nem lehet megállapítani, hogy egy ember viselkedésében mi őszinte és mi taktikai. Lehet, hogy teljesen taktika, de még valószínűbb, hogy úgy van vele, hogy “aprópénz, hagyjuk”.
Mi lesz Obama örökségével?
Semmi. Majd beiktatják január 20-án (nevet). Mert Trump tulajdonképpen Obama öröksége. Egyébként amit Barack most csinál az egészen fura. Utazgatás helyett inkább otthon kellene a sorokat rendezni. Kicsit szerepet tévesztett.
Obama eltolta
Ez mindig jellemző volt rá. Elnökként rendszeresen megkerülte a törvényhozást, és olyan ügyeket nyomott át Obama, amiben messze nem volt társadalmi konszenzus, mint például a transzklotyó-törvény.
Ezek szélsőséges esetek, és nem ez az alapvető, de ami a rozsdaövezetben kiakaszthatja a számlálót ezzel kapcsolatban az az, hogy “baszki, ti ezzel foglalkoztok ott a keleti parton?”. Ez a társadalom egy nagyon szűk rétegét érintő kérdés, közben meg nézz körbe, mi van Detroitban. Ezekben a szimbolikus ügyekben és kérdésekben szerintem hamar léphet Trump. Nem arról van szó, hogy az Obama gyerekeket gyilkolt és ez ellen fel kell lépni, hanem arról, hogy a kormány prioritásai az egészen apró kisebbségek, a Marsra szállás, az elektromos autó a mögötte lévő hipszter kultúrával és a nemek közötti különbség voltak, ami jogosan bosszantotta az elmúlt évtized vesztesit.
Fotó: us-news.us
Trump egyébként ebben (is) konzekvens, régebben is kiakadt azon, hogy a Starbucks-ban miért nem kívánnak boldog karácsonyt, amiben tök igaza van, másrészt pedig ezzel sok szavazatot tudott szerezni. Az lenne a jó szerintem, ha a Starbucks minden ünnepre írna jókívánságokat a poharakra, mert szerintem ez így baromira ember- és kultúraellenes, hiszen mindent a magánszférába szorít vissza. Ezt az Obama nagyon tolta és nagyon eltolta.
Előkerült egy régi, a Playboyban megjelent Trump interjú, ahol elég érdekes dolgokat mondott, például azt, hogy akkoriban úgy képzelte, a demokraták színeiben indulna, mert a munkásokkal mindig megérti magát, s az egyetlen dolog, amiben nem volt véleménye, az az abortusz volt. Most már abban is van. Ezt fel lehet fogni fejlődésnek?
Szerintem ez kompromisszum, nem fejlődés, vagy tanulási folyamat. Trump nagyon sok szempontból nem egy hagyományos konzervatív, extrém életmódja is van. Én azt gondolom, a társadalmi rend kérdésben konzervatív, de nem vallásos egyáltalán, amit a neoprotestáns szavazók is megértettek.
Konklúzió?
Trump egy bunkó, de a 19. században mindenre volt már példa és mégis a legsikeresebb periódusának bizonyult az Egyesült Államok számára. Területileg is növekedett, odakerült a nagyhatalmak közé, sőt, túl is nőtt Európán, a világ „középpontja” a tengerentúlra került. Andrew Jackson kétszer ekkora troll volt, amit az is bizonyít, hogy beiktatási bulijára elhívta Tennesse-ből a haverjait, és úgy szétbarmolták a Fehér Házat, hogy egy évig nem lehetett használni. Hiába, az ember az csak ember, akkor is ha amerikai elnök.
Az interjút készítette: Ambrózy Áron és Dezse Balázs
Kiemelt kép: Facebook
Facebook
Twitter
YouTube
RSS