Egy év telt el azóta, hogy megválasztották Donald Trumpot az Egyesült Államok 45. elnökének. Trump azóta is az egyik legmegosztóbb ember a politikában, hívei azóta is jedi lovagnak tartják, gyűlölői pedig továbbra is önmagukból kikelve üvöltik a napszaknak megfelelő égitest felé fájdalmukat és randalíroznak az amerikai városok utcáin. Az elnököt annak idején alig 140 ezer szavazatnyi különbség segítette a Fehér Házba, amit Kiszelly Zoltán politológus szerint annak köszönhet, hogy az amerikai nagyság restaurációját és a középosztály képviseletét ígérte meg. Az irányt pedig egy év után is elszántan próbálja tartani annak ellenére, hogy nincsen könnyű dolga a vele szemben ellenséges politikai közegben. A várakozások ellenére Trump a külpolitikában is kemény játékosnak bizonyult, minden erejével azon van, hogy úgy alakítsa a geopolitikát, hogy abból Amerika jöjjön ki jól a végén; a remek példák között pedig ott van Észak-Korea fenyítése, a közel-keleti aktívabb szerepvállalás, a fegyverkezési láz, illetve a NATO-val folytatott húzd meg, ereszd meg is.
Donald Trump megválasztása 2016-ban az egész világot nagyon meglepte, hiszen a nagyrészt baloldali liberálisok véleménymonopóliumát szolgáló média szinte biztosra vette Hillary Clinton győzelmét – ez a fajta túlzott magabiztosság részben oka is lehetett Trump győzelmének. Egy év telt el azóta, hogy izgatottan figyeltük, ahogy egyre pirosabb lesz az USA térképe, hiszen az egész kevesebb mint egy hajszálon múlott. Trump elnöksége elején megkezdte a választási ígéreteinek cselekvésre váltását, például visszavonta Obama legbotrányosabb kultúrharcos intézkedéseit, megpróbálta eltörölni az „Obamacare” névre hallgató egészségügyi programot, kilépett a csendes-óceáni partnerségből és a párizsi klímaegyezményből. Megkísérelte az ideiglenes amerikai beutazási tilalmat is, de itt már elég komoly ellenállásba ütközött a megfelelően érzékenyített fékek és egyensúlyok példás rendszerén belül.
Trump nem adja fel a harcot
Bár kritikusai a demagóg, populista ígéretekben látták győzelmének kulcsát, teljesen más, sokkal logikusabb okok állnak a háttérben, amik egy év távlatából még jobban kirajzolódnak. Kiszelly Zoltán politológus a PestiSrácok.hu-nak elmondta, a globalizáció első spontán szakasza kezd véget érni, Trump pedig az új szakasz leglátványosabb figurája. Hozzátette, Trump azért nyerhette meg a választásokat tavaly, mert irányváltást ígért. Ez elsősorban a vidéken élőknek, a munkásosztálynak, valamint a protestáns és evangéliumi keresztény választóknak volt fontos, akik úgy gondolták, hogy Clinton nem ismeri az ő mindennapi problémáikat.
Fotó: NBC4i.com
Hozzátette: kétségtelen, hogy az elnök ehhez az ígéretéhez a mai napig is elszántan ragaszkodik, hiszen egy drámai hős lelkesedésével megy szembe még mindig az establishmenttel, terveit pedig nem önhibájából nem tudja megvalósítani, hanem – a republikánus többség ellenére – azért, mert egy egész hatalmi rendszer ellen lázad. Részben biztató egy demokráciában, ha egy elnök nem tudja minden ötletét végigvinni, ugyanakkor a választási eredmények szerint az amerikaiak nagy része változást akar, és egy demokráciában pedig az ő akaratukat is figyelembe kellene venni, vagyis a képviselőknek is rugalmasabban kellene hozzáállni az elnökhöz.
Trump lázadásának következménye egyébként az is, hogy az elnöknek még mindig rengeteg támogatója van, viszont a rendszeren belül csak nagyon kevés a szövetségese, ezért leginkább még mindig a Twitterre hagyatkozik, hogy megszólítsa az átlagembert.
Kiszelly: Ha a republikánusok meg tudják tartani a többségüket, akkor van esélye Trumpnak arra, hogy beváltsa az ígéreteinek legalább egy részét, ha nem sikerül, akkor a múló elnökök közé kerül majd. Fotó: atv.hu
Nem három, hanem egy éve van megoldást találni
Trump megválasztásakor a baloldal és az amerikai liberálisok tudatosan arra koncentráltak, hogy ellehetetlenítsék az elnököt, hogy az még az első évet se élje túl hivatalában. A tervből kudarc lett, de ez nem jelenti, hogy a következő három évben nem lesz új gazdája a Fehér Háznak. Ennek magyarázata, hogy Amerikában jövő novemberben tartják a félidős választásokat, amikor is a szavazók a Képviselőház és a Szenátus feléről döntenek.
Ha a republikánusok meg tudják tartani a többségüket, akkor van esélye Trumpnak arra, hogy beváltsa az ígéreteinek legalább egy részét, ha nem sikerül, akkor a múló elnökök közé kerül majd.
– mondta Kiszelly Zoltán.
Hangsúlyozta: a Demokraták sem állnak túl jól a Hillary Clinton körül egyre gyűrűző nagy botrányok miatt.
Érdekesség egyébként, hogy Abe Sinzó azért nem írta alá az USA-val a kereskedelmi egyezményt, mert éppen az EU-val is éppen egy ilyet készül megkötni, és jól tudja, Trump sorsa egy év múlva dől el igazából, az EU viszont még akkor is itt lesz egy darabig, ha mndjuk Németország és Franciaország összeveszik valamin.
A fal-ügy még mindig ellentmondásos
A mexikói határfal egy kiváló jelképe Trump elnökségének, hiszen egyrészt egy kardinális választási ígéret, amelyhez az elnök ragaszkodik, másrészt viszont rengeteg ellentmondás és vita forrása is. Ennek oka, hogy a fal egy üzenet, mely szerint a délről érkező bevándorlókat az elnök nem látja szívesen, ugyanakkor Amerikának nagyon nagy szüksége van az olcsó munkaerőre is (Texas és Kalifornia például ebből prosperál). A fal megépítésének azonban nem csak gazdasági hatásai lennének, simán megronthatja a kapcsolatot Mexikóval.
Érdemes tudni, hogy az amerikaiak életszínvonala az elmúlt években jelentősen romlott, a lakosság rosszabbul él, mint négy éve. Egy átlagos háztartás az USA-ban átlagosan 3-4 hitelt fizet, ezek közül a legnagyobb a hitelkártya adósság, a második pedig a diákhitel. Ezeket nem tudják úgy törleszteni, ahogy kellene, pluszban az olcsó mexikói munkaerő leveri a fizetéseket is.
– fejtette ki Kiszelly Zoltán.
Fotó: Stuff.co.nz
És valóban, az amerikai iparnak lételeme az olcsó munkaerő, de hosszú távon ez nem tesz jót az országnak a középosztály lassú, de stabil lecsúszása miatt, így a fal tulajdonképpen egy politikai üzenet, hasonlóan a magyar határfalhoz. Gondoljunk csak bele: egy diplomás amerikai magasabb bérért szeretne dolgozni, de nem tud, mert egy mexikói sokkal olcsóbban elvégzi azt, és még diákhitele sincsen.
Közel-Kelet, Oroszország és a többiek
Jól állunk a Közel-Keleten. Trump megerősítette egy év alatt a hagyományos izraeli-amerikai barátságot, bár nem úgy, ahogy Benjamin Netanjahu akarta, hiszen nem helyzete át Jeruzsálembe az amerikai nagykövetséget, és az izraeli elnök nagy szomorúságára nem vétózta meg az iráni atomegyezményt. De ez nem olyan nagy baj.
– magyarázta Kiszelly Zoltán.
Az atomegyezmény megtorpedózásának oka az, hogy Irán rendelt 100 Boeing repülőt Amerikától, ami egy kedves gesztus a barátság irányába, plusz akad pár amerikai olajcég, akik nagyon szeretnének visszatérni Iránba. Trump tulajdonképpen üzletember, és ezeket a dolgokat nagyon jól meglátja, ha az országa érdekeit szolgálják. A nagykövetség áttelepítésének a megakadályozása pusztán azzal indokolható, hogy nem akart az arabokkal összeveszni, ami szintén érthető egy ilyen feszült geopolitikai helyzetben.
Van azonban más ok is a háttérben. Trump fontos célja, hogy visszaállítsa a Közel-Keleten az egyensúlyt. Ha Irán visszatér a normális menetbe, akkor van egyensúly.
Az szintén jó hír, hogy Trump szakított az Obama-Clinton-féle demokráciaexporttal. Ennek egyik jele, hogy januárban az elnök leállította a Szíriába pumpált pénzeket és átadta a tábornokainak az irányítást. Még egy fontos lépés volt, hogy májusban a NATO-t is keményen bevonta a szíriai terror elleni harcba. Ennek azért van nagy jelentősége, mert ezzel Trump az oroszok elleni kardcsörtetést szeretné megakadályozni, vagyis ahelyett, hogy a szövetség az orosz határra telepít fegyvereket (ami az oroszoknak háborús fenyegetés), a kapacitást inkább átirányítja egy olyan térségbe, ahol a NATO kénytelen valamilyen szinten együttműködni az orosz csapatokkal. Ez Kiszelly Zoltán szerint kétségtelenül a béke felé mutató irány.
Fotó: The Independent
Számunkra az oroszokkal való békülési szándék azért fontos, mert egy esetleges Clinton-elnökség esetén valószínűleg sokkal komolyabb amerikai fellépés lett volna Oroszországgal szemben, és az oroszokkal üzletelő, már-már baráti viszonyt ápoló NATO tagállamként nekünk ez káros lett volna.
A háttérben persze az is ott van, hogy Trump le akarja választani Oroszországot Kínáról, hiszen ha ez a két ország egymásra talál, akkor egy olyan szövetség jön létre, amely gazdaságilag és katonailag is legyőzhetetlen.
Mindenki vegyen amerikai fegyvert
Trump politikájában fontos szerepet játszik az üzleti múlt: az elnöknek az érdeke az amerikai gazdaság megerősítése, ennek pedig a fegyverkezés az egyik legegyszerűbb módja. Trumpnak jól láthatóan az az érdeke, hogy mindenki amerikai fegyvereket vásároljon és sikeresek legyenek az exportok.
Ez pedig párban jár az aktuális koreai-válsággal. A katonai feszültség a térségben nagymértékű fegyverkezést eredményez, ez pedig Kína esetében azt jelenti, hogy a hadseregre költött pénzek hiányozni fognak a gazdaság más területeiről, ez pedig gyengíti a kínai gazdaságot az amerikaival szemben, akinek meg különösen jót tesz a japán fegyverkezés, mert ugyebár ők amerikai eszközöket vásárolnak. Trump egyébként nagyon jól tudja, hogy Észak-Korea nem fog lemondani az atomfegyvereiről, mert a rezsim jól látja, csak addig tényező, amíg ezeket az eszközöket birtokolja. Az esetleges amerikai – észak-koreai tárgyalások hozadéka csak az lehet, hogy Észak-Korea felhagy a rakétakísérletekkel és a kísérleti atomrobbantásokkal. Donald Trump amerikai elnök szöuli látogatásának így egyetlen kézzelfogható eredménye, hogy Dél-Korea kifejezte szándékát újabb amerikai fegyverek vásárlására.
Fotó: Channels TV
A fegyvervásárlás egyébként nem csak fontos bevételi forrás az elnöknek, hanem egy diplomáciai gesztus is, ez pedig jól látható abból, hogy a lengyelek és a románok már költöttek rendesen az amerikai piacon, és velük ennek okán már találkozott az amerikai elnök, míg Orbán Viktorral még nem kerített sort a várva várt találkozóra.
Magyar-amerikai kapcsolatok
Az amerikai-magyar kapcsolatok az elmúlt évben nem javultak sokat a diplomácia szintjén, és valószínűleg ezen a téren az elkövetkezendő években sem tapasztalhatunk majd mást. Kiszelly Zoltán elmagyarázta, ennek az az oka, hogy a külügyben Trump még nem tudta lecserélni a régi embereket a saját bizalmi embereire.
Andrew Jackson idején 300 embert kellett lecserélni, ma már 30 ezret kellene, ami túl nagy feladat.
– indokolta a szakértő.
A másik ok a fegyvervásárlásban keresendő, mint arról korábban már szó volt Trumpnak az a fontos, hogy tőle vegyenek haditechnikát, mi magyarok viszont a hadászati fejlesztéseket a magyar fegyveripar felturbózásával, kvázi önerőből szeretnénk ezt elérni, ami részünkről racionális döntés, külpolitikailag viszont kontraproduktív. Az is fontos, hogy nekünk a németekkel sokkal szorosabb gazdasági kapcsolataink vannak, mint az USA-val.
Kiszelly Zoltán szerint ez az év azért is fontos, mert nagyon hajaz az első világháború előtti állapotokra.
A szakértő kifejtette:
Akkora gyarmatokért zajlott a verseny, és amikor ezek elfogytak, akkor egymás rovására, fegyveres konfliktussal történtek a dolgok. Most annyi a különbség, hogy a piacok fogytak el, és hasonló módon egymás rovására megy az újraelosztás, szerencsére még viszonylag békés módon.
PS, Vezető kép: The New Yorker
Facebook
Twitter
YouTube
RSS