Ellentmondásokban és megválaszolatlanul hagyott sorskérdésekben gazdag interjúval örvendeztette meg a magyar közéletet Szél Bernadett az Index.hu hasábjain. Érdekes élmény látni egy olyan miniszterelnök-jelöltet, aki nem tudja, hogyan válhatna miniszterelnökké, viszont cserébe azzal sem nagyon van tisztában, mihez kezdene, ha mégis azzá válna. Ha ezek után ez még számít, a migrációt sem tudja, hogyan állítaná meg.
Az LMP miniszterelnök-jelöltje azt állítja, nem számít rá, hogy miniszterelnök lesz, neki csak az a fontos, hogy a választás után kormánypárti politikus legyen. Ezt azonban akadályozza szerinte, hogy nem sikerült megállapodni az ellenzéki koordinációról, mert a pártok egyéni stratégiákat követnek, nem úgy, mint az LMP. A nem koordinált, hanem egyenkénti visszalépésekkel az a gondja Szél Bernadettnek, hogy pozitív üzenet helyett veszteségminimalizálást sugall a pártok részéről, majd rögtön ezután az LMP pestszentlőrinci és balatonfüredi egyenkénti visszalépéseit ecseteli, sőt további visszalépéseket sem zár ki.
Több tárgyalást is folytattunk, és látszott, hogy a pártok egyéni stratégiákat játszanak. Nem egymás ellen használnák a puskaport, ha a kormányváltás lenne a cél
– mondja csalódottan.
A tárgyalásokkal kapcsolatban elárulja, hogy a Vonával folytatott megbeszélése hatékonyabb volt, mint Gyurcsánnyal, de ez nem jelent ideológiai azonosulást. Utóbbi állítása akkor lenne érdekes, ha az ellenzék győzne a választáson, és valamit kezdeni kéne a helyzettel meg az országgal. Erre nézve azonban láthatóan Szél Bernadettnek sincs kiforrott cselekvési terve. Kijelenti, nem a kormány összeállítása, hanem a demokrácia és a jogállamiság helyreállítása az elsődleges, leváltanák Polt Pétert és Matolcsy Györgyöt, majd nagyon gyorsan demokratikus előrehozott választásokat írnának ki. Ha viszont ennyire az előrehozott választásokra megy ki a játék, akkor végképp nem világos, miért akkor lenne legelégedettebb Szél Bernadett, ha a két választás közti, röpke átmeneti időre Szél-kormány alakulna. Márpedig ezt mondja.
Nagyon szeretnének egy Fidesz-kormány nélküli Magyarországot, csak fogalmuk sincs, hogyan
És igen, tolulnak a kérdések. Hogyan váltaná le például Matolcsy Györgyöt a jegybankelnöki tisztségéből, ha még az állítólag végtelenül diktatórikus Orbán Viktor is szépen türelmesen kivárta azt a három évet, amíg lejárt Simor András korábbi MNB-elnök mandátuma 2013-ban? Hogyan állítanák vissza a 2010 előtti választási rendszert, miután esetlegesen együttes erővel technikai koalíciós kormánytöbbséget vívna ki a mostani ellenzék, de az ehhez szükséges kétharmadot nem?
Azt az ellenzéki pártok többsége siet leszögezni, miként Szél Bernadett is például a Jobbik kapcsán, hogy csak technikai együttműködésről van szó az Orbán-kormány megbuktatásáig, és nem koalíciós kormányzásról utána. Azonban az sem tiszta egyelőre, hogy az általuk 2010 előtti választási rendszerben megtartani vágyott előrehozott választáson mire számítanának. Feltehetően azon is elindulna a Fidesz-KDNP, amely feltehetően ugyanolyan erős maradna, mint azelőtt, és ha netán azt a választást is elveszítené, valószínűleg akkor is csak kevéssel maradna le az abszolút többségről. Tehát az ellenzék által a múlt ködébe vesző, misztikus aranykorként emlegetett 2010 előtti választási rendszerben is össze kéne boronálni a „szar–szalámi–szappan” rémkoalíciót, ideológiai azonosulásoktól és nem azonosulásoktól függetlenül, ha kormányozni szeretnének a Fidesz nélkül. Alighanem egy ország lenne kíváncsi, hogy Szél Bernadett (és az összes többi ellenzéki vezér) milyen válaszokat adna ezekre az izgalmas kérdésekre.
Inkább rettegjünk, az a tuti!
Ehelyett az LMP elnöke átevezett arra a terepre, ahol sokkal otthonosabban mozog a teljes ellenzéki csapat: a rettegéshez. Az Állami Számvevőszék jogsértés-megállapításaiból és az azokból következő pénzbírságokból azt, a néhány lépcsőt azért merészen átugró következtetést vonta le, hogy nincs jogállam, és az Orbán-kormány bármire képes.
Orbán Viktor börtönbe zár, mert kitalálja, hogy amerikai kém vagyok például
– jelentette ki, minden tekintetben elmosva a valóság és a fikció közti határt.
Miután Szél eljátszott a gondolattal, hogy Aun Szan Szu Kji, a kormányfői szék előtt a börtönt is megjárt burmai politikusasszony sorsára jut, elmesélte, hogy Matolcsyt és a „többieket” is a független igazságszolgáltatás kezére adnák. A szembesítésre, hogy éppen azzal fenyeget másokat, amitől az imént magára nézve rettegett, egészen bölcs, sőt már-már tudományos magasságokig felágaskodó választ ad:
Ne legyünk már álnaivak, mindenki látja, hogy mi van ebben az országban.
Nem akar tömeges migrációt, de nem tudja, hogyan állítaná meg
Miután a migráció kérdése a holland, az osztrák, a német és az olasz választásokon is központi jelentőségű volt, természetesen a magyar választásokon sem megkerülhető. Szél Bernadett ez ügyben is tele van jó szándékkal, ezen kívül viszont mása nem nagyon van, így maszatolni kezdett. Például kormányfőként szeretné helyreállítani a schengeni határőrséget – azt, amely jelenleg is nagyobb erőkkel védi Magyarország határait, mint a schengeni csatlakozásunk óta bármikor. És miközben szeretne erős határvédelmet, nagyon szeretne együttműködni a határvédelem lebontását óhajtó Európai Unióval. Valószínűleg amúgy Orbán Viktor is ugyanezt szeretné, csak hát ez egy megvalósíthatatlan küldetés, és a miniszterelnök kénytelen választani a magyar határ megvédése és a brüsszeli bürokraták elégedettségének megvédése között.
S végül, hogy az „államigazgatási” víziójának megismerése után ne maradjon kétségünk Szél Bernadett külpolitikai tisztánlátását illetően se, még ezt is elmondta a migrációs válságról:
Nehéz megmondani, hogy pontosan mi történik ebben a kérdésben az EU-ban.
forrás: Index.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS