Kívülálló számára megalapozottnak tűnhet a feltételezés, melynek értelmében Molnár Gyula csak azért lett az MSZP elnöke, mert minél gyakrabban kap defektet az autó, annál fontosabb alkatrésszé válik a pótkerék. De sajna langyos vízzel nem lehet kávét főzni, sem levest, tyúkszemáztatáshoz viszont ideális. (PolgárPortál-publicisztika)
Mielőtt rátérnék a cápára, jöjjön viszonyítási alapként egy rövid történet a kishalról. Gémesi György az Új Kezdet nevű megaprojekt elnöke, tavaly többször panaszkodott arról, hogy pártja azért ragadt le az egyszázalékos támogatásnál, mert a Fidesz felvásárolta a vidéki sajtót. Szóval abban a világban, ahol a kiscicákról és kutyusukról feltöltött videók nézettségi rekordokat döntenek a neten, egy nyolcéves táncoló kislányt pedig három nap alatt megismerhet a Föld lakossága, Gémesi György szerint a Fidesz a hibás, amiért az ő pártjáról nagyjából senki nem hallott még Magyarországon. Ott, ahol a fél-analfabéta valóságshow-hősök szinte a polgárok nappalijában cserélnek alsót, Gémesi a spájzban ragadva, egy sörös rekeszen állva kiabál ki a kisablakon, hogy „szavazzatok rám”.
Ennyit a kishalról, jöhet a cápa.
Az, hogy Molnár Gyula bemegy a köztévébe nyilatkozni, vagy az MSZP-s sajtó-bojkott részeként nem megy be nyilatkozni, az egy és ugyanaz az állapot. Ha mégis bemegy, rendszeresen kiderül, hogy többet mondott, ameddig nem szólalt meg, mert akkor legalább hagyta, hogy arra gondoljak, amire akarok, és nem zavarta a csendet.
Molnár Gyula egy személyben testesíti meg a politikailag korrekt, liberális, abszolút semmit mondást. Ő soha nem tudna tönkretenni egy országot, mint Gyurcsány Ferenc, a legtöbb, amit elvárhatnak tőle, hogy nem zavarva Mesterét a munkában, ébren asszisztál országa megtervezett hanyatlásához. A Gyula nem lenne képes belenézni Brüsszelben a kamerába, hogy megüzenje a kvótarendszer bukását, legfeljebb bátran odaállna Újhelyi István mellé, amikor az bejelenti a „nincs kvótarendszer” fedőnevű aljas hazugságot.
A szocialisták elnöke egyik nap még a határon túli magyarok gyalázásával kampányoló Gyurcsánnyal tart közös sajtótájékoztatót, aztán karon fogja Karácsony Gergelyt és leugranak Kolozsvárra, hogy aggodalmukat fejezzék ki az erdélyi magyarok sorsa iránt, akik, mióta van szavazati joguk, már nem is annyira románok.
Pont ennek a kettősségnek a tükrében Molnár Gyula sokkal veszélyesebb a társadalomra, mint a politikai véleménynyilvánítás és kifejezőkészség silány és primitív eszköztárával rendelkező Gulyás Marci, vagy Szanyi Tibor. Mert képes úgy állni egy adott konfliktus mindkét oldalán, hogy közben nem tudod, mit is gondol valójában rólad és a riválisaidról. Aki azt hiszi, hogy ez a derék polgár pusztán azért ragaszkodik pártpolitikai közhelyekre korlátozni kommunikációját, mert nem képes többet látni a világból, az nagyon téved.
Bizonyos értelemben, számomra sokkal veszélyesebb az MSZP elnöke, mint bármelyik betörő, aki találomra pécézi ki a házamat, leendő akciózóna gyanánt. A betörő ellen lehet védekezni kamerákkal, hatékony riasztórendszerrel. A Molnár Gyulákat gyanútlanul beengeded a házadba a küszöbön vagy a tévén keresztül, ott ülnek veled szemben, biztosítanak a támogatásukról, eljátsszák, hogy átérzik a fájdalmadat, mindenben igazat adnak neked, mert ugyanezt tették tegnap is, amikor az ellenséged asztalánál ültek, hiszen flexibilis elvrendszerük, és többfunkciós értékrendjük ezt lehetővé teszi számukra.
Kicsit olyan ez a helyzet, mint amikor előadást tart nálad Jehova egyik tanúja világbékéről, szeretetről, testvériségről, s közben átnyújt egy színes magazint, melynek borítóján oroszlánokkal játszik egy kisfiú. Szeretnél hinni a jehovistának, mert egyébként tényleg törekedni kell a szeretetre, a békére, de nem rémlik, hogy láttál volna már a hétköznapi életben gyerekeket oroszlánokkal játszani.
Ezért Molnár Gyuláról valahogy nekem sem a hit és a szeretet jut eszembe, hanem sokkal inkább a kommunizmus, konkrétan a vidéki TSZ elnökök fura helyzete, akik elhivatott pártaktivistaként napi szintű kontaktban lévén a néppel, egyszerre próbáltak hűségesek lenni a rendszerhez, és falubeliként is megmaradni, jó szomszédnak, barátnak. Utódaik, talán pont emiatt űzik a kettős mércés egész pályás letámadás taktikáját ilyen magas szinten.
Emlékeztetőül, amikor még Botka László volt a szocialisták miniszterelnök-jelöltje, előszeretettel szónokolt arról híveinek, hogy ez már nem a Gyurcsány-féle MSZP, és bizony tanultak a múlt hibáiból. És tette ezt nem egyszer Molnár Gyulával az oldalán, aki aztán nem sokkal később, már Gyurcsány Ferenc mellett állva jelentette be a közös listáról létrejött szövetséget. Feltenném a kérdést, hogy milyen ember az ilyen, de nyugi, tudom a választ. Ahogy azt is tudom, hogy mi a különbség, ha egy ilyen alak a kezét nyújtja feléd, vállon vereget, vagy szembeköp, aztán hátulról elgáncsol. Semmi. De miért is várnám el tőlük, hogy legyen egy egyenes lépésük, hiszen ezek mégiscsak ugyanazok a derék értelmiségi lelkek, akik 2010-ben még tapsikolva aláírták az Olimpiai projekt elindítását, hogy aztán néhány évvel később ők maguk gyűjtsék az aláírásokat a saját korábbi aláírásukkal szemben. Ilyen formán mennyit érhet a becsületszavuk, milyen súllyal bírhatnak a nevükkel hitelesített dokumentumok, ha neked tett ígéreteikkel még a legközelebbi nyilvános WC-ig sem jutottál el, máris elárultak. Persze ugyanezt tették a szerb határon felhúzott kerítéssel, melynek megépítésekor még náci lágerekről, elszigetelődésről beszéltek, most meg faarccal szembenéznek velünk és azt mondják, nekik semmi bajuk nincs a kerítéssel. Egyébként nem azzal van a baj, hogy mást mondanak, mint korábban, az ember néha kénytelen változtatni az álláspontján – a körülötte zajló események hatására – de akkor könyörgöm, ne azt mondják, hogy Orbán hazudik, hanem vallják be, hogy tévedtek. Hiller Istvánnak például simán elhiszem, hogy nem áll útjába a kerítés, mert kezdetektől fogva következetesen kiáll a kerítés mellett. Tehát nem velünk van a baj, hogy azért nem hiszünk nekik, mert agymosott propagandisták vagyunk.
A liberális ideológiákkal az a baj, hogy követőik könyvből tanulnak meg úszni, ezért éles helyzetben, bent a medencében azonnal alámerülnek. Persze előtte még elmondják, hogy a versenyszabályok amúgy is az ellenfélnek kedveznek, így az ő tisztességes vereségük bármikor többet ér a győztes aranyérménél.
Molnár Gyula mentségére legyen mondva, hogy nem ő az egyetlen szánalomra méltó figura a baloldalon. Itt van például egy másik született demokrata, a liberális cölibátus elkötelezett hirdetője, a jogállamok halk szavú védőszentje, Fodor Gábor, aki úgy kötött szövetséget – talán nem véletlenül éppen a Gyula szocialistáival – hogy mikro-pártját fel sem kell vállalnia hivatalos formában az MSZP-nek. A Fodor – akiről egyébként még azt is nehezen hiszem el, hogy tegezi a saját feleségét – úgy terelte be foghíjas nyáját a szocialisták közé, mintha már az is megtiszteltetés lenne számára, hogy egy légtérben tartózkodhat a magyar baloldal krémjével. Ugyan, mit számítanak az elvek, az önbecsülés, ha a baloldal hajlandó elismerni létezésed tényét, és végre a neveden szólítanak, sőt néha odaállhatsz melléjük egy közös kampányfotó erejéig, s ha jó napja van, talán még a Kunhalmi is rád mosolyog, az új miniszterelnök-jelölttől pedig kaphatsz egy előre kinyomtatott autogrammot.
Mi ezt nem értjük itt a túloldalon, de a Fodornak ez mérföldkő lehet. A nagy pillanat, amikor a legbátrabb nyulat előléptetik szelíd oroszlánná. Ez sok mindentől megvédi. Például a szürke farkasoktól. Ezért lenne jó, ha mégis felkerülne a pártja logója az MSZP-s plakátokra, mert ily módon az erdő többi lakója is megtudná, hogy a nyúl most már oroszlán. Csak a végtelen gender-elméletek valamelyik gyakorlati beavatkozása során lehetne ezt még markánsabban közhírré tenni. Nem számít, ha nyúlnak születtél, egy brüsszeli levelező tanfolyam és néhány emberjogi civil szervezet oktató-kisfilmje után könnyen oroszlánná válhatsz, és ha már van elég szavazati joggal rendelkező kártékony rágcsáló, meg vakond, néhány éven belül, akár a dzsungel királya is lehetsz. Jó, talán nem a királya, inkább a Molnár Gyulája.
(Vezető kép: Fotó: Bruzák Noémi / MTI)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS