Gulyás Gergely: Az ellenzék nem kritizálja a demokráciát, hanem a létét kérdőjelezi meg

Milyen premisszákból indul ki a szerző helyzetelemzése?

A cikk állítása szerint a Fidesz tábora alapvetően a „lakosság alacsonyabban képzett, idősebb, falusiasabb, kisvárosiasabb része felé tolódik el”, melyből ő azt a következtetést vonja le, hogy a „fiatal iskolázott nagyvárosi szavazók” eltávolodásával az „Orbán-rezsim” majd összeomlik. Ez egyrészről leértékelése a választópolgárok jelentős részének, az általános választójoggal nehezen összeegyeztethető szembeállítása választói csoportoknak, de ami már nem dogmatikai, hanem tényszerű tévedés: Kis János állításával szemben a balliberális etalonnak számító Závecz Research decemberi kutatása a következő  megállapítást teszi: „A Fidesz a nyár közepén a választókorú népesség 24 százalékát tudta maga mögé állítani, most 33 százalékos, ami azt jelenti, hogy 700 ezer új választó csatlakozott a kormánypárthoz. Minden társadalmi rétegben erősödött a Fidesz, de a nyugdíjasok, az alacsony iskolázottságúak és a 10 ezer főnél kisebb lélekszámú településeken az átlagot meghaladó mértékben, 14-16 százalékponttal.”

A szóban forgó kutatás tehát éppen azt mutatta meg, hogy a mérés szerint nyár óta minden társadalmi rétegben erősödött a Fidesz, a fiataloknál is vezet, csupán az átlagot meghaladó mértékű erősödés az említett csoportok esetén következett be. Egy rendszer bukását eredményező szociológiai következtetést levonni abból a tényből, hogy egy társadalmi csoportban a kormánypárt támogatottsága a legmagasabb ugyan, de elmarad az országos átlagtól, a szerző intellektusához méltatlan önbecsapás.

Autokráciavita: konkrét példák nélkül

Kis János cikkében az autokráciát leleplező súlyos vádként fogalmazódik meg, hogy a Fidesz-frakció támogatja a kormány és a miniszterelnök által előterjesztett jogszabályokat. Hol van ez másként Európában? Igaz, Kis János véleménye szerint e jogszabályok „átlépnek az alapjogi normákon, és sértik a jogállam formális elveit”, hiszen „gyakran alkalmi politikai célokhoz vannak igazítva”. Ugyan konkrét példát nem ismerhetünk meg a cikkből, de az alkalmi politikai célokhoz kapcsolódó jogalkotásra nehéz jobb példát találni, minthogy a német Bundestag a „mindenkit szeretettel látunk Németországban” kormányzati „Wilkommenskultur”-ja után alig több mint egy évvel törvényt módosít a családegyesítés megakadályozása érdekében. A demokrácia természetes velejárója, hogy a döntéshozatal politikai célokat (is) követ, sőt számtalan esetben éppen az azonnali reagálás képessége igazolja a politikai alkalmasságot, ahogyan ez például a fizikai és jogi határzár törvényi feltételeinek megteremtésekor hazánkban történt.

Összességében nem csökkent, nőtt az Alkotmánybíróság hatásköre

Az autokrácia bizonyítékául szolgáló felsorolásban innentől a szokásos balliberális közhelygyűjtemény következik, amelynek igazolására nem a valóság, hanem az állandó ismétlés szolgál. Ilyen például „a csorbított hatáskörű, összetételében a Fidesz által dominált Alkotmánybíróság”. Ezzel szemben a valóság az, hogy az Alkotmánybíróság (AB) hatásköre összességében bővült azáltal, hogy az alaptörvény hatályba lépése után a német típusú alkotmányjogi panasz bevezetésével a testület ma már nem csupán a törvényhozás, hanem a teljes igazságszolgáltatás érdemi döntései felett is alkotmányossági kontrollt gyakorol. Ehhez képest az a hatáskörcsökkenés, amely a költségvetési tárgyú törvények megsemmisítését a gazdasági össztermék (GDP) 50 százalékát meghaladó államadósságnál csak meghatározott alapjogok – köztük az emberi méltóság – sérelme esetén teszi lehetővé, lényegesen csekélyebb súlyú, mint a hatáskörbővítés. (Amúgy a Bokros-csomag egy részének AB általi megsemmisítése után Halmai Gábor és maga Bokros Lajos tartotta volna kívánatosnak az AB költségvetési tárgyú jogkörének korlátozását.) Ami pedig „a Fidesz által dominált” alkotmánybírói összetételt illeti: természetesen a világon mindenhol van jelentősége annak, hogy ki jelöli, illetve választja vagy nevezi ki az alkotmányosságról végső döntést hozó bírákat. Erre a legtöbb és legszemléletesebb példát éppen az amerikai alkotmánytörténet szolgáltatja. Ennek ellenére a tizenöt tagú testületből nyolc alkotmánybíró és az elnök megválasztását legalább egy ellenzéki párt képviselői is vállaltan támogatták.

Emellett sajátos formában – a teljesen független bírói szervezetet ostromlott végvárként láttatva – a szerző is elismeri a harmadik hatalmi ág alkotmányos és befolyásmentes működését.

Médiabefolyás: a legolvasottabb hírportál és a legnézettebb kereskedelmi televízió is ellenzéki

Szintén nem Kis János cikkében olvastuk először a balliberális publicisztikák sorában, hogy „a privát médiát szinte teljes egészében Orbánhoz köthető oligarchák vásárolták fel”. Ehhez képest ma a legnagyobb kereskedelmi televízió (RTL Klub) és a legolvasottabb internetes hírportál (Index.hu) erősen kormánykritikus. Az országos kereskedelmi televíziók és az internetes híroldalak világában összességében ellenzéki túlsúly áll fenn. A nyomtatott sajtó befolyása általánosságban drámaian csökkent, a hetilapok és a napilapok piacán példányszámot tekintve az ellenzék, a megyei lapoknál a kormányoldal áll jobban.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu