Alámerültünk és elmentünk a “Kívánjuk a sajtó szabadságát!” című szombati konferenciára, ami két balos álérdekvédő szervezet, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés jóvoltából jött össze. A műsor alaphangját a jobbára idős közönség tapsvihara adta meg, amellyel azt a tény jutalmazták, hogy a finn közszolgálati média megjelent az eseményen, a magyar viszont nem. Ez azért is fontos volt, mert a nap nagy részét a magyar közmédia becsmérlésével töltötték. Abból a szempontból történelmi jelentőségű volt az esemény, hogy kiderült: a volt fideszes Tölgyessy Péter beiratkozott a “hard clubba” és immár Vásárhelyi Máriával aggódik együtt a legsötétebb időket idéző elnyomás és cenzúra miatt.
Az egyik legelső előadó, Sipos Balázs a médiairányítás történetéről tartott előadásában elmondta, irányítás alatt nem csak szabályozást, hanem a tartalom korlátozását, előírását, és a fogyasztóhoz való eljutásának megszabását is értjük, mindez pedig ellentétes a sajtószabadsággal. Történelmi összefoglalójában felsorolta pl. a Horthy-, és a Kádár-korszak médiairányítási eszközeit. Véleménye szerint a mai helyzet is ugyanez, csak az eszköztár bővült, pl. a politikai marketinggel, ami áleseményekről tudósít.
Sajtószabadság nem létezik
Tölgyessy Péter a nyilvánosságról tartott előadásában hangsúlyozta, hogy a sajtószabadság korlátozása épp csak elindult 2010-ben, és még korántsem ért a végére. A Fidesz egy hatalom által integrált társadalmat hozott létre, melyben rendszeridegen a sajtószabadság. A pluralitást ugyan fenntartja, de csak azért, mert bizonyos mértékben az ellenzéki sajtóra is szükség van, hogy nyugalomban tartsák a polgárokat. A szubkultúrákat is ezért kell működtetni, de csak kicsiben. Közben azonban egy „államilag támogatott, leválthatatlan főhatalmat” hoztak létre. Véleménye szerint ennek a berendezkedésnek a támogatói „messze a legnagyobb kisebbség”, és mélyen hisznek a rendszerben. Ez a helyzet nem egyedi Európában, sok más nemzet is ezzel küzd.
Tölgyessy szerint a sajtószabadság Magyarországon a dualizmus korának első felében volt a legerősebb, azóta azonban kisebb megszakításokkal folyamatosan romlik a helyzet. A reformkorban Deák Ferenc az első sajtótörvény alapját úgy fogalmazta meg: nem szabad hazudni. Ezt aztán kiegészítették a lapalapítás szabályozásával, illetve szankciókkal arra az esetre, ha valaki mégis hazudik. Ezután több példát is hozott a történelemből a sajtószabadság korlátozásáról, majd a rendszerváltást követő időről azt mondta: a jobboldal a semmiből tűnt fel, sokan azt hitték, már nem is létezik, és úgy gondolta, neki kellene irányítania az országot, de közben nem akart párt lenni és politizálni.
Tölgyessy Péter a SZEF-ÉSZT Akadémia konferenciáján. Fotó: SZEF élő közvetítés
Tölgyessy Péter kifejtette, hogy a magyar médiaháború második félideje most zajlik, ez a döntő. Szerinte a Fidesz legnagyobb innovációja, hogy saját médiát hozott létre. Ehhez először a gazdasági hátteret kell megteremteni, a párt pedig ezt már akkor megkezdte, amikor még ellenzéki pozícióban volt. Módszeresen felépítették a pártpolitikai sajtót.
Megemlékezett arról, hogy volt olyan Magyarországon, amikor áramlott be a külföldi tőke, hatalmas hirdetési pénzeket költöttek el, majd aztán rájöttek, hogy „ez egy kicsi, szánalmas, szűkülő piac”, és inkább kivonultak.
Véleménye szerint a két politikai tábor mind azt gondolja, hogy mi lopunk, csalunk, a jóért, a másik pedig ugyanezt teszi gonosz motivációkkal. Szerinte a baloldal azért veszített, mert a fiatal generáció „nem volt hajlandó belenőni” a szüleik ideáiba. Az viszont meglepte, hogy ekkorát bukott a baloldal, ennek oka szerinte az, hogy lemondott a „kisemberről”, a Fidesz pedig az „ijedt, lecsúszott középosztályhoz” szól, és azt mondja, nem azért vagyunk sikertelenek, mert rosszak vagyunk, hanem azért, mert el vagyunk nyomva.
Közmédia sem létezik
Vásárhelyi Mária olvasta az előadását, hogy beleférjen az időbe (nem fért bele). Mondandóját úgy kezdte, hogy nem tud közszolgálati médiáról beszélni Magyarországon, mert nincs olyan, majd húsz percet beszélt róla. Szerinte a közmédia felszámolását 2010-ben elkezdték, és már készen is vannak vele, hiszen jelenleg a követelmények egyikének sem felel meg.
„Magyarországon a közmédiát 2010 óta totálisan megszállta az állam. Ezek az Orbá-orgánumok azóta a tájékoztatás helyett kizárólag politikai propagandatevékenységet folytatnak.”
Vásárhelyi Mária felolvassa az előadását a SZEF-ÉSZT Akadémia konferenciáján. Fotó: PS
2010-ben a kormány politikai tisztogatást hajtott végre: a vezetést centralizálták, a szerkesztőségek függetlenségét megszüntették, a dolgozókat lecserélték pályakezdő, befolyásolható újságírókra. A kulturális műsorokból kiszorították az ellenzéki művészeket, ez nem közszolgálati, hanem állami média, ami „színvonaltalan gagyit gyárt”.
Véleménye szerint az amerikai elnökválasztás eredményéből az a következtetés szűrhető le, hogy a közvéleményt már nem az újságírók alakítják, hanem a közösségi média, az ott megjelenő álhíreket pedig a politika írja, nem az újságírók, így rájuk már igazából nincs is szükség.
„Titkos dolgozószobákban, hivatásos provokátorok gyártják és terjesztik ezeket.”
Vásárhelyi szerint a fogyasztók nagy része csak egyfajta újságot olvas, és nem beszélget olyannal, akivel nem ért egyet.
Nincsenek már szakmai érdekképviseletek, hiszen a MÚOSZ is csak azzal foglalkozik, hogy a tulajdonában lévő ingatlanokat „elmutyizza”. Nincsen etikai kódex, a tulajdonosi viszonyok pedig átláthatatlanok, és sokszor az újságírók sem tudják, honnan jön a fizetésük.
Széky János a SZEF-ÉSZT Akadémia konferenciáján. Fotó: PS
Széky János azt ecsetelte, mennyivel jobb a média helyzete Szlovákiában, mint Magyarországon, majd előadását azzal zárta, hogy a nyomtatott lapok eladásának száma azért csökken, mert „a fiatalok már nem vesznek a kezükbe papírt”.
Gyuricza Péter előadását komolyan felépítette: Selmeczi Gabriella kormányszóvivő nyilatkozataiból emelet ki részleteket, majd a közönség legnagyobb örömére drámaian hozzátette: „blöff, blöff, blöff…”.
Hargitai Miklós, a Népszabadság aktív szakszervezeti titkára azt a vélekedést szerette volna eloszlatni, hogy a lap bezárása gazdasági döntés volt. Nem volt meglepetés sem, voltak előzményei, várható volt. Amelyik média ugyanis szembemegy a kormánnyal, azt vagy megveszik, vagy bezárják. A Népszabadság a legsikeresebb lap volt a piacon, állandó olvasótáborral, nem volt veszteséges sem. Politikai befolyás vetett neki véget, éppen ezért az újraindításához sem üzleti bátorság kell, hanem politikai: ez pedig jelenleg nincs meg senkiben.
A konferencia eredetileg másfél órásra tervezett vita része tíz perces volt, az első hozzászóló pedig azonnal szóvá is tette a kétórás csúszást. További két felszólalás után véget ért az esemény, és hazamehetett az is, aki nem slisszolt ki órákkal korábban, mint a résztvevők többsége.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS