Új korszakot nyitott az ellenzék a kampányígérgetésben, hiszen a jelöltjeik mindenekelőtt azt ígérik meg, hogy ők az esélyes jelöltek, a legesélyesebb jelöltek, illetve a győztesek jelöltjei. Ebben a furcsa álomvilágban elegendő, ha esélyes képviselők jutnak be a parlamentbe, és máris felvirágzik az ország, ahol egyébként a rendszerváltoztatás óta messze legmagasabb reálbérek teszik már-már elviselhetetlenné az életet. Ezen felül a teljes ellenzéki mezőny igazságügyi szakembernek is mutatkozik, hiszen bárminemű eljárás híján is megígérték már kormánypárti politikusok bebörtönzését, habár az kétségtelen, hogy ez azért emberségesebb a például haladó újságírók által szintén beígért akasztásoknál. És azért akad itt néhány hagyományosabb ígéret is, amelyeknél csak az mókásabb, hogy miből szeretnék megvalósítani azokat.
Az összes ellenzéki ígéretet túl hosszú és túl unalmas lenne végigzongorázni, így a legelragadóbbakból szemezgetünk. Ezek nemcsak az ellenzéki pártok dús fantáziájáról tanúskodnak, de arról is képet adnak, mi mindent képesek összehordani azért, hogy végre hatalmat kaparintsanak a kezükbe.
Az MSZP és Karácsony Gergely szerelemházassága például odaadná az embereknek az EU-s fejlesztési pénzeket, hogy saját igényeik szerint költsék el azokat. Ez csodálatosan hangzik, csupán az az apró szépséghiba van benne, hogy az EU-s fejlesztési pénzeket nem az embereknek szánják, hanem – amint a nevük is mutatja – fejlesztésekre. Ennél is legendásabb pillanat lehetne, amikor az MSZP visszaszorítja a kórházi fertőzéseket, amelyekből egyébként semmivel sincs több Magyarországon az európai átlagnál. Elképzelhető, hogy Karácsony Gergely személyesen beszélne a kórházakban felbukkanó baktériumokkal és vírusokkal, hogy jobb belátásra bírja őket.
Mindössze nyolc éve van a parlamentben a Jobbik, de máris nagy tapasztalatról tesz tanúbizonyságot. Vona Gáborék ugyanis biztosra mennek, hiszen feltámasztanák az évek óta jókora növekedést produkáló magyar ipart, és ingyenessé tennék az ingyenes elkerülő utakat. Nagy kár, hogy ezeket a pompás ígéreteket zárójelbe teszi a béruniós erőlködésük, amely csak azért nem a közgazdasági realitásokon fog elbukni, mert a szükséges mennyiségű aláírást sem képes összegyűjteni Simicska Lajos házipártja. A hirtelen rájuk szakadt, hihetetlen mennyiségű Simicska-támogatások viszont alaposan összezavarták a néppártosodó fejeket: az olyan ígéretek, mint a vasutak föld alá süllyesztése, parkolóházak építése és közműalagutak építése azt mutatják, hogy a jobbikosok tényleg úgy tekintenek a pénzre, mint ami korlátlanul terem apu Radóc utcai irodájában, és csak oda kell menni érte a táskával.
Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatója és Schön Péter gazdasági igazgató távoznak Simicskától a pénzszüret után. (fotó: ripost.hu)
Nagy eredmény a szocialistáktól és a balra tolódott Jobbiktól, hogy az LMP-nél és a DK-nál is több valóságtól elrugaszkodott naivitást tudtak bezsúfolni az ígéreteik közé. A Schiffer András nélkül minden karakterét elvesztett zöld párt csak a megújuló energiaforrások iránti, rózsaszín ködös szerelmével tud kilógni az ellenzéki sorból, mit sem törődve azzal, hogy az energiatárolást máig sem oldotta meg a tudomány, a nap pedig nem okvetlenül akkor süt és a szél sem akkor fúj, amikor mi fel akarjuk kapcsolni a villanyt. Gyurcsány Ferencék szuperképessége viszont továbbra is a határon túli magyarokkal és az egyházakkal szembeni, bolsevik gyűlölet.
Az IMF mindig szívesen jön megszorításokat diktálni
Van persze egy csomó dolog, ami összeköti ezt a meglehetősen egysíkú és ötlettelen ellenzéket. Annyi pénzt öntenének bele például vaktában az egészségügybe, az oktatásba és úgy általában bármibe, amennyit a Fidesz nyolc évnyi kormányzásának minden gazdasági sikere ellenére sem tudott felhalmozni az ország. Így egy ellenzéki győzelem esetén hamarosan vörös szőnyegen fogadott vendég lehetne az IMF-delegáció Budapesten, hogy aztán ismét a szervezet washingtoni központjában döntsenek a magyar gazdaságpolitikáról, megszorításokról, bérbefagyasztásokról és hasonló, jól ismert balliberális vívmányok bevetéséről.
Amikor a baloldali kormányok eltapsoltak minden pénzt, és utána az IMF diktált: a szervezet és Magyarország hitelmegállapodása utáni sajtótájékoztató 2008. október 29-én – balra James Morsink, az IMF-delegáció vezetője, középen Simor András akkori jegybankelnök, jobbra Bajnai Gordon akkori gazdasági miniszter. (fotó: MTI / Soós Lajos)
Az az igazán szegény ember, aki még ígérni se tud, és a különböző milliárdosok támogatásából függetlent játszó ellenzékre nem lehet ráfogni, hogy szegény lenne. Szemrebbenés nélkül lengetnek be bármekkora béremelést (nem törődve annak versenyképesség-csökkentő hatásával), a szakemberhiány és a hálapénz megszüntetését, a fiatalok hazacsábítását meg az örök életet és ingyen lőszert. Ez viszont továbbra is nagyon nyögvenyelős, amíg a Kétfarkú Kutyapárt megmutatja, mennyire vehetőek komolyan az ilyen ígéretek. Az viszont díjat érdemelne, hogy Karácsony Gergely ígéretfüzete csökkentené a diákok óraszámát, majd rögtön a következő pontban a tudásra épülő gazdaságot szeretné fejleszteni.
Ígérj olyat, ami már létezik, mert az biztos megvalósul!
Az MSZP és a DK kiterjesztené a gyermekétkeztetést, az LMP és a Jobbik határőrséggel is megvédené a határzárat. Esetleg még megígérhették volna a közvetlen autópálya-összeköttetést Béccsel, egy csodaszép neogótikus parlamentet, meg azt, hogy nyáron sütni fog a nap. A nők egyenlősítése mellett is nagyon elkötelezett az ellenzék, ami nemcsak dicséretes, de reménykeltő is. Számukra jó hír, hogy a milliós nagyságrendű csúcsfizetések világát kivéve a nők és a férfiak máris ugyanannyi pénzt keresnek ugyanabban a munkakörben, tehát ezt ki is pipálhatják. Az ellenzék által tervezett MSZP-Párbeszéd-Jobbik-DK-LMP koalíció eltökéltségét nézve viszont egyértelmű, hogy nem lenne megállás a nők egyenlősítésében, így valószínűleg végre kapnának választójogot, férfi kísérő nélkül is felülhetnének a buszra, és akár miniszterelnök-jelöltként is indulhatnának a választáson. Legalábbis a migránsok betelepítését állandó mechanizmussá tevő kvóta elfogadása révén borítékolható muzulmán hatalomátvételig.
Az ellenzék számára fontos női egyenjogúság az ellenzék számára fontos újeurópaiaknál: férfiak cipőben, nő mezítláb. (kép forrása: cozivotdal.eu)
Az ellenzéki pártok leállítanák a paksi atomerőmű-bővítést, és ehelyett a lakások energiagazdálkodását támogatnák. Ez egyébként hasznos lenne, hiszen ezzel is energiát lehet megspórolni. Gondot legfeljebb az jelenthet, hogy a most Magyarország áramszükségletének felét kielégítő paksi atomerőmű egyes reaktorát 14 év múlva le kell állítani, 19 év múlva pedig az utolsót is, így addigra a kicserélt fűtőtestekkel és ablakokkal megspórolható energiát legfeljebb szép fekete füstfelhőket eregető szén- és gázerőművekből tudjuk majd előállítani. Persze legalább ráerősíthet a tüdőbetegségekre, de legalább nem fognak dologtalanul vesztegelni azok a CT és MR gépek, amelyekkel úgyis elhalmozná Magyarországot az ellenzék.
A jolly joker: a stadionozás
És ha megkérdezik őket, hogy mindezt miből finanszíroznák, az elsőbálozók lelkesedésével vágják rá: abból, hogy ők nem stadionokat építenének. Nos, amellett, hogy a stadionozás a legalantasabb ösztönökre rájátszó kommunista módszer, meglehetősen alaptalan is. A stadionok nagy többsége ugyanis már felépült, így azokból legfeljebb úgy csinálhatnának pénzt az megszaladt fantáziájukból kipattant ígéreteik megvalósítására az ellenzéki agytrösztök, ha lebontva eladnák azokat betonzúzaléknak meg vashulladéknak. És, hogy miért kommunista módszer? Mert az irigységre és a másiknak betartásra erősít rá – arra a szellemiségre, hogy ami nekem nincs, az másnak se legyen. Az MSZP-től és a DK-tól persze vehetjük papírformának is ezt a prolikampányt, viszont különösen pikáns, hogy az elmaradt rendszerváltás generációs csalódására felépítkezett LMP, valamint az ugyanehhez még a harcos antikommunizmust is hozzácsapó Jobbik tolja legerősebben a stadionozást.
A stadionokra elköltött pénz negyedét a jelenleg is épülő, új Puskás Ferenc stadion teszi ki. Ha nem lenne egy korszerű, nemzetközi összevetésben is jó stadionja az országnak, akkor azon sopánkodna az ellenzék. (fotó: MTVA)
A stadionokkal szembeni gyűlölködés nem több, mint az Orbángyűlölet némileg módosított megjelenítése, amelyet sikerült viszonylag sok emberre átragasztania az ellenzéki kampányt az utóbbi években menedzselő haladó sajtónak. Miközben korunk közgazdasági cikkei gyakorlatilag másról sem szólnak, mint a fogyasztás és ezzel összefüggésben a GDP növekedéséről, a stadionok esetében valahogy kimarad a „független” sajtó és politikai partnerei (értsd: a teljes ellenzék) „szakértő” közléseiből a történet másik vége. Az, hogy a stadionépítéseknek más hozadékuk is van azon túl, hogy a legtöbb helyen immár nem ötven éves, omladozó, életveszélyes romhalmazokban kell lebonyolítani a sporteseményeket (persze amíg ilyenek miatt volt okunk szégyenkezni, addig azon élvezkedett a haladó sajtó), és nem éktelenkedik többé a városok vagy kerületek közepén egy szemétdombosodó telep, kiváló otthont biztosítva a társadalom peremén létező életmódoknak.
A történet másik oldala, hogy a stadionépítéseket (meg az új lakások építését, a műemléki felújításokat) magyar vállalkozások hosszú sora végezte és végzi el, az építőipar úgy szárnyal, mintha sose lett volna Gyurcsány-kormány, és ezek a kivitelező magyar vállalkozások magyar embereknek adnak munkát és egyre magasabb bért, ezzel magyar családok sokaságának megélhetését biztosítva. Könnyű tehát elverni a port az amúgy gyengélkedő magyar focin és Orbánon, de egyrészt a gyengélkedő foci se indok arra, hogy széthulló létesítményekben játsszák Európa közepén, másrészt pedig aki erre szórja az átkait, az magyar családok tömegeinek javuló megélhetése ellen is átkozódik.
A Jobbik feltámasztaná a szárnyaló magyar ipart. Azt még nem ígérték meg Vonáék, hogy minden egészséges embert meggyógyítanak, de még van rá másfél napjuk. (forrás: KSH / MTI)
És akkor azt még nem is említettük, egyáltalán hogyan tennék meg az első lépéseiket az Orbángyűlöletükben egymásra utalt ellenzéki horrorkoalíciós pártok. Ők se nagyon fejtik ki ennek a részleteit – nem véletlenül.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS