Wladár Sándor békét hozna a Gyárfás–Reformerek közötti háború után, de mi lesz a “kuplerájjal”?

Ha történelmileg nézzük, egy perc alatt megbuktatták a “gazdasági kuplerájt” emlegető Bienerth Gusztávot a Magyar Úszó Szövetség élén. Most már az utódot keresik. Úgy fest, Wladár Sándor az egyedüli jelölt (péntek éjfél a határidő), neki kellene rendet tennie az önmagát lejáratott szövetségben. Közel lehetetlen feladatra vállalkozik.

Wladár Sándor lehet az úszók következő elnöke, miután a Magyar Úszó Szövetség megerősítette, hogy péntek délelőttig (éjfél a határidő) ő az egyetlen, akit egyáltalán jelöltek. Csütörtöki cikkünkben már pedzegettük, hogy nagyon könnyen ő lehet a befutó, az elnökségi tagságáról vele együtt lemondó Cseh László éppenséggel őt támogatta. Úgy fest, a máskor óvatos sokszoros világbajnok Cseh pontosan tudta, hogy a hosszú évek óta a Jövő SC úszóklubot vezető olimpiai bajnok Wladár lehet a következő elnök, nem véletlenül adta a jól időzített interjút a bulvárlapnak.

Érdekes, hogy év elején Wladár még nem tartotta magát önmagát alkalmasnak az elnökségre vagy finomabban szólva, nem akart indulni, mert nem szereti a Monopoly-tipusú játékot. Most pedig miután Gyárfást, majd Bienerthet is lefejezték, úgy fest, mégis megjött a kedve a játszmához. Pedig az nem tűnik sem tisztábbnak, sem elegánsabbnak.

Ez nem kritika, csupán két dolgot árul el: egy, Wladárt sokan alkalmasnak látják, és ő is felvállalja bátran ezt a feladatot. Kettő: nem nagyon akar indulni rajta kívül senki (legalábbis nem jelentkeztek túl korán), miután látták, hogy még a politika által jóváhagyott Bienerth Gusztávnak sem sok idő jutott. Wladár arról is nyíltan beszélt, hogy mindenhez Hosszú Katinka beleegyezése kell. Az sem volt véletlen, hogy megemlítette, ő már beszélt a háromszoros olimpiai bajnokkal. Aki – úgy fest – az ő személyére rábólintott.

Amikor még minden rendben volt (balról második Wladár, mellette Kiss László, Hargitay András és Gyárfás) / Fotó: Hirtukor.hu

Wladár Sándor csütörtökön, a Kossuth Rádió Sportvilág című műsorában beszélt arról, hogy több egyesület is megkereste, amelyek szerint jelen pillanatban ő lehet az, „aki megnyugvást hoz”. Azt is elmondta, ha azt érzékelné, hogy van nála alkalmasabb ember a feladatra, akkor mögé állna, azonban pillanatnyilag ezt nem tapasztalta. „Az az ars poeticám, hogy ha valamit csinálunk, akkor azt teljes erőből végezzük” – nyilatkozta.

Nem akarjuk elvenni a kedvét a sikeres sportvezetőnek, de a „erőből” meglátásunk szerint sem Gyárfásnál, sem Bienerthnél sem volt hiány. Előbbi éppen szereptévesztésébe bukott bele: azt hitte, még mindig a nyolcvanas, kilencvenes, kétezres éveket írjuk, és egy lejárató-kampánnyal (ami egyébként lezajlott) simán elbánik Hosszú Katinkával, utóbbi pedig nem igazán tanult elődje hibáiból.

Bienerth sok kritikát kapott, s egyben szinte mind összecsengett: arrogánsnak, szavahihetetlennek tartották. Azzal pedig, hogy emellett megpróbált rendet rakni a (idézet tőle) gazdasági kuplerájban legalább annyi ellenséget szerzett mint barátot.

Nem szeretik a kívülről jött embereket

Cseh László e heti nyilatkozátában kifejtette azt, amit szinte minden sportágra igaz: nem szeretik a kívülről jött embereket, akiknek mindenhez több idő kell. Kevéssé finoman: akik nem ismerik a (játék)szabályokat, esetleg nem tartják be a piramis, a kasztrendszer törvényeit, nem alkalmazkodnak a zűrzavaros szokásjogokhoz. Wladár „belülről” érkezhet. Ha őt választják, ha nem, a kérdések ugyanazok. Rendet tesz-e a következő elnök, illetve folytatja-e rendrakást?

Meg tud-e szabadulni a Gyárfás-korszak bizonyosan fojtogató hálójától (nem kell felsorolni, hány lojális, lekötelezett, a tisztánlátásban ellenérdekelt, a szexuális molesztálásokat elkenegető, elhallgató ember lehet a közgyűlésben, szélesebb értelemben az úszótársadalomban)?

Hagyják-e, akarják egyáltalán megújítani a Magyar Úszó Szövetséget? Nagyon felemelő, hogy Wladár megnyugvásról beszél, de mindaz, amit ettől a szövetségtől mostanában láttunk, mindenre emlékeztet, csak békére nem. Persze innen szép nyerni.