„Ha összefogunk, és nem egymás ellen dolgozunk, akkor ez az ország csodákra képes. Legyen útmutató ez!” – mondta Sztojan Ivkovics, nemzeti csapatunk szerb származású magyar szövetségi kapitánya azután, hogy kosárlabda-válogatottunk Kolozsvárott győzte le Romániát az Európa-bajnokságon. Együttesünk hatalmas szívvel küzdve nyerte meg a pokolian nehéz mérkőzést, és már biztosan ott van a nyolcaddöntőben. Óriási siker ez, és kellettek hozzá a csodálatos szurkolók, akik a csapattal együtt énekelték el a győzelmet követő Himnuszt.
Az Európa-bajnokság kedd délutáni meccsén kiderült, hogy este a saját kezünkben lesz a sorsunk. Mivel Montenegró 88–75-re legyőzte Csehországot, biztossá vált, hogy bejutunk a nyolcaddöntőbe, amennyiben megverjük Romániát. De jó leírni, hogy sikerült!
Ahogy várhattuk, telt ház és pokoli hangulat várta a magyar válogatottat Kolozsvárott, ennek megfelelően kissé idegesen kezdett a nemzeti csapat, a rossz megoldásoknak köszönhetően a román együttes ellépett. Sztojan Ivkovics éppen idejében kért időt, hatott a beszélgetés, ezután a mieink percei következtek, egyre jöttünk fel, majd ki is egyenlítettünk (14–14). Hanga Ádám ekkor kezdte el szórni a pontokat, az első negyed vége az ő kosarával zárult, majd a következő is az ő duplájával indult, ráadásul ezt követően ismét beköszönt. Ezzel már 21–15-re vezetett a válogatott. A sorozatunknak nem volt vége, bár Vojvoda elrontotta a tripláját, lendületből leszedte a lepattanóját és még a levegőben feltette a gyűrűbe (23–15).
Megnyugodni nem nyugodtunk meg, az ellenfél összeszedte magát, és feljött 27–24-re. Sajnos, hiába voltak meg a remek dobóhelyzetek, borzasztóan rosszul dobtuk a triplákat, ezért nem tudtunk elhúzni. Szerencsére a románok sem villogtak, így az öt-hatpontos vezetés megmaradt.
Jó volt látni, hogy a körülményektől, a kétségtelen nyomástól függetlenül hihetetlenül nyugodtak maradtak a játékosaink, amikor Hangára ráfújtak egy igen furcsa támadóhibát, szó nélkül ment hátra. Mintha Dzsudzsák Balázsnak üzenné: így is lehet.
Higgadtságának meg is lett a jutalma, szép hármast dobott, éppen akkor, amikor már azt gondoltunk, erre ezen az estén képtelen a magyar válogatott (38–29). Bár Románia a félidő végén még feljött, így is 38–32-vel zártunk, ami nem is festett rosszul ahhoz képest, hogy mindössze kettőt dobtunk be 14 triplakísérletből. Azt a kettőt is két legjobbunk, Vojvoda Dávid és Hanga Ádám süllyesztette el.
Magyar szurkolók / Fotó: Fiba.basketball/eurobasket/2017
A második félidő elején ismét befékeztünk, de hiába jöttek fel a románok két pontra, Hanga ezt követő hat pontjával, és Vojvoda duplájával már tíz ponttal vezettünk (46–36). A hangulat továbbra is rangadóhoz, már-már Eb-döntőhöz illő volt. A román szurkolók nagy része végig énekelt, s bár néhányan minden támadásunknál fütyültek, szerencsénkre néha-néha meg lehetett hallani a Ria-Ria-Hungariát. Az is tény, hogy a románok csak nem akartak leszakadni, amikor egy sikeres hármas mellé büntetőt is dobhattak, gyakorlatilag felrobbant a csarnok. Fel is jöttek ezzel egy pontra (49–48). Mielőtt nagyon megijedtünk volna, Hanga irtózatosan nagy, demoralizáló triplát dobott (52 –48), majd a románok összehoztak egy támadóhibát. Ezután Perl Zoltán szép duplája következett, így ismét hatpontossá vált a különbség (54–48). A negyed legszebb jelenetei viszont ezután jöttek: előbb a szokás szerint energikusan játszó Keller Ákos adott egy óriási sapkát a román játékosnak, majd Vojvoda dobott egy hatalmas hármast még a dudaszó előtt (60–52).
Vojvoda vezeti a labdát / Fotó: Fiba.basketball/eurobasket/2017
Az utolsó negyed is Vojvoda zseniális megoldásával indult, előnyünk tíz pont volt, a magyar játékos már húsz pontnál tartott. Később Rosco Allen hármasával már tizenkét ponttal vezettünk, de tudtuk, ez még nem dőlt el. Nem is úgy álltak hozzá a fiúk. Itt említsük meg, hogy Kovács Péter ismét remekelt védekezésben: támadóhibát harcolt ki, máskor szerelt, lepattanót szedett. Csapatjáték ez, nem csak a két csillagunk, a többiek is kellennek ezekhez a sikerekhez. Ezután kissé hektikus időszak következett, amiből a románok jöttek ki jobban, így hét pontra feljöttek a hajrára (69–62). Szerencsére ezután egy hármas és Vojvoda sokadik finom csuklóval elengedett duplája jött, s mivel Hanga legalább egyik büntetőjét bedobta, tíz ponttal nyitottuk a véghajrát (75–65).
Ekkor döntöttek úgy a bírók, hogy előlépnek a reflektorfénybe. Előbb befújtak egy támadóhibát ellenünk, aztán egy könnyű büntetőt nekik, s végül egészen elképesztően nem sípoltak akkor, amikor Vojvodát letarolták. Utóbbit már nem igazán lehetett csak úgy elnézni.
A román csapat a dühítő labdaszerzés után könnyű duplát dobott, így ijesztően feljött. Szerencsére a nemzeti csapat ismét bebizonyította, hogy remek sportemberekből áll. Nem remegtek meg, Hanga elől nagy akarattal (és jól esve) kiharcolt két büntetőt, amit igazi Európa-klasszishoz híven szépen be is vert!
Ezután már csak fél szemmel figyeltük a pályát, mert tudtuk, megnyerte ezt a hihetetlenül nehéz, feszült meccset a csapat, és nem akárhol, Kolozsvárott győzött, a végül önmagát csak agresszív faultokkal kárpótló román válogatott ellen. De jó volt nézni, ahogyan azt is, hogy a félig kiürült csarnokban együtt éneklik a játékosok és a szurkolók a Himnuszt. A legszebb szokásuk szerint.
A mieink végül 80–71-re nyertek, és vasárnap a D csoport győztesével találkoznak Isztambulban. Előtte még lesz egy meccsük a torna legnagyobb esélyese, Spanyolország ellen, de az már számunkra – a várható nagy vereség ellenére – örömjáték lesz. Lezárásként hadd idézzük egy szerb származású magyar gondolatait:
„Ha összefogunk, és nem egymás ellen dolgozunk, akkor ez az ország csodákra képes. Legyen útmutató ez!”
– mondta Ivkovics kapitány a meccs után, aki már ezért megérdemelne egy szobrot. Nem is lehetne ezt a cikket ennél jobban lezárni.
Közös ünnep
Fotók: Fiba.basketball/eurobasket/2017
Facebook
Twitter
YouTube
RSS