A kommunista főideológus emléknapja

Van az a szintje az Orbán-gyűlöletnek, amikor egy liberális személy a kommunistákkal együtt kommunistázza azt, aki el akarja távolítani egy kommunista főideológus szobrát. Persze az is lehet, hogy csak Demszky Gábor valós meggyőződése mutatkozik meg ilyenkor, amely többre tart egy marxista főideológust az első magyar királynál. Nehéz kiigazodni a volt főpolgármesteren, talán neki sem mindig sikerül, hiszen már arra sem emlékszik, hogy egykor kirúgták az egyetemről. Mindez a Lukács György egyelőre még Szent István Parkban álló szobrának megmentéséért rendezett nyugdíjastalálkozón derült ki. Az egykor maoista Demszkyben és a másik sztárfellépőben, a Rákosi-korszak üdvöskéjében, Heller Ágnesben közös, hogy a fiatalok magabiztosságával adják elő a patyolattiszta múltú embert, aki érintetlensége folytán bátran kommunistázhat le bárkit. Különlegesen tapintatos mozzanat, hogy a kommunizmus áldozatainak emléknapján tettek hitet a magyarországi kommunisták második világháború utáni főideológusa mellett.

Utoljára akkor szívtunk annyi cigifüstöt, mint a Szellemidézés névre keresztelt eseményen, amikor még szabadott dohányozni a kocsmákban. A főszervező Hermann Zsuzsa, Heller Ágnes lánya nyitotta meg a beszédek sorát, és hangsúlyozta, hogy Lukács talán nem volt tökéletes (sic!) politikus, de a szobor nem politikai, hanem tudósi tevékenységének szól. Már a tüntetés végén arról érdeklődtünk tőle, hogy ennek fényében mi a véleménye Hóman Bálint tervezett szobráról, amelyet ugyancsak a tudományos tevékenysége tiszteletére állítottak volna neki, de a jellemzően balliberális körök, valamint a Mazsihisz hangosan tiltakoztak ellene Hóman politikai szerepe miatt. Válaszul csak annyit kaptunk, hogy ezen még nem gondolkodott. Lukács emlékművének helyére egyébként Szent István szobra kerül a szándék szerint róla elnevezett parkba.

Pártállami beidegződés: bolsevikot a bolsevik bántja

A főszónok kétségtelenül Heller Ágnes volt, aki rögtön nyitásként elképesztő tudathasadással hasonlította a mostani Orbán-kormány emlékezetpolitikáját a bűnös Rákosi-korszakhoz, mintha ő egyébként nem akkor lubickolt volna Lukács György szárnysegédjeként a kommunista emlékezetpolitikában. Mint mondta, nagyon sokszor állt már lerombolt szobrok helyén, új szobrok felállításánál. Bele sem merünk gondolni, hogy melyik évtizedben.

Heller Ágnes olyan lesújtóan nyilatkozott a Rákosi-korszakról, mintha egykor nem érezte volna magát jól benne. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Zavart okozott a gépezetben, hogy a szobor eltávolítását a fővárosi Jobbik kezdeményezte, pedig Heller Ágnes már éppen kezdett ráfanyalodni, hogy az egykori radikális párttal is össze lehet állni a Fidesz ellen. Ez mindenesetre fura élményként csapódhatott le a marxista filozófusban, hiszen tanára emlékművére érzékeny, ugyanakkor alternatív valóságértelmezésként az Orbán-kormányt tartja felelősnek az eltávolításáért. Az is rettentően zavarhatta, hogy a Lukács-szobor kapcsán eddig sehol senki nem zsidózott, ezért hát megtette ő:

Lukács György esetében nemcsak a kommunizmusa, hanem zsidó volta is alkalmassá tette arra, hogy bűnbakként szolgáljon, és ezen statuálják, hogy ők jó magyarok és jó konzervatívok, mert ezt a szobrot eltávolítják.

Marx, a félisten

Heller szerint Lukács nélkül nem lenne budapesti iskola, ami kétségtelenül így van. Kérdés, mennyivel lenne szegényebb a világ egy marxista filozófiai iskola nélkül. A beszéd ezután átalakult valamiféle közösségi marxizmus-rehabilitációvá, mintha az idős résztvevők élvezték volna, hogy a Kádár-korszak elmúltával végre nem néznek ferdén hivatalból azért, ha valaki Marxot olvas.

Végre szabadon lehet Marxot olvasni és tisztelni. (fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu)

Kardos András tételesen felsorolta, hogy milyen vádak alól szeretné felmenteni Lukács Györgyöt, és azt is elmondta a védelmében – mintegy jó ember mivoltát bizonyítandó –, hogy a többi kommunista bántotta őt. Nem mintha a kommunisták számára nem lett volna napi rutin az osztályellenségeiken túl egymás likvidálása is, úgyhogy ilyen alapon szinte mindegyiküket kikiálthatnánk ártatlannak. Kardos a beszéde második felében már félig sírós hangon dühöngött a kormány emlékezetpolitikáján, és az is kiderült, hogy Lukács tisztelői számára máig beforratlan lelki seb a Marx-szobor eltávolítása a Corvinusról.

A feledékeny Demszky

Demszky Gábor sem fukarkodott az erős megállapításokkal: a kommunista főideológus Lukács szobrának eltávolítása számára a bolsevizmust, illetve Mao kulturális forradalmát idézi meg. Teljes ideológiai képzavar. További csavar a történetben, hogy Demszkyt 1972-ben egy maoista tüntetésen való részvétele miatt zárták ki az egyetemről. Kénytelenek voltunk hát megkérdezni tőle, mégis miként egyezteti össze a kulturális forradalom bírálatát saját egykori maoista meggyőződésével. Válaszában kategorikusan tagadta, hogy valaha maoista lett volna, majd amikor emlékeztettük, hogy de bizony az volt, akkor ellenállhatatlan válasszal söpört le minden további érvet az asztalról:

Maga egy hülye.

Demszky csodás Buddha-képpel díszített jegyzetfüzetből felolvasva kommunistázott fennhangon – Lukács György furcsán nézne, ha élne. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Ezen a rengeteg bölcs gondolaton kívül leginkább az derült ki, hogy Lukács György tisztelői mindenre elszántak, utolsó vérig megvédik a szobrot a jelenlegi helyén, de ha mégsem, akkor szeretnék a XIII. kerület valamelyik közterén újra felállítani. Ezt már jelezték Tóth József kerületi polgármesternek, akit reménykedve kerestek a szombati összejövetel végén is, hátha eljön erre a fontos rendezvényre, de sajnos sehol sem találták. Mély felháborodást keltett ugyanakkor, hogy Tarlós István főpolgármester jelen állás szerint nem adja oda a kerületnek a főváros kezelésében álló parkból eltávolítandó szobrot. Nem kizárt, hogy a fővárosi önkormányzat a szoborpark rokon szellemiségű alkotásai között képzeli el a jövőjét.

Címlapfotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu