Igazi gyöngyszemre bukkant olvasónk a napokban: a csilliárdos csalással meggyanúsított egykori szoci ügyvéddel, Czeglédy Csabával készített interjút a Szegedi Csillag börtönben Donáth Ferenc a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezetének (NITBSZ) elnöke. A téma és az apropó nem volt más, mint a kommunista koncepciós perek és a jelenlegi orbáni diktatúra “politikai” pereinek rémisztő hasonlóságai. Ezzel alapvetően nem is lenne baj, hiszen szólás- és sajtószabadság van, az viszont már enyhén szólva is komikus, hogy Donáth szavaiból azt a következtetést lehet levonni, az előzetes letartóztatásban ülő Czeglédy is pont ugyanolyan politikai áldozat, mint 1956-ban Nagy Imre miniszterelnök volt. Kérem ne tessenek nevetni, ez nem vicc!
“Látogatásunk elsődleges célja a Nagy Imre-per hatvanadik évfordulója kapcsán felmerülő múlt és jelenbéli tanulságok levonása a politikai perek szempontjából. „Politikainak” nevezhetjük azokat a pereket, amelyek koholt vádak alapján „államellenes bűncselekmény” miatt indulnak. (…) Úgy gondolom, hogy napjainkban a politikai perei úgy változtak, hogy állami nyomásra közbűnténnyel vádolnak meg bárkit, megszegik az eljárásjogot úgy, hogy az érintett fogva tartásának helye és körülményei nem tisztázottak. Ezért merült fel bennem, hogy a hatvan évvel ezelőtti módszerekről és a jelenkor tapasztalatairól beszélgessünk.” – kezdi a beszélgetést Donáth, feladva a labdát az egyébként kiállított, eltiltott Czeglédynek. Aztán úgy folytatja, 1953 előtt, amikor még Sztálin élt, „internálás”-nak hívták azt az eljárást, amikor a nyomozás ideje alatt, vagy attól függetlenül, alapos vagy alaptalan gyanúval embereket különböző munkatáborokban helyeztek el. Ez alapvetően így is van, az viszont már elképesztő, hogy úgy véli, Czeglédy Csaba is hasonló cipőben jár.
Ha nagy a büntetési tétel, amivel gyanúsítanak, akkor gyakorlatilag korlátlan lehet az előzetes letartóztatás. Tehát olyankor nincs az 1-3 éves korlát”
– mondja Czeglédy nagy egyetértésben. Czeglédy esete azonban minden kétséget kizárólag köztörvényes bűnügy, amelyben jelenleg 24 gyanúsított van. A vád: bűnszövetkezetben különösen jelentős értékre elkövetett költségvetési csalás. Ami a történet szempontjából szintén lényeges, hogy korábban már elítélték adócsalás miatt, így esetében meglehetősen furcsa politikai ügyről beszélni. Ez persze Donáthnak látszólag teljesen figyelmen kívül hagyható körülmény. Na, persze ez a szerecsenmosdatás nem véletlen, hisze Donáth Ferenc testvére, Donáth László evangélikus lelkész, az MSZP országgyűlési képviselőjelöltje volt, a leszármazottakat beleértve az egész család őskommunista. Korábban az SZDSZ szekerét tolták, mára már a Gyurcsány vonalat képviselik.
Czeglédy apja meglátta a jövőt
A sitten ülő Czeglédynek meg van a véleménye a bírókról és az ügyészekről is, hiszen, mint mondja, rendszerszintű probléma van az igazságszolgáltatásban, hiszen ugyanazt látja, “ami a negyvenes-ötvenes évek elején volt, amikor gyorstalpalón képezték ki a bírákat. Illetve amikor a népügyészek szakmunkás végzettséggel képviselték a vádat. Nincs elég ember, erőforrás és kellő szakértelem.” Sejthető, hogy minderről majd az ügyében eljáró bírónak is lesz véleménye. A PR cikkben Czeglédy Csaba elárulja, hogy édesapja jövőbe látó szövege manapság sokszor eszébe jutnak: “meglásd fiam, negyven évig itt lesznek és revansot akarnak venni azért a negyven évért, amíg a kommunisták voltak hatalmon.” Akkor állítása szerint megmosolyogta ezt a gondolatmenetet, de mára igazat ad apjának. A baloldal zugügyvédje igyekszik balanszírozni a józan ész határán, védve a mindenkori büntetés-végrehajtás rendszerét, ám amint alkalma nyílik arra, rögtön papírzsepit ragadó könnyfakasztó stílusban panaszolja el, hogyan élt folyamatos fenyegetettségben és félelemben 2010-től. Persze gondolhatnánk, hogy csak az retteg a megtorlástól, akinek vaj van a füle mögött, Czeglédy szerint ez a félelem csupán józan ész volt arra felkészülve, hogy a Fidesz kormány leszámol majd mindenkivel, aki ellenkező nézeteket képviselt.
Dr. Donáth Ferenc szerint nincs különbség az 50-es évek és a mai igazságszolgáltatás között; Fotó: MTI/Füzesi Ferenc
Az első gyermekem 2008-ban született, akkor volt az esküvőnk is a feleségemmel. 2010 nyarán már vészforgatókönyvet beszéltünk meg arra az esetre, ha engem egyik reggel fognak és elvisznek. Látszik a régi módszerek felelevenítése például a közmédiában, illetve a sajtóban: az agymosás, illetve az erőforrások egyértelmű központosítása. Meglepő, de egy puha diktatúrát uniós tagsággal is ki lehet alakítani. Ennek kapcsán rengeteg figyelmeztetést kaptam, barátoktól, illetve jóakaróktól, illetve rosszakaróktól is, hogy csúnya lesz a dolog a vége. De megakartam tenni, amit tennem kellett. Úgy voltam vele, hogy nincs mitől félnem, nem vagyok bűnöző. Hogyha úgy éltem volna az életem, hogy bármikor elvihettek volna a két gyermekem mellől, nem tudtam volna a tükörbe nézni. Márpedig fontos, hogy az ember megtartsa a gerincét. “
Furcsa hasonlat, de Czeglédy szájából a gerincességről beszélni olyan, mint Juhász Péter, a “gerincdoktor” kínosan ciki praktizálást végigszenvedni. Donáth és interjúalanya végig tartják magukat a beszélgetés vonalához, és konklúzióként arra jutnak, hogy a sajtó, mint negyedik hatalmi ág hogyan befolyásolja az ’50-es évekhez hasonlóan a társadalom gondolkodását. Czeglédy szerint minden egy szűk, “állampárthoz” kötődő sajtóközpont irányítása alatt áll, ahol kizárólag olyan hírek jelenhetnek meg, amiket ők akarnak, hogy eljussanak az emberekhez. Természetesen az interjú ezen részében is figyelmen kívül hagyják a baloldali média túlsúlyát szemben a jobboldalhoz közeli médiumok arányával. Az eszmecsere és nagy egyetértésben bólogatás befejeztével Czeglédy Csaba utolsó gondolatként arra bátorít, hogy ne féljen senki a hatalomtól, hanem szálljanak szembe vele, úgy, ahogyan azt Nagy Imréék is tették.
Forrás: Prherald.hu, PS; Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS