50 éves az Aranylabda címmel kiállítás nyílt Albert Flórián tiszteletére a Bálnában. Az interaktív kiállítás bemutatja a Ferencváros és a magyar labdarúgás legendájának történetét.
Jubileumi kiállítás nyílt a Bálnában 50 éves az Aranylabda címmel arra emlékezve, hogy 1967 decemberében Albert Flórián, a Ferencváros csatára érdemelte ki az Európa legjobb futballistájának járó elismerést. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján Orosz Pál, a Ferencváros Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója hangsúlyozta: Albert Flórián hercegszántói kisfiúból vált nemzetközileg elismert sportolóvá, így igazi példakép lehet a mai fiatalok számára. Ezért fontos, hogy minél többen megismerhessék azokat az értékeket, amelyeket ő képviselt. Hozzátette: az Aranylabda elnyerése 1967-ben egy egész nemzet számára büszkeséget jelentett, továbbá hogy az elismerés illusztris társaságba emelte a Ferencváros és a magyar válogatott egykori csatárát.
„Ha Flóri bácsi ma nyerte volna el az Aranylabdát, ugyanolyan sztár lenne, mint Cristiano Ronaldo” – mondta Orosz Pál. A Fradi vezérigazgatója szerint a kiállítás egyik fő értéke az interaktivitás, hiszen testközelből lehet látni az Aranylabdához és a kitűnő labdarúgó pályafutásához kapcsolódó relikviákat, másfelől mindez az Albert Stadion kicsinyített másában van berendezve.
Sipos Jenő, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) szóvivője, az Albert Alapítvány kuratóriumának tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy Albert Flórián már 18 évesen nélkülözhetetlen tagja lett a Ferencvárosnak, majd az érettségi után a magyar válogatottnak. „Az ő példája bizonyítja, hogy kitartással és szorgalommal nagyon magasra lehet eljutni, ezért erkölcsi és emberi kötelességünk is az emlékének ápolása.”
Albert Magdolna, a Császárnak becézett egykori futballista lánya, az Albert Alapítvány ügyvezetője arról beszélt, hogy a január 11-éig megtekinthető, újszerű kiállítás testvére, ifjabb Albert Flórián nagy álmának megvalósulása és teljes mértékben az ő elképzelései szerint valósult meg. A tárlat megnyitásának az adott további aktualitást, hogy a fiatalabb Flórián éppen kedden lesz 50 esztendős.
Forrás és fotó: MTI (Albertről korábban is írtunk. A cikket ide kattintva érheti el.)
Nézzük_magát_a_dolgot
2017-12-14 at 09:09
Nem lehat az akkori focit a maival összehasonlítani. A maga korában kiemelkedő tehetség volt. Ma a foci sokkal gyorsabb, erőszakosabb, nem 3-4 védő lézeng a kapu előtt, akik közül lyukra lehet futni, hanem a csatár előtt és nyakán egyszerre 2-3 erőszakos védő, középpályás vagy csatár liheg. Ma sokkal nehezebb lenne egy nyüzüge Fazéknak, Titinek minden zsenialitásuk ellenére két lábon maradnia a badibildinges védők által percenként alkalmazott testi erő alkalmazása mellett.
khm
2017-12-13 at 17:04
Nem sztár lenne,hanem celeb.
KKK
2017-12-12 at 09:11
Még mindig élne ha a nyomorult magyar egészségügy nem gyilkolja meg.
Artur
2017-12-12 at 09:11
Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
“Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: “Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: “Nem volt… ”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Kosztolányi
Ferenc
2017-12-12 at 08:54
Jó emlékezni Rád, Flóri, Isten nyugosztaljon!
Artur
2017-12-12 at 06:36
Nézzük ezt a beállított képet, melyet megint teljesen félreértenek. Ma láthatjuk a celebek aljává vált komcsi Pécsi Ildikó s kis köre, valódi életét, igazi énjét. Szűcs Lajos az a fradista, aki elárulta a népét, a fradi tábort. Valójában inkább bereczjános, vagy valami ávéhás örnagyféle, mint derék ember. Proli csupán. Novák Dezső. Itt meg kell állni, mert ez még ma is fáj. Novák, aki az ötösön oly hidegvérrel cselezett, aki a legjobban rúgta a tizenegyest, aki idol volt, tökös gyerek, oly magyar, annyira a Fradi leglényege. Besúgó volt, enné meg a fene! Valójában egy nagyon aljas ember. A Császár jóval később, amikor kiderült ez egész, megint méltóságosan viselkedett, de nem bocsátott meg neki. Igaza volt.
S a negyedik, Varga Zoli. Pont vele, ismétlem végtelen rendes volt Albert. Megfúrhatta volna, Varga edzőként való visszatérését, azt az indokolatlanul hatalmas összeget, amit Varga kapott. Miért is? Utólag kiderült, a semmiért. Semmiből semmi lesz csupán. Varga nihilista, csak tagadni tud, teremteni építeni, alkotni soha. Miért nem bocsátunk meg Nováknak? Mert ő szeretetreméltó, derék magyarnak indult, s elárulta nem csak Albertet és társait, amikor jelentett róluk. Hanem minket is. Varga Zoltánról nem érhették meglepetések Albertet, az legalább nyíltan volt intrikus s kötekedő, pökhendi kis proli. Novák a barátja lehetett, Varga önmagán kívül, kinek volt a barátja?
A magyar foci társadalom, az egész bolsevik korszak, maga a romlott aljasság, a züllés maga. A focivilág ma olyan, mint az elvermelt jég, soha nem fog kiolvadni, s ez nem is érdeke. A focivilág összetart, a médiumok mélyen hallgatnak a valódi változás módszereiről. Az én javaslatom, hogy tegyük mérhetővé a focit, s negyedévente kötelező színt felmérés legyen, ahol minden él játékos élő tévéadásban mutatja meg, hogy legalább fizikai teljesítőképességben utolérték a nagyokat, az igazi nagyokat. Szegény Albertnek lenne a legrosszabb. Soha többé nem játszhatna ugyanis, erre nem lenne képes ma. Mivel rajtam kívül az országban senki nem akarja, hogy itt valaha is valódi foci legyen, ezt a módszert véletlen sem fogják bevezetni, megérteni, felfogni sem. Pedig a magyar alkatilag tehetséges lenne a focihoz, de keresztezni kell Balczó Andrást, Alberttel, s akkor lehetne újra magyar foci, ami igazából soha nem is volt eddig. S magyar aranylabdás. Az tényleg volt, az egyetlen. Albert Flórián.
Artur
2017-12-12 at 06:02
Egy Izidor kon nevű hozzászóló igen aljas rágalmakat mondott, ezek részigazságok egy törpe alulnézettből.
Nézzük a vádjait. Nem Albert volt bundázó, hanem az akkori párt vezette egész focitársadalom trágyadomb volt, alkoholisták, züllött mészölykálmánok komcsi kis köre. Mészöly ellen ez nem vád, ő maga mondta el, milyen életmódban éltek, s hányszor csalták el, a kettős meccseket, a nagy rangadókat. Rozoga ebben nem volt élen, mert pont az ellenkezője az Igazság, mint amit a Kón mondott. Albert példás tiszta életet élt, egy valóban gyönyörű asszony oldalán, visszavonult, arisztokratikus lénye, nem szerette a veszekedést, s méltósággal viselte a valódi stárságot. Kónnal ellentétben én Varga Zoltánt látom s tudom erkölcsi törpének, aki pár év után, már töri a magyart, s rájátszik az akcentusára, aki mindig másokat vádol, s akivel tényleg mindig baj volt. Emberileg is. Konkrét tény, amikor végre hazatér, a Fradi vezetői köre, s maga Albert szavaz meg neki, iszonyatos nagy összeget, amit persze nem érdemelt meg. Semmit nem tett, edzőként, emberként, soha senkiért. Saját családjáért sem,én hazaárulónak tudom. S prolinak. Albert úr volt.
Való igaz, itt öntudatos elvtársak, főleg a dózsa és a honvéd, lábszagú szurkolói köre, állandóan szapulta Albertot, aki Isten, Császár és Király volt a Fradinak, a Népnek. A Ferencváros az egyetlen magyar csapat, a többi csak lakosság. Varga Zoli óriási tehetség volt, de féltékeny butasága, felnagyította Albert személyét, s félreértette, Albert viselkedésének igazi rugóit. Albert csak annyit akart, hogy hagyják békében, s őrizni próbálta belső életét s biztonságát, családi körét. Semmi más nem érdekelte. Vannak pletykák, hogy később ívott volna, ezt nem tudom, nem nagyon hiszem el. Élete volt a Fradi, egyetlen klubja, egyetlen sorsa. Az a típus, akinek életében egy van. Ha értik mire gondolok. Varga Zoli nagy dicsőségről álmodott, kevés volt neki az itteni világ, ez részben érthető. Puskás Öcsi, aki mindenki fölött van, embernek, nagyságnak, tényleg a legnagyobb, újra tudta kezdeni. Varga Zoltán csak piti kis tolvaj, valódi bundázó, intrikus s proli tudott lenni. Focista és ember, családban élő, dolgozó lény, férj s apa. Na ez nem. Csak a duma.
Nyugati szereplését nem kenheti Albertre. S Lakattal is nagyon kitolt, meg az egész csapattal, amikor sunyi módon lelépett, s saját szavai szerint, egy fal mögött még kihallgatta a kis Jago, mekkora bajt csinált a többi társának, s a benne bízó akkori vezetőknek. Nem Dalnokiba tört bele a bicskája, ebben is hazudik Kón, hanem egy dán ostoba korlátolt hentes direkt törte el a Rozoga térdét, lábát, örökre.
Mindig mennek a pletykák, utólag is, mekkora intrikus lett volna. Ez ostobaság, hiszen tényleg mindig mindent okkal s joggal megkapott, az egyetlen magyar aranylabdás, ehhez nem kellett neki semmit tennie, mert zseninek született, 18 éves korában az volt, s nagyon kevés munkával, ma már elképzelhetetlen gyenge fizikummal, könnyedén, csupán az ész, s ritmusérzék, s valami felsőbbrendű adottság segedelmével, gyakorlatilag mindenkiből hülyét csinált a pályán.
Ellentétben Kónnal, én éppen embernek láttam, s látom jobbnak és különbnek, mint a társait. Nézzék meg ezt a képet, egy valódi értelmes ember arca ez. Ez a hercegszántói, talán egyszerű származású fiú arisztokrata. Ahogy csípőre tette a kezét, ahogy nem csinált semmit, s mégis gólokat lőtt, ahogyan sokszor négyen fogták, s a közönség kiabálta, kalitka, kalitka. Majd mégis fejelt és lőtt, irányított, mindig közelről, távolról nem tudott lőni. Nem volt hozzá fizikai ereje. Úr volt, megrögzött naplopó és álmodozó. Lusta. Egy korban, mely már akkor is mindig s mindig a munkáról povedált s hazudott. Albert egyedi tudott lenni, gyülölték érte a prolik. Mészöly Kálmán becsületére váljon, elmondta az igazat, hogy amikor a kettős rangadók voltak, országos barátja volt Albert, de évődve mondta neki, ha megint hülyét csinálsz belőlem, összetörlek, ne merj gólt lőni. A következő történt. Nem csak kicselezte, elfektette Mészölyt, hanem visszajött a labdával, s a fekvő Mészöly kezére rúgta azt, tizenegyes lett. A közönség tombolt, Albert nem lőtt gólt, csak csinált… Mészöly mesélte, nem hazudott. Idősebb sportolóval beszéltem, elmondta bár ők más sporttágban voltak az élen, de nagyon jók a fociban is. De, Albertet négyen nem tudták szerelni, elvarázsolta a labdát, azt csinált amit akart, mindenki eszén túljárt. Felsőbbrendű volt. A nyugatnémetek elleni gólját bárki megnézheti, vagy a brazilok elleni feledhetetlen játékát 1966-ban. Nem tudták szerelni, még játékból sem, grund évődések között sem.
A másik hozzászóló, emberként tiszta, nem Kón. De téved. Ronaldot illetően. Nem lehet őket egy lapra tenni,annyira Ronaldo a nehezebb, a nagyobb, a valódi sportember. Albert nem lehetett az, mert a korszak, s a mai napig uralmon lévő magyar focitársadalom és média ezt neki sem tette lehetővé. Puskás Öcsi is csak felejtett 44 után a komcsik alatt, csak a spanyoloknál lesz nagy és igazi ember. Albert nem egy forradalmár alkat. Fáradt polgár, méla úr, inkább Hanno a „A Buddenbrook ház”-ból. Ha kap egy betegséget, nem gyógyult volna ki belőle. Nem akart harcolni, kissé undorodott ettől az egésztől. Elismerem, lehet hogy túl sokat magyarázok belé, mert elfogultan nézem, Fradista vagyok. De, amikor a piszkos bamba társakra nézett, még csak nem is káromkodott, csak legfeljebb fütyörészett.
Albert az, aki „szívesebben nem tenném” félreállásával, halkan tiltakozik, a tolakodó szorgalmasok erőszakosságával szemben. Tényleg nem Dalnoki, s tényleg nem akart, nem is tudott dolgozni. Tornából felmentett volt, rozoga. Szó szerint. Nekem a mai napig nagyon szimpatikus. Eredmények? Mindig ezzel jönnek. A drága jó Grosits Gyulának örök lelkifurdalása volt, miért nem győztek 54-ben? Ha győznek, tovább marad rákosi, nincsen ötvenhat, s még rengeteg ember pusztul el, mert megeszi őket a mérhetetlen bendőjű marxizmus rendszere.
Ami Ronaldot illeti, kezdjük ezt a hülyeségeket beszél érvvel. Ezt nem tudhatjuk meg soha, milyen valójában. Csak egy ellenséges, proli, talmi sajtó kivetítéseit s alantas irigy alulnézettét láthatjuk róla, nap, mint nap. Csak a legutóbbi példa, egyik társa azt mondta, nekem ő a legnagyobb játékos. A sajtó persze Zidane idézi, kifordítva, vörös izzásig hevítve a gyűlöletet, a proliban, az átlagban.. Ronaldo ellen. Pedig Ronaldo inkább hasonlít Balczó Andrásra, a munkamánia komor szerzetesére, aki megszállottan edz, s dolgozik, s fejleszti magát… Ronaldo 33 évesen messzebbre ugrik, magasabb ér fel, mint a fiatalok s valami földöntúli módon gyors, futásban sem az utolsó. Albert? Egy álló szép diakép, a régi-régi vetítőből, de áll, ma már oly lassú lenne, hogy azt hinnénk, egy másik bolygóról érkezett, ami igaz is. Amikor Puskás Öcsi hazatér, méteres pocakkal lefocizta a mi csipkerózsikáinkat, az öregfiúk meccsen a Népstadionban, pedig ez a Fradi pálya volt, Albert semmit sem csinált, csak a pályán volt. De szívesebben nem lett volna ott. Ronaldo és Puskás Öcsihez, csak Balczó András mérhető, ők munkamegszállottak. Ronaldo alig két hete, olyan labdáért indult s ugrott fel, amiről mindkét csapat azt hitte, messze-messze el fog menni. Ronaldo fölment érte az égbe, lába a többiek fejénél, visszafejelte társának az ötösre, s az könnyedén fejelte be. Mit írt a hazai sajtó? Ronaldonak nem megy a játék, mert az utolsó nyolc meccsen nem lőtt annyi gólt, mint a hazai kényes ízlésű „szakembereink”, azaz puhlproli, nyilasi és a bognárgyerek elvártak tőle.. A hazai szagemberek már temették, majd lő egy csodálatos gólt a bajnokok ligájában, majd megkapja jogosan ötödször az aranylabdát? , s öt nullára verik a Sevillát, ahol megint oly remek, mint régen. 33 évesen! Puskás Öcsi tud hasonlókat. Albert nem. Bármennyire szeretem, de soha nem mérhető, Ronaldohoz.
Mondják Ronaldo önimádó, s ünnepelteti csak magát. Lehet. De minden nap, alázattal dolgozik, önként s dalolva végzi saját különedzéseit. Ha üres pár pillanata van, felüléseket csinál. S ezt az ékszert, ezt a tehetséget, amit a Teremtőtől kapott, fejleszti, szereti, erősíti. Megbecsüli. Az Élethez, munkához, az Istenhez való viszonya teljesen más, mint a magyarnak, a mi Albertünknek. Albert a prolik között király, Isten és Császár. Ronaldo a nemesek között a legnemesebb..
Minden tiszteletem Pató Pálé, s mindig hangoztatom, szálljanak már le a patópáljainkról, nagy igazságot tudnak,s tudnak hallgatni. Albert is nagyon tudott, hallgatni. Magyar tájunk sajátos lelki jelensége ő, oly tünemény, melyet csak mi tudunk értékelni s látni, inkább délibáb, mint való.
Tényleg családtag Albert. Ronaldot s a nagyvilágot hagyjuk ki, s ne mérjük senkihez, mert mérhetetlen, s összehasonlíthatatlan. Gyakorlatilag az utolsó valódi nagyságunk, a vörös postakocsi utolsó gazdája és utasa. Soha többé nem térhet vissza, s magyar fociban, ha ezt a valamit focinak nevezhetjük már soha senki utol nem érheti.