Tusup: Cseh László és Gyurta Dániel olyan, mint a Mona Lisa

Shane Tusup szerint félreértették a szavait. Az amerikai edző szerint Cseh és Gyurta nem elfecsérelt tehetségek, hanem olyanok, mint a Mona Lisa. Ettől függetlenül, ha a mecénás (a szövetség) jobban mögöttük állt volna, akár több mestermű is elkészülhetett volna.

Mi is külön cikkben foglalkoztunk azzal a Shane Tusup-interjúval, amelyben Hosszú Katinka olimpiai bajnokunk edző-férje sarkos, ám megszívelendő kijelentéseket tett. Többek között a magyar és a nemzetközi úszószövetséget is kritizálta. Edzőinkkel kapcsolatban azt mondta, több tehetséget elfecséreltek. „Pontosan [ez] az, ami Cseh Lászlóval, ami Gyurtával történt” – idézte az Index az edzőt. Szavai nyomán a szakma természetesen összezárt. Véleménycikkek, válaszok következtek, amelyben erősnek, túlzónak tartottak a szavait, valamilyen szinten joggal, hiszen mégis csak a sokszoros világbajnok, többszörös olimpiai ezüstérmes Csehről és az olimpiai bajnok Gyurtáról volt szó.

Maga Cseh Laci a szokásos visszafogottságával a 24.hu-nak ezt mondta: „Nem szerencsés rólunk így véleményt formálni. Ez még akkor is erős kijelentés, ha Shane-t a jó szándék vezérelte, ha szemléltetni akart egy bizonyos példát a saját szemszögéből.”

Tusup most az Indexhez juttatta el közleményét, amelyben megmagyarázta szavait. Írását változtatás nélkül közöljük:

„Engem is meglepett, milyen sok olvasó írt elfogadó vagy a véleményemet legalább részben támogató véleményt az Indexnek adott interjúm kapcsán.

De az elkerülhetetlen sajnos bekövetkezett: születtek cikkek, melyeknek szerzői nem értették meg, nem akarták megérteni, vagy nem volt szabad megérteniük, amit Cseh Laciról és Gyurta Daniról írtam. Nem miattuk írok most, hanem azokért az olvasókért, akik azokból az elferdített szavakból indulnának ki, és most azt gondolják, belerúgtam a két magyar úszóba, mikor igazából megemeltem a kalapom előttük.

Cseh László és Gyurta Dániel olyan, mint a Mona Lisa. Mestermunka, amely előtt mind szájtátva állunk. A művész (az edző) zseni, és mi mind boldogak vagyunk, hogy ilyesmi a mi világunkban megszülethet. A nagy rácsodálkozás közepette azonban nem vesszük észre, hogy a művész képes lett volna egy egész széria hasonló mestermunka elkészítésére, ahogy a Mona Lisa is lehetett volna egy négyes sorozat egyik eleme, amelyek összefüggnek, és alapjaiban változtatják meg gondolkodásunkat a művészetekről.

De a mecénás csupán a Mona Lisához biztosította a szükséges anyagi hátteret, és annyira elégedett volt az eredménnyel, hogy nem kívánt többet áldozni a művész további munkáira, így nem adott esélyt arra, hogy lássuk, milyen lett volna a teljes életmű. Mi, edzők, mind művészek vagyunk, akik Magyarországon a világ legjobb minőségű alapanyagával (tehetségeivel) dolgozhatnak. Olyannal, amely művészek ezreinek egész életében nem adatik meg.

Felelősségünk van abban, hogy a csodálatos alapanyagból kihozzuk a lehető legjobbat. Ha pedig a folyamatosan újabb mestermunkákat elváró mecénás (a szövetség) nem tesz meg minden tőle telhetőt azért, hogy a lehető legjobb feltételekkel dolgozhassunk, akkor erkölcsi kötelességünk kinyitni a szánkat, kiabálni, üvölteni, és követelni, hogy ő is tegye hozzá a magáét. Üvöltésben jó vagyok, én nem fogom abbahagyni…”.

Továbbra is tartjuk, Tusup távolról sem tökéletes, néha felettébb arrogánsnak tűnő ember, de szavai így is elgondolkodatóak, megszívelendők.

Fotó