Kétségtelen tény, hogy Gyepes Ottó – akkori autóműszaki iskolai hallgató – az ÁVH-án tett jelentése nyomán derült fény Engländer Tibor személyére – írta a Pesti Srácoknak szánt cikkében Novák Attila történész arra az írásra reflektálva, amely vasárnap jelent meg a Hálózat rovatban. Novák Attila a cionista per történetét kutatja a Nemzeti Emlékezet Bizottságának támogatásával, a PS-nek küldött cikkében azt írja, az egyik informátor – Kosály György későbbi híres fizikus – egyenesen a vezetőségi körbe tartozott. Ő egy asztalon hagyott indigóval, ill. jelentésrészlettel bukott le társai előtt, ’56-ban állítólag már térden állva könyörgött a megbocsájtásért. Novák Attila írását olvashatják.
A Pesti Srácokban cikk jelent meg Mező Gábor tollából arról, hogy Gy. O (azaz Gyepes Ottó) hogyan jelentette fel Engländer Tibort és társait. Nos, Gy. O. informálta az ÁVH-t a cionista csoportról, de igazából nem hogy nem ő volt az egyetlen feljelentője a csoportnak, a bukását sem neki köszönheti a csoport. Ez a bizonyos valaki ma már nincsen az élők sorában.
Azért szólnék hozzá a cikkhez, mert monográfiát írtam az 1950-es évek legjelentősebb cionista peréről, Engländer Tiboréról, melyet a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (a kutatás támogatója) fog megjelentetni.
Kétségkívül igaz az hogy Gy. O. – akkori autóműszaki iskolai hallgató – jelentése nyomán – derült fény Engländer Tibor személyére (Jelentés. Budapest, 1951. július 16. Tárgy: Cionista vonal. In: ÁBTL O-17169) 1951. április 25-én, ugyanakkor rajta kívül mások is jelentettek róluk. Bizonyítható az is, hogy 1951. elejétől W. M. (Weisz Magda, aki a „Tank” becenévre hallgatott a korábbi cionista ifjúsági mozgalomban) is informálta az államvédelmet. Ő már 1949-ben disszidálási kísérlet miatt másfél évi börtönbüntetésre volt ítélve, majd 1952 szeptemberében internálták is.
Mivel W. M. már börtönben volt, könnyű volt őt nyomás alá helyezni. Szerepe kettős volt, informálta és dezinformálta is a hatóságokat (Bertók Pálné kihallgatása. Budapest, 1952. szeptember 13. In: ÁBTL 3.1.9. V-107118 Garamvölgyi Sándor és társa). Ugyanakkor az, aki végig (1951. végétől volt vezetőségi tag) informálta a hatóságokat és akiknek Englanderék a lebukásukat köszönhették, az nem volt más, mint a később fizikussá lett (és azóta elhunyt) K. Gy. (azaz Kosály György).
Kosály György / Fotó: Gregcrowther.com
Az ott felejtett indigó
Nagyon direkt módon derült fény a történtekre.
Engländer Tibor 1953. január 28-án délután fél 5 körül felment K. Gy. (Kosály György) lakására, akinek az asztalán (miközben K. Gy. kiment egy pohár vízért) egy indigót talált, melyre láthatóan le volt gépelve az illegális szervezetről szóló (egyik) (fel)jelentés. A beépített ember tehát a mozgalom vezetőségi tagja volt, aki már régóta jelenthetett a cionista mozgalomról az ÁVH-nak.
Engländer első dühében összetépte az indigót és bedobta a papírkosárba, majd meggondolta magát: kivette és papírba csomagolta azt. Megmondta K. Gy.-nek, hogy ne jöjjön el az aznapi vezetőségi ülésre, majd K. Gy. odaadta neki azokat az újságokat, melyeket aznap kapott az izraeli nagykövetségen.
Engländer elsietett, és az MTA bejárata előtt találkozott Fényes Istvánnal, aki (állítólag) elmondta azt a tervét, hogy az Agrártudományi Egyetem egyik tanszékére való bejutással eljut a határsávba.
A mozgalom vezetője óvatosságra intette Fényest, majd este ¼ 9-re elment az ELTE Természettudományi Kara Matematikai Intézetébe, melynek egyik tanuló helyiségében vezetőségi ülést tartottak. Az ülésen Forgács János, Radó Miklós, Signer Judit volt jelen még rajta kívül. Engländer megmutatta az összetépett indigót. Forgács megpróbálta összerakni az indigót, de az nem sikerült.
Ugyanakkor (ezt Signer Judit vallotta később) az indigó bizonyos részeit el lehetett olvasni és ezek voltak olvashatóak: „Budapesten működik egy cionista csoport… Engländer… ,Forgách István… a Magyar Népköztársaság megbízik bennem, kötelességem visszajönni a VIT-ről.” Aláírásként a következő volt kiolvasható: „K. Gy. (Kosály György) és alatta: DISZ szervezet.”
Kosály a másik informátorra terelte a gyanút
Körülbelül egy óra múltán lementek a Duna partra, ahol találkoztak K. Gy.-vel (bár Signer szerint ő – a kérés ellenére – már a Matematikai Intézetben is megjelent) és kifaggatták. Ő tagadta azt, hogy jelentett volna, és W. M.-re (Weisz Magdára) próbálta hárítani a felelősséget, hogy ő írta a jelentést. K. Gy.-nek azt mondták, hogy másnap este ½ 9-kor fognak vele a Városligetben találkozni, és ott fogják tájékoztatni, hogyan látják ezt az ügyet. Engländer még azt is megbeszélte vele, hogy másnap délelőtt felmegy a lakására, Forgács Jánossal pedig azt, hogy másnap 13.30-kor találkoznak és összerakják az indigót. Engländer Tibor (Signer szerint) a következőket jegyezte meg:
„Ha holnap lebukom, akkor Kosály írt az indigóval.”
Január 29-én, tehát másnap délelőtt K. Gy. felhívta Engländert, és arra kérte, hogy sürgősen menjen fel hozzá, hogy megmagyarázza a dolgokat. „A helyzet önmagában is furcsa és gyanús volt. Lementem az utcára, elmentem a Rottenbiller utcai trolimegállóig, és ott két úr odajött hozzám, és mondta, hogy szálljak be az autójukba” – mesélte Engländer Tibor évtizedekkel később, az 1990-es évek közepén.
K. Gy. – akit számos irat megnevez – volt tehát Englanderék veszte.
Állítólag térden állva könyörgött a bocsánatért
A vallásos cionisták felé „Cvi Glückstein” álnéven szereplő Kosályt 1956. októberében – a forradalom napjaiban – meglátogatták a meghurcolt Pollák Tibor és mások is. K. Gy. – állítólag – „térden csúszva” kért bocsánatot tőlük és magyarázkodott nekik arról, hogy „zsarolták” és „kényszerítették” őt a besúgásra. Nem tudjuk, hogy a lelkiismeret hangja szólalt meg benne vagy egyszerűen csak félt.
Ugyanakkor annyira nem lett következménye a dolognak, hogy ne fusson be fényes karriert. A később nemzetközileg is neves fizikus 1979-ben a családjával együtt elhagyta Magyarországot és a University of Washington professzora lett. A reaktordiagnosztikai kutatások és más fizikai folyamatok tanulmányozásának tudósa végül 2009 júniusában hunyt el az Egyesült Államokban.
Többen komoly karriert futottak be a börtön után
A letartóztatott fiatalok közül többen az idők folyamán igen tehetségesnek bizonyultak, később komoly karriert futottak be Magyarországon és/vagy külföldön. Az idő sok mindenért nyújtott kárpótlást. A 2012-ben elhunyt Engländer Tibor döntéselmélettel foglalkozó pszichológus, az MTA Pszichológiai Kutató Intézetének kutatási igazgatóhelyettese, később főosztályvezetője lett, (a 2015-ben elhunyt) Forgács János (később Chaim Forgacs néven) természettudós, a Ben Gurion Egyetem professzora, a Negevi Kísérleti Kutatóközpont igazgatója és egyben a tengervíz sótalanításának egyik szakértője, Fényes István később Dán Dalmát néven író és humorista (és [egyben] Antall József egykori miniszterelnök barátja) és az izraeli Bar Ilan Egyetem könyvtárosa volt. (Ő 2006-ban hunyt el.) A másik illegális mozgalomhoz tartozó, de ugyanebben a perben elítélt hagyományőrző Schmelczer Kornél később pedig Menahem Schmelzer néven a Jewish Theological Seminary könyvtárigazgatója, majd az intézmény rektora lett.
Egy tehetséges csoportban mindig vannak olyanok, akik – bár tehetségükhöz nem férhet kétség – de morálisan nem teljesítettek jól vagy inkább: alulteljesítettek. Ez az ő hibájuk és senki nem veheti el tőlük, bár a fő felelősség azt a totalitárius rendszert illeti, amely ilyen erkölcsi hibákon építette fel önmagát. Az, amely sztálini mintára cionista persorozatot tervezett és rendkívül jól jött a számára egy valóban cionista fiatalokból álló „fegyveres” és „fasiszta” mozgalom megléte.
A szerző történész, tudományos főmunkatárs – Nemzeti Közszolgálati Egyetem – Államtudományi és Közigazgatási Kar, Molnár Tamás Kutatóintézet
Hamvasintezet.hu
Fotó: Képkocka az Ügynök életéből / Forrás: ÁBTL
Facebook
Twitter
YouTube
RSS