Gyepes-Gilbert Ottó a nyolcvanas években a katonai szolgálatnak, az MNVK/2-nek dolgozott, amikor Amerikában lebukott, és börtönbe zárták. Azt szerette volna, ha a Kádár-diktatúra, ill. a szovjetek kicserélik más foglyokkal, ügyének meg akarta nyerni a riporter Friderikusz Sándort, akit ügyvédjén keresztül meg is keresett. Friderikusz magától Harangozó Szilvesztertől, az állambiztonság vezetőjétől kért tanácsot az ügyben, majd egy tiszt behívta őt a BM-hez, ahol lebeszélte az újságírót a tervezett interjúról. Sikerrel. 1989-ben más sem hiányzott az éppen saját átmentésével foglalkozó diktatúrának, minthogy George Bush amerikai elnök látogatása előtt egy ilyen ügy zavarja meg a helyzetet.
Az 1932-ben született Gyepes Ottó ’56-ban emigrált Nyugatra, később az Egyesült Államokban telepedett le. A hatvanas években már amerikai-magyar üzletkötőként látogatott haza, amikor megpróbálta beszervezni az állambiztonság, de végül letettek erről (erről bővebben következő cikkemben). Nem sokkal ezután csempészéssel vádolták, amiből rendőrségi ügy lett, majd amikor sok-sok évvel később hazajött, végül az MNVK-2-höz került.
Gyaníthatóan ügynökként, azaz „megnyertként” kapcsolódott a katonai elhárításhoz. Egy korábbi cikk (és saját bevallása) szerint lakást és tartózkodási engedélyt kapott a szolgálattól, kisebb-nagyobb feladatokat végzett, de hamar lebukott: 1982-ben Amerikában letartóztatták, és tizenöt évre ítélték kémkedésért.
Az amerikai sajtóban Otto Attila Gilbertként vagy Otto Gilbertként emlegetett Gyepes-Gilbert természetesen megpróbált szabadulni a börtönből, írt az NDK, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság követségének is, azt szerette volna, ha egy fogolycsere kedvezményezettje lesz, de az iratok szerint a katonai szolgálatnak, az MNVK-2-nek esze ágában sem volt segíteni. Inkább ejtették és következetesen tagadták a bekötését. Később aztán kiszabadult, ma már Magyarországon él.
Gyepes-Gilbert saját története már megjelent könyvben, cikkekben, a kétezres években arról is olvashattunk, hogy perelni akarta a magyar államot (nem meglepő, hogy Magyar György segítségével), de továbbra sem nézhetett bele saját dossziéjába. Nem, hiszen akkoriban még nem volt kutatható. Teljes anyaga most sem: az MNVK-2 irataihoz nem engednek hozzáférni minket, egyszerű halandó kutatókat, így nekem is csak ahhoz volt szerencsém, hogy az állambiztonságnál vezetett kutató-dossziéjába nézzek bele, amit az elmúlt hónapokban adtak át a levéltárnak. Amihez viszont néhány katonai dokumentumot is csatoltak.
A dosszié egyik legérdekesebb része az a szigorúan titkos, már 1989-es (!) levélváltás, amit a BM, az MNVK-2 és a diktatúra felső vezetése folytatott egymással. Az iratokban felbukkan egy azóta igencsak ismertté vált név: Friderikusz Sándoré. Vágjunk a középébe.
Egy Friderikusz-interjúban reménykedett
„Zsolnai e. Beszéljük meg: mit javasoljunk? Mit tudunk vállalni? Esetleg aktív intézkedés? Ki ez az újságíró?” (Dátum: „07.18”) – ez áll az egyik állambiztonsági szolgálati jegy hátoldalán, és a következő iratokból kiderül, hogy a tépelődő tiszt utolsó kérdése már Friderikuszra vonatkozott.
Gyepes-Gilbert az amerikai börtönből (illetve az ügyvédje) ugyanis nem csupán a rezsimek nagykövetségeit kereste meg, hanem azt a fiatal oknyomozú újságírót, aki az átalakuló rendszer egyik szelepének számított.
Persze nem véletlenül választotta éppen Friderikuszt, az újságíró ekkoriban már megjelentette „Hal(l)hatatlan interjúim – interjúkötet hírességekkel” – című könyvét (1985), de ennél is nagyobb sikere volt 1987-ben kiadott „Isten, óvd a királynőt!” oknyomozó riportkötetenék, amely 440 ezer példányban kelt el. Friderikusz megkereséséről természetesen az állambiztonság is értesült. Az ezzel kapcsolatos jelentést maga Pallagi Ferenc vezérőrnagy, a BM III. főcsoportfőnökségének vezetője jegyezte, és azt „Grósz Károly elvtárs; Németh Miklós elvtárs; Kárpáti Ferenc elvtárs; Irattár” kapták meg. Kárpátival kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy amikor 2013-ban meghalt, a Népszava így búcsúztatta:
„A Németh-kormány honvédelmi minisztere hosszan tartó betegség után, életének 87. évében hunyt el szeptember 27-én. Kárpáti Ferenc érdeme is volt, hogy a rendszerváltás békésen történt, emiatt kitüntetést is kapott Göncz Árpád volt köztársasági elnöktől.”
Tudják, hogy nevezik ma, 2018-ban a Honvédelmi Minisztérium hivatalos honlapján? A reformer.
A “reformer” Fotó: Honvedelem.hu
Most nézzük Pallagi elvtárs tájékoztatóját:
„Jelentés Budapest, 1989. május 26.
Jelentem, hogy 1989. május 17-én kaptuk meg véleményezésre azt a legális postai forgalomban kiküldött anyagot, amely OTTO GILBERT feladóval, dr. Friderikusz Sándor ujságiró Pf. cimére érkezett. Az anyagot másoltuk és még aznap visszajuttatuk a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának alárendeltségébe tartozó illetékes részleghez. Az anyag kézbesitésére azóta már valószinüleg sorkerülhetett [így írták – MG].
Tartalma: 1. Vádirat 2. Birói meghallgatás a beismerő vallomással kapcsolatban 3. Itélet. 4 Magnó felvétel jegyzőkönyve az FBI akciójáról 5. Önéletrajz – levél dr. Friderikusznak 6. Levelezés az MNK washingtoni nagykövetségével 7. Levelezés az NDK washingtoni nagykövetségével 8. Levelezés a SZU. washingtoni nagykövetségével. Korabeli ujságcikkek az üggyel kapcsolatosan.”
Ezután Pallagi Grósz (az MSZMP főtitkára), Németh (MNK minisztertanácsának 13. elnöke) és Kárpáti (honvédelmi miniszter reformer) elvtársakat magáról az ügyről is tájékoztatta – utóbbit persze csak formailag, hiszen Gyepes (Gilbert) az MNVK-2-höz tartozott. (Innentől én is Gilbertként írok a főszereplőről).
„A Gilbert ügyről röviden: […] Az 1963-as amnesztiát követően hazalátogatott Magyarországra, majd 1980-81-ben felszámolta amerikai vállalkozását és hosszabb időre hazalátogatott Budapestre, ahol ideiglenes tartózkodási engedéllyel amerikai állampolgárként élt. 1982. áprilisában, eredeti szándéka szerint néhány napra visszatért az USA-ba, ahol április 17-én az FBI. emberei őrizetbe vették. Az őrizetbevétel körülményeit és okát illetően a korebeli sajtótóból értesülhettünk, illetve arról, az MNK. Washington-i nagykövetségét is tájékoztatták hivatalosan.
Megállapitottuk, hogy OTTO Gilbert mint az MNVK/2 összekötő ügynöke anyagátvételi akció végrehajtása közben bukott le.
Amerikai cikk Gilbert letartóztatásáról a CIA archívumából / Forrás: CIA.gov.com
Az ügy háttere, hogy bizonyos Szmolka János magyar származásu amerikai állampolgárt a katonai társszerv 1978-ben Budapesten beszervezte és NATO, USA, NSZK katonai információk szerzésével bizta meg. Szmolka ebben az időben az amerikai hadsereg tiszthelyetteseként /az NSZK/ teljesitett szolgálatot. 1978-ban Szmolka János magyarországi látogatásáról szolgálati helyére visszaérkezve beszámolt a vele történtekről az amerikai hadsereg hirszerző szolgálatának. Ez lényegében lehetőséget teremtett játszma kezdeményezésére, aminek eredményeként az FBI. 1982. áprilisában realizálhatta a GILBERT ügyet.
A most birtokunkba került anyagok tanusága szerint az FBI. jól előkészitett akció keretében Szmolka János közremüködésével hangszalagon rögzitette az anyagátadási találkozón elhangzottakat, majd az anyagátvételt követően rögtön őrizetbe vették GILBERTET.
[…] GILBERT a birósági eljárás során jórészt a rá nehezedő fenyegetések hatására beismerő vallomást tett, így a bizonyitási eljárás nélkülözésével és esküdtszéki tárgyalás mellőzésével hirdethettek ítéletet ügyében. 15 év börtönbüntetésre itélték, amiből előreláthatólag 10 évet kell letöltenie.
A rendelkezésre álló anyagok szerint 1985 tavaszától ügyvédje révén több kisérletet tett arra vonatkozóan, hogy segitséget kaphasson mielőbbi szabadulásához. Ennek módját illetően azt a konkrét lehetőséget vetette fel, hogy tudomására jutott miszerint két köztörvényes ügyben elitélt amerikai állampolgár tölti börtönbüntetését Magyarországon és velük esetleg kicserélhetnék. […] Hasonló célból levélben kérte meg a Szovjet és az NDK külképviseletet segitségnyujtásra.
Utalás van továbbra arra vonatkozóan, hogy Kádár János elvtársnak és Grósz Károly elvtársnak is irt az ügyben. Levelezéséből kiderül, hogy 1985 október 4.-i keltezéssel a Washington-i nagykövetségtől GILBERT, kérésével kapcsolatban, elutasitó választ kapott. A hivatalos álláspont szerint az ügyet az MNK elleni provokációnak tekintjük és ennek megfelelően GILBERT ügyével nem kivánunk foglalkozni. […] A Friderikusznak cimzett dokumentumok pedig azt bizonyitják, hogy ez ügyben további lépéseket is tesz, illetve tervez. Meg kell továbbá jegyezni, hogy dr. Friderikusz Sándor ujságiró személye – aki cimzettként a mellékletben szereplő anyagokat megkapta – az ujságiró társadalomban ugynevezett >nyomozó publicista< hirében áll. A feltehetőleg neki irt kisérőlevél tanusága szerint GILBERT ügyével behatóan foglalkozik, és további információk beküldése várható cimére a témában.
Konkrét terveit az anyaggal kapcsolatban nem ismerjük, de annak esetleges felhasználására, nyilvánosságra hozatalára számitani lehet.”
Amerikai cikk Gilbert letartóztatásáról a CIA archívumából / Forrás: CIA.gov.com
Az ügy a rendszerváltás időszakában különösen kényesnek számított. Nem sokkal később Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter levelet írt a BM-nek. Nem Pallaginak, hanem felettesének, Horváth István belügyminiszternek, akitől a belügy segítségét kérte. Az iratban Kárpáti kifejtette, miért is nem akarták kicserélni Gilbertet.
„Tisztelt Horváth Elvtárs!
Köszönöm, hogy megküldted részemre a GILBERT Ottó ügyében készült összefoglalót. Az anyagban szerepelő megállapitásokkal egyetértek, magunk is tapasztaltunk hasonló jelenségeket. […]
Mivel GILBERT már letartóztatásakor azonnal beismerő vallomást tett, mindent feltárt és a vád alapját képező cselekedet elkövetését elvállalta, ezért ügyét a felső vezetés utasítására az MNK sem akkor, sem azóta hivatalosan nem ismerte el, és így személyével, illetve ügyével kapcsolatban magyar szervek nem jártak el.
GILBERT felhasználásával az USA spec. szervei folyamatosan arra törekedtek, hogy a magyar hivatalos hátteret bizonyitsák, ezért számtalan próbálkozással éltek, de eredménytelenül, mert valamennyi megkeresést érdemi válasz nélkül hagytunk. 1989. áprilisában uj akcióba kezdtek, az elitélt nevében Dr. Friderikusz Sándor ujságirót kérték fel könyv vagy ujságcikk-sorozat formájában az ügy megirására, amelyhez a bizalmas vizsgálati anyagok másolatát is rendelkezésére bocsájtották.
Az ujságiró az adatgyüjtés stádiumában van, szándékában áll a történet megirása és megjelentetése (feltehetően nem ismeri, hogy milyen MNK ellenes érdeket szolgál).
Az előkészület alatt álló cikksorozat alkalmas lehet az MNK állambiztonsági és felderitő szervei tevékenysége elleni hangulatkeltésre, az ellenzéki szervezetek hasonló törekvéseihez manipulált >tényanyagok< biztositására.
Elképzelhető, hogy GILBERT Ottó ügye (a Konrád üggyel együtt) [ezzel bővebben itt és itt foglalkoztam – MG] felmelegitésre kerül Bush elnök közelgő látogatása idején is. […]
A fentiek figyelembevételével kérlek, ha van lehetőséged rá, nyujtsál segitséget abban, hogy Friderikusz Sándor felismerje az FBI és CIA összehangolt akcióját és nehogy annak áldozata legyen.
Ismereteink szerint Friderikusz Sándor preciz, mindig körültekintő munkát végző ujságiróként ismert szakmai körökben, ezért is fontos, hogy ne váljon egy hazánkat és érdekeinket sértő törekvés esetleges manipulált eszközévé.” „Budapest, 1989. junius 30.-án. Elvtársi üdvözlettel: Kárpáti Ferenc”.
BM: Az MNVK-2 erőszakos, segítsenek ők az ügynökükön
A BM-ben kevéssé volttak lelkesek. Azt gondolták, hogy ha már az egész az MNVK/2. ügye, akkor oldják meg ők. Az ügyről Bogye János főcsoportfőnök-helyettes írt Földesi Jenő „altábornagy elvtársnak”, azaz a belügyminisztériumi államtitkárnak, s a titkos iratban kifejtette:
„A Gilbert ügy az MNVK-2. Csoportfőnökség erőszakos, szakszerűtlen tevékenységének a következménye. Gilbert Ottót ők hozták ebbe a helyzetbe. Morálisan is kötelességük lenne, hogy segítsenek rajta.
Példaként említem, hogy a Rátkai ügyben a szovjetek – magyar zászlóval – pénzt küldenek a Kanadában börtönbüntetését töltő ügynöknek, jogvédelmet biztosítanak részére. Megismételve a Honvédelmi Miniszter kérésének teljesítését nem javaslom. Budapest, 1989. július 21.”
Ez a részlet azért is érdekes, mert rámutat a két szolgálat közötti ellentétre. A kutatók, történészek egyre világosabban látják, hogy a belügyi szolgálat az igazán sötét ügyeket tekintve jelentősen le volt maradva az MNVK-2 mögött. Egy csomó mindenről (például a terroristák magyarországi bujtogatása, fegyvercsempészet stb.) csak később szereztek tudomást. Bár Bogye “kérette magát”, végül azért mégis besegítettek. „Jelentés Budapest, 1989 szeptember 6. A nyugati hírszerző szervek aktuális taktikájának, a tömegtájékoztatás eszköztárát is felhasználó részeként értékelhető az MNVK 2. Csoportfőnökség ügynöke, Gilbert Otto lebuktatásának idején szervezet sajtóhadjárat.
Konkrét jelek arra utalnak, hogy napjainkban ismét hasznosnak látnák a >vörösök magára hagyott kémjének< ügyét a közvélemény manipulálására kihasználni.
Minthogy a téma strukturális hovatartozásra tekintet nélkül egyaránt veszélyezteti hazánk mindkét hírszerző szervezetének pozícióit, az MNVK 2. Csfség. a BM állambiztonsági szolgálatának közreműködését kérte egy kibontakozni látszó sajtókampány negatív következményeinek megelőzésében. A koordináció keretében miniszteri levélváltásra is sor került.”
Harangozó Szilveszter / Forrás: ÁBTL
A folytatás az igazán érdekes, hiszen ebből kiderül, hogy Friderikusz Harangozó Szilveszternél érdelődött Gilbertről:
„Dr. Friderikusz Sándor újságíró ugyanigy 1989. július 24-én levélben fordult Harangozó Szilveszter nyá. r. altbgy. elvtárshoz, s információkat kért tőle, a hazánk javára elkövetett kémkedés vádjával, az USA-ban elítélt Otto Gilbert >sztorijához<.
E megkeresés kapcsán kínálkozott mód arra, hogy személyes kapcsolatfelvétel során megkíséreljük rábírni Friderikuszt, álljon el a politikai és operatív veszélyeket egyaránt magában hordozó publikálástól.”
Friderikusz meggyőzését megelőzte egy „csapatértekezlet”: „
A konkrét akció lebonyolítását megelőzően taktikai megbeszélésen vettem részt az MNVK 2. Csfségen. Itt először ismertettem a saját szerveinktől kapott javaslatokat a beszélgetés vezetésére és tartalmára vonatkozóan Ezután Tóth G. János ezds. elvtárs további instrukciókkal látott el.”
Egy órás beszélgetés Friderikusszal
Az irat szerint az állambiztonság tisztje és Friderikusz a Belügyminisztérium „központi objektumában” beszélgetett el. „Az operatív célú beszélgetést a mai napon folytattam le a zsurnalisztával. A Belügyminisztérium központi objektumában került sor a kb 1 órát tartó beszélgetésre, melynek kezdetén a BM állambiztonsági szolgálatának egy tisztjeként, polgári nevemem mutatkoztam be.
Friderikusz nyomban rátért az őt érdeklő témára, ezzel is jelezve, hogy nem kíván >tiszteletköröket leírni<. Elmondta, Gilbert már több levelet írt neki az alabami börtönből, kémügyének publikálását kérve. Ennek révén reméli ugyanis elnyerni a közvélemény támogatását mielőbbi kiszabadulásához. Az újságíró azonban – saját bevallása szerint – nem annyira a Gilbert sugallta tartalmat, a hivatalos szervek által cserbenhagyott kémügynök esetét, mint inkább a különleges életutat bejárt ember történetét látta izgalmasnak.
Friderikusz Sándor Az én mozim című könyvének borítójának részlete / Forrás: Vatera.hu
Minthogy azonban a két vetület szervesen összetartozik, a kémüggyel kapcsolatos kétségei miatt az, egy korábbi interjú kapcsán megismert volt belügyminiszterhelyetteshez fordult kiegészítő információkért. Úgy véli, nem volna tanácsos valamilyen titkosszolgálati akció darázsfészkébe nyúlnia, mert megítélése szerint ennek áldozatává válhatna. (Utalt rá, hogy ez utóbbitól – elsősorban az FBI szerepére tekintettel – fizikai értelemben is komolyan tart.)”
Majd:
„Válaszomban, az előre meghatározott magatartási vonalat követve, felhívtam Friderikusz figyelmét a nyílt platformokon tapasztalható konszolidáció árnyékában folyó titkosszolgálati tevékenység élénkségére. Az általános helyzet felvázolását követően pedig tételesen felsoroltam azokat a jeleket, amelyek a segítségét kérő Gilbert ügyének jelen szakaszában az USA biztonsági szerveinek aktivitására utalnak. Ezután törekedtem bemutatni mindazokat a káros nemzetközi és belpolitikai következményeket, amelyek előidézésének egy ilyen manipulatív akció gyanútlan áldozataként az újságíró is részesévé válhat. Ennek során – építve Friderikusz ismert nemzeti büszkeségére [!!] – rámutattam annak veszélyére, hogy az eset >megfelelő tálalásával< az ártó propaganda nem csupán az MNK állambiztonsági szerveit, hanem a magyarságot, mint népet is negatív beállításba helyezhetné a világ közvéleménye előtt.
Az általam elmondottakra beszélgetőpartnerem úgy reagált, hogy az ecsetelt gyanús momentumokhoz hasonlókra maga is felfigyelt, s mivel kételyeire megnyugtató választ Gilbertől nem kapott, magában már letett az ügy publikálásáról.
Elhatározását eszmecserénk tovább erősítette. Közölte, döntését rövidesen levélben hozza Gilbert Ottó tudomására.
Megjegyzés: Friderikusz Sándor magatartásában nem mutatkozott semmiféle jele az ellenséges titkosszolgálat esetleges direkt befolyásának. dr. Szövényi György r. szds.”
Így zárult a találka. Gilbertet nem hozták ki, Friderikusz sohasem készítette el az említett anyagot. A rendszerváltás időszakában az egykori oknyomozó riporter pályát váltott, tévés showman, majd médiaguru lett, a vele elbeszélgető dr. Szövényi – a modellváltásnak megfelelően – biztonságtechnikai cég ügyvezetőjeként dolgozott és szakértőként (vagy dolgozik?). Ha ő az, de nagyon erős a gyanúm, hogy igen.
Friderikusz és a kék fényes újságírók kedélyes beszélgetése
Levezetésként hadd mutassam be Friderikusz megkerülhetetlen, a rendszerváltás után indult sóműsorának egyik adását. “Fridi” régi tévés arcokat, utólag már gyanúsabbnál gyanúsabb hátterű (kékfényes kollégák, Gagarin-interjú, háborús tudósítások) embereket hívott be, mások mellett a BM-es Szabó Lászlót, akit a felkonferáló hang a többiekkel együtt a tévénézők családtagjaként mutat be. Egyetlen szó sem esik Szabó valódi szerepéről, csak a Népszabadság újságírójaként és a Kék fény vezetőjeként méltatják. Utóbbi múltja ma már a nyitott szemmel járók között nyílt titok, javára kell írnunk, hogy (magához és a többi továbbélő médiahőshöz képest) egészen korrekt választ ad:
magát kéne szemen köpnie vagy őt köpnék szemen, ha a rendszerváltás után is újságíróként, tévésként folytatná.
Amúgy magánnyomozó lett. A biztonság-technika mellett ez volt az állambiztonsági alkalmazottak és tisztek másik kedvenc “menekülőútvonala”. Ezt ismerve érdemes megnézni a kedélyes beszélgetést.
És persze ez a videó – amelyre egy kutató-társam hívta fel a figyelmemet – is megérne egy misét. Itt Friderikusz Sándor Grósz Károllyal beszélget el kedvesen, negédesen, bájcsevegve:
Folytatom.
Hamvasintezet.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS