A svájci-szerb világbajnoki csoportmeccsen Xherdan Shaqiri és Granit Xhaka, Tell Vilmos egyenesági leszármazottai, a svájci válogatott oszlopos tagjai a szerbeket hergelő gólörömmel jelezték a sportszerűség iránti elkötelezettségüket. Az albán sast jelképező gólöröm egyértelműen politikai felhangú volt és a szerbek ellen nyilvánult meg, az eltiltás azonban elmaradt, csupán pénzbüntetést kapott a két játékos. Ezek a gondolatok nem a szerbeket védik, hanem az oly sokszor elvárt és hangoztatott egyenlőséget kérik számon. Ha magyar játékos villantana nagy-magyarországos pólót egy szlovákok elleni gólöröm után, akkor repülne az egész válogatott a tornáról. Szerencsére mi nem jutottunk ki.
Nagyon nehéz igazságot tenni ebben a kusza történetben, hiszen az albánok és a szerbek sosem ettek egymás tenyeréből, és az utóbbi évtizedek történései finoman szólva nem hozták őket közelebb egymáshoz. Koszovó vitatott jogállása, önhatalmú elszakadása Szerbiától, a szerbek kiszorulása az őshazájuknak tekintett területről, az egymás elleni népirtások vádjai, politikai foglyok kínzása, fogságban tartása, ezek mind elválasztják a két népet. Milyen furcsa, hogy pont egy Svájc-Szerbia mérkőzésen robbant újabbat ez az etnikai bomba, a színes és egymás kezét fogó, boldog és heterogén Európa bizonyítékaként.
Az, hogy több, nem albán vagy más, nem svájci felmenőkkel rendelkező játékos nem énekli a svájci himnuszt, elsőre fura dolognak tűnik, és ahogy újra végiggondoljuk, megint csak erre jutunk. Lehet, hogy nem azonosul azzal a hellyel, ahova befogadták – mert alapvetően koszovói albán menekültek gyerekeiről beszélünk – de ha már világversenyen felhúzza valaki az adott ország címeres mezét, akkor elvárható, hogy némi tiszteletet mutasson. Ezt már korábban is felrótták nekik, de különösen élesre sikerült a szerbek elleni performansz, ugyanis Shaqiri és Xhaka is gólt szerzett a délszláv állam csapata ellen, amivel megnyerték a csoportmeccset. Góljukat követően mindkét játékos sast formált a kezével, így jelezve albán testvéreiknek, valamint a cseppet sem nyugodt vérmérsékletű szerbeknek. Mindezt a világbajnokságon, mindezt svájci mezben. Az albánok madarának szárnyalását pedig sokan nem nézték jó szemmel, ezért a cselekedetért akár két meccses eltiltást is kaphattak volna, de nem ez lett a történet vége, csak pénzbírság.
Shaqiri a koszovói Giljan városában született, majd egy éves korában, 1992-ben vándorolt ki a családjával Svájcba. Xhaka is albán családból származik, de ő már Baselben született, édesapja politikai fogoly volt, három és fél évet ült börtönben, miután 1986-ban részt vett egy kommunisták ellen szerveződött diáktüntetésen, Belgrádban. Szabadulását követően, 1990-ben menekült el családjával a koszovói Podujevo városából Svájcba.
A motivációt tehát nem kell keresni, sőt érthető a két játékos frusztráltsága, az azonban kevésbé, hogy milyen formában nyilvánítják ki az érzéseiket és hol. Mert ez nem egy labdarúgó-világbajnokságra illik, főleg nem gólörömként nem, nem is beszélve a svájci mezről.
Az ügy még nem ért véget, hiszen a koszovóiak gyűjtést rendeztek a két játékos büntetésének kifizetéséért, melyhez egy koszovói miniszer, Bajram Hasani is csatlakozott és így kommentálta a gyűjtést:
Azért büntették meg a játékosokat, mert nem felejtkeztek meg a gyökereikről, emlékeztek rá, honnan jöttek. Nincs olyan összeg, amely ki tudná fejezni az örömöt, melyet Granit Xhaka és Xherdan Shaqiri okozott nekünk azzal, hogy a kétfejű sast láthattuk a Svájc-Szerbia világbajnoki mérkőzésen.
Ez tényleg olyan, mintha egy magyar játékos villantana Nagy Magyarországos pólót a címeres mez alatt. Ebben elsősorban az akadályozza meg a magyarokat, hogy közelében sem voltak a kijutásnak, de érdekes lenne megnézni a kettős mércét, hiszen tudjuk, hogy az elmúlt évtizedekben szinte minden apróságért, vagy meg nem történt eseményért is súlyos büntetést kapott az Magyar Labdarúgó Szövetség. Elég csak az Izrael meccsen pár torokból felhangzó gyalázkodásra gondolni, ez pont a sorsdöntő magyar-román mérkőzés előtt történt, melyet aztán zárt kapuk között kellett megrendezni. Akkor nem volt kegyelem, legyen hát gyakorlat az állandóan hangoztatott egyenlőség és azonos elbírálás mindig és mindenhol, főleg egy labdarúgó-világbajnokságon.
A svájciak ma két renitens játékosukkal próbálják kiharcolni a továbbjutást Costa Rica ellen, és ha nyernek, akkor továbbjutnak a legjobb 16 csapat közé, a szerbek pedig a brazilokkal találkoznak, nekik jóval nehezebb dolguk lesz.
Forrás: theguardian.com; Vezető kép: inews.co.uk, Fotó: ozoutback.com.au
Facebook
Twitter
YouTube
RSS