Vállalni kell a vállalhatatlan szövetségeseket is, sajnos muszáj a Jobbikra szavazni, aki le akarja váltani Orbánt, fogja be az orrát – visszhangozzák Heller Ágnes filozófusnő gondolatait a Magyar Narancs csütörtöki számában megszólaló balliberális gondolkodók. A választás közeledtével az ellenzéki hetilapok központi témája az elvtelen összefogás lehetősége, erkölcsi dilemmája. Míg a Heti Válasz mankót nyújt az átszavazók számára, mondván a körzetek kétharmadában lesz esélyes ellenzéki kihívója a Fidesznek, a 168 Óra elemzője szerint a Jobbik visszalépések tekintetében még a ballib oldalon is védettséget élvez.
„2018 dilemmája, hogy egy zsidó gyűlöli –e annyira a Fideszt-t, hogy a nácikkal is összefogjon. Borzalmas…” – a HVG csütörtöki lapszámában idéz egy hozzászólót a hódmezővásárhelyi zsidó hitközség vezetőjének Jobbik melletti kiállása kapcsán. A dilemma azért ennél láthatóan szélesebb körű a baloldalon, az erkölcsi problémára azonban élesen rámutat. A balliberális hetilapok, és a Heti Válasz is azt pedzegeti, szabad –e a baloldalnak átszavazni a Jobbikra, utóbbi ugyanis nemigen hajlandó jelöltjei visszaléptetésére.
Az MSZP visszavonta a Jobbikot kizáró brossúráját
Az ellenzéki összefogás és a Jobbikra való átszavazás kapcsán a HVG csütörtöki lapszámában kifejti, látható, hogy a baloldali ellenzék és a Jobbik nem erőlteti sem a szervezett összefogást, sem a koordinációt. Az Orbán-kormány leváltásának közös szándékát a lap szerint csak akkor lehetett volna hitelesen előadni, ha van közös programja és vannak közös jelöltjei is a pártoknak. Azt azonban a lap sem hallgatja el, hogy informális megállapodások születhettek a háttérben, ugyanis a Jobbik látványosan nem kampányol a fővárosban, ahol aligha rúgna labdába. Cserébe a hajdani radikális párt joggal várhatna visszalépéseket vidéken, például azon a Gyöngyösön, ahol Vona Gábor indul. Vannak viszont olyan nagyvárosok, Nagykanizsa és Dunaújváros, ahol meg kellene egyeznie az ellenzéki jelölteknek a biztos győzelemhez, viszont a koordinált jelöltállítás a baloldalnak is nehezére esik. A HVG példaként hozza fel Csepelt, vagy Budapest belvárosát, ahol több baloldali párt is esélyesebbnek tartja saját jelöltjét.
A lap külön kitér arra, hogy az MSZP azért is van különösen nehéz helyzetben, mert 58 jelöltje van, emiatt már csak három egyéni választókerületet tud elengedni, különben újabb 150 millió forint állami támogatástól esik el. A pártot befolyásolja az a tény is, hogy a Párbeszéddel közösen legalább 10 százalékot kellene elérnie a listán. Az MSZP elbizonytalanodására példaként említi a portál, hogy nemrégiben kivonta a forgalomból azt a brossúráját, amelyben szintén az esélyes ellenzéki jelöltek szerepeltek, mint lehetséges alternatíváját a jobboldali indulónak, de közöttük egyetlen jobbikos sem szerepelt, ugyanakkor számos esetben a szövetséges DK-s helyett LMP-s jelölt volt..Az MSZP tehát visszatáncolt a Jobbiktól való elzárkózás elől éppúgy, mint a DK-s jelöltek megkerülésétől.
Fotó: MTI
Nem a pártokon múlik?
A Heti Válasz csütörtöki számának szintén központi kérdése az ellenzéki összefogás és a koordinált jelöltállítás, amelyet már a címlapon szereplő főcím is jelöl, miszerint Nem rajtuk múlik – A körzetek kétharmadában lesz esélyes kihívója a Fidesznek. Vitaindító írásában Borókai Gábor főszerkesztő arról ír, lázas munka folyik a háttérben, hogy egyetlen jelölt maradjon, aki szembenéz a kormánypárti indulóval, és a HVG-hez hasonlóan felhívja a figyelmet, hogy ez azon is lemérhető, hogy a Jobbik „csillapítja mandátiumszerző ambícióit” a fővárosban, és úgy látja, cserébe a baloldal számos helyen fogja vissza vidéki kampányát. Ugyanakkor megjegyzi, Karácsony Gergely a nyilvánosság előtt gyakran nácizza le a Jobbikot, Vona Gábor pedig azt hangsúlyozza, hogy kizár minden együttműködést a XX. század korrupt pártjaival, amelybe a Fideszen kívül az MSZP-t is beleérti.
A Heti Válasz ugyanakkor szintén készséggel nyújt mankót az elvtelen koalíció megszületéséhez, hiszen oldalain hosszasan sorolja, hol milyen esélyekkel indulhat ellenzéki jelölt a Fidesz ellen. Harminckét esetben sorol föl olyan választókerületet, ahol a Jobbik indulhat esélyesként a fideszes jelölttel szemben, ugyanakkor 21 más helyszínen a baloldali összefogás jelöltjét. A lap szerint 14 körzetben győzhet is a Jobbik, míg 15 körzetben győzhet a baloldali közös jelölt. Emellett felsorolnak 7 olyan körzetet is, ahol győzhetne az ellenzéki jelölt, de még nem találta meg emberét az ellenzék.
Az MSZP-Párbeszéd hajlana a kiegyezésre a Jobbikkal
Az összefogás szükségességének kimondását ugyanakkor a lap már Márki Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármesterre bízza. Márki-Zay nem is rejti véka alá, hogy ellenzéki győzelemre „gyúr”, de nem magát, hanem Bod Péter Ákost javasolná miniszterelnöknek. Mint kifejti, ha Karácsony Gergely, Szél Bernadett és Vona Gábor ki tudna egyezni, akkor a visszalépésekkel meg tudnák nyerni a választásokat, és szerinte az MSZP-Párbeszéd hajlana is a kiegyezésre a Jobbikkal. Szerinte a választások szempontjából különben éppúgy nem számít, hogy Karácsony Gergely nácizza a Jobbikot, ahogyan nem számít, hogy Gyurcsány Ferenc a határontúli magyarok gyalázására építi kampányát, hiszen úgysem lesz belőle miniszterelnök. Ugyanakkor hangsúlyozza azt is, nem kell félni attól, hogy a Fidesz kisebbségbe kerülése esetén káosz uralkodna el, hiszen csak egy új ellenzéki kerekasztalt kellene összehívni, amely meghozza a szükséges döntéseket.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Vállalni kell a vállalhatatlan szövetségeseket is
A Magyar Narancs ugyanakkor nem lavírozik olyan óvatosan a Jobbikkal való összefogás kérdésében, hiszen címlapján is azt a kérdést teszi fel, Szabad-e összefogni a Jobbikkal?. A körkérdést 15, a lap szerint jelentős közszereplőnek tették fel, a válaszok arányaiból pedig azt sugallják, hogy a baloldali értelmiség inkább lenyeli a radikális gombócot, és csak kevesen hangsúlyozzák, hogy a Jobbik ugyanaz a szélsőséges párt maradt, ami volt. Érdemes végig is venni, milyen csavaros módon oldják fel a baloldal meghatározó közéleti szereplői erkölcsi dilemmáikat, és teszik le voksukat a Jobbik mellett. Alföldi Róbert például arról beszélt, a legesélyesebb ellenzéki jelöltre kell szavazni, bármennyire félelmetes, vagy nehéz is a kérdés. Babarczy Eszter pedig úgy fogalmaz, nem gondolja, hogy „mindenkinek” át kell szavaznia a Jobbikra, a választóknak kell helyi szinten mérlegelniük, mit szeretnének. Bojár Gábor szintén a választókra tolja a döntést, bár hozzáteszi, mivel nem lehet eldönteni, hogy a Jobbik vagy a Fidesz a szélsőjobboldalibb párt, ezért megérti, ha a „demokraták” a Fideszben nagyobb veszélyt látva a Jobbikra szavaznak. Hajós András humorista az egyik, aki keményen megfogalmazza, nem fog a Jobbikra szavazni, mivel szerinte a párt tagjai hit és eszmerendszer nélküli, cinikus politikai vállalkozók, se nem nácik, se nem jobboldaliak, de még csak liberálisok sem, hanem mindenből egy kicsik. Iványi Gábor szintén Hajós András véleményét erősíti, szerinte ugyanis a Jobbikra való voksolás esetén pusztán annyit lehetne elérni, hogy Vona Gábor valósítja meg azt, amit eddig a Fidesz. Karafiáth Orsolya költőnő ugyanakkor úgy nyilatkozik, bár pár éve még azt hirdette, szóba sem szabad állni a Jobbikkal, mára szerinte vállalni kell a vállalhatatlan szövetségeseket is a Fidesz ellenében. Lovasi András pedig arról beszélt, lelkileg annyira felszabadult Márki-Zay győzelme miatt, hogy egyértelműen vállalja a Jobbikra való szavazást.
Aki le akarja váltani Orbánt, fogja be az orrát
Ludassy Mária filozófus hosszúra eresztett válasza arra enged következtetni, hogy szerinte inkább rossz, mint jó az elvtelen koalíció, L. Ritók Nóra művészetpedagógus viszont úgy oldja fel az erkölcsi dilemmát, hogy tulajdonképpen nem a Jobbik, hanem az egész ellenzék nyer az összefogással. Nádas Péter író tömören annyit válaszol, nem szabad a Jobbikra szavazni, van ugyanis egy határ, aminél sem liberális, sem baloldali értelmiségi nem léphet tovább. Papp Réka Kinga szerint „sajnos muszáj a Jobbikra szavazni”, bár a kényszermegoldásokra nem lesznek büszkék. Radnóti Sándor esztéta szerint ugyanakkor az elvtelen koalíció csak bukdácsolna, a Fidesz pedig rövid úton visszaszerezné a hatalmát. Schilling Árpád viszont azt hangsúlyozza, szerinte Orbán Viktor „a legveszélyesebb ragadozó”, aki meg akar tőle szabadulni, annak az orrbefogást javasolja. Ungváry Krisztián szerint sem kifogásolható a Jobbikra történő szavazás, ha a jobbikos jelölt az esélyesebb, mivel Magyarországon a Fidesz a leginkább szélsőjobboldali párt. Végezetül Vekerdy Tamás pszichológus is Heller Ágneshez zárkózik fel, és bár állítása szerint szívesen szavazna egy jó konzervatív párta, most elfogadhatónak tartja a Jobbikra való voksolást.
A Jobbik visszalépések tekintetében még a ballib oldalon is védettséget élvez
A 168 Óra csütörtöki lapszámában jóval óvatosabban kezeli a Jobbikra való átszavazás kérdését. A lap által megszólaltatott Böcskei Balázs elemző, az IDEA intézet igazgatója elsősorban azt hangsúlyozza, hogy az a párt veszíthet a legtöbbet, amelyik nem dönt, és saját szavazóinak nem ad világos iránymutatást. Arról is beszélt, a Jobbiknak az a stratégiája, hogy mind a 106 egyéni körzetben indít jelöltet és nem lép vissza sehol, ráadásul szerinte a Simicska-médiumok folyamatosan azt sugallják, hogy a Jobbik a második legnagyobb erő, azaz a Fidesz igazi kihívója. Ráadásul szerinte a visszalépések tekintetében a Jobbik mintha a balliberális közbeszédben is védettséget élvezne. Szerinte feloldhatatlan az a patthelyzet, amelyben az ellenzék ismét vergődik, ugyanakkor úgy látja, hogy éppen a választók lesznek azok, akik bizonyos megfontolások miatt – például az újabb fideszes kétharmad megakadályozása érdekében – hajlamosak a taktikai szavazásra.
Fotó: MTI
A választók prioritása dönt
A 168 Órának nyilatkozó Miklósi Zoltán politikai filozófus ugyanakkor arról beszél, szerinte az Orbán-ellenes szavazók most sokkal Orbán-ellenesebbek, ez az átszavazási hajlandóságon is érződik, de ez inkább a baloldali választókra igaz. Ugyanakkor kifejti, ha a Fidesz nem sokkal ötven százalék fölött végezne, az azt jelentené, a jobboldali párt túl van a csúcson, a választók szemében ez azt jelenten, „nem biztos, hogy örökké tart a rendszer”. Szerinte Orbán Viktort is meglegyintette a választás bizonytalan kimenetele, és ez „fenyegetőzést váltott ki belőle”. Miklósi arról is beszélt, egy bukott Fideszre jobban hatnának az ellenzék támadásai is, amelyek megbénítanák a pártot. Szerinte a legtöbb ellenzéki szavazó elsődleges prioritása az Orbán-kormány leváltása, és csak másodlagos kérdés, hogy kedvenc pártjuk győzzön. Úgy látta, mégha az ellenzéki pártok számára a koordinált jelöltállítás nem minden esetben a legmegfelelőbb, bár ennek nem adhatnak hangot, az ellenzéki szavazóknak mások a prioritásai, az elvárásai.
A cikkeket a csütörtök megjelent HVG, Heti Válasz, Magyar Narancs és 168óra hasábjain olvashatják.
Kezdőkép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS