Ambrus Csaba: Az öreg székely és a liberalizmus

Dániel politológus szeretne lenni. Jelenleg egyetemre jár, de ha végzett, akkor saját műsort szeretne, egyedi koncepcióval, mert meggyőződése, hogy a magyarok nem hülyék – még a vidékiek sem –, csak most rájuk hozták ezt a migránsos frászt, és ettől kicsit összezavarodtak. De sebaj, ő majd rendet tesz a fejekben, és ehhez kezdetben elég neki egy laptop meg egy elv-társ barátnő, mindez egy szűkös erzsébetvárosi albérlettel kiegészítve.

PolgárPortál publicisztika

Mivel nemrég költözött össze a barátnőjével, Emmával, kénytelenek voltak lemondani az egyiptomi nyaralásról – elsősorban a lakásfelújítás miatt –, helyette megteszi Erdély is, úgy voltak vele, hogy az élet hosszú, lesz még bőven idejük „normális” helyekre is eljutni.

Székelyföldön úgy fogadta őket Kálmán bácsi és a neje, Gizella, mintha a saját gyerekeik tértek volna vissza valamilyen távoli vendéglátós robotolásból, de ez nem meglepő, hiszen az idős székely házaspár mindenkit így fogadott, főleg azokat, akik édes magyar anyanyelvükön érdeklődtek náluk szállás iránt.

A faluturizmus előnye, hogy a hivatalos műmosolyokkal tűzdelt vendég-vendéglátó szerepkörök bejáratása mellett, itt lehetőség van igazi emberi kapcsolatokat teremteni. Nem volt ez másképp Kálmán bácsiéknál sem, ahol a második feles szilvapálinka után Dániel már kezdte nagyon otthon érezni magát – ami nem feltétlenül rossz jel a fogadós számára –, más kérdés, hogy a zamatos szilvalé is csak azt képes kihozni az emberből, ami benne van.

• Kálmán bácsi! – kezdte Dániel kimérten, mintha korszakváltó nagy dolgok elébe néznének. – Én most őszinte leszek magával. De ugye nincs harag?
• Az őszinte emberekre sose haragudtam. Legfeljebb időnként ellentmondok nekik.
• Jó, mert én se balhézni jöttem, hanem pihenni. De azért vannak dolgok… Itt van ugye ez a kettős-állampolgárság. Ez most, hogy? Szóval, érti? Nem azért, de mi adót fizetünk, húzzuk az igát… Maguk meg semmi. Ne értse félre, nincs azzal bajom, ha az Orbánra szavazott, csak próbálom korrektül nézni a dolgokat.

Kálmán bácsi, az egykori építészmérnökből lett vendéglátós gyorsan legurított még egy felest, amolyan feszültségoldásként, mielőtt válaszolt.

• Akkor hadd legyek veled én is őszinte. A lányomék Nagykanizsán élnek. A vejem csíki születésű, építkezéssel foglalkozik, és harmincöt-negyven ember dolgozik a keze alatt. Gyanítom, hogy nagyjából háromszor annyi adót fizet, mint a te családod, emellett még van több millió magyar, akik vállalkozásuknak vagy hivatásuknak köszönhetően szintén leköröznek benneteket adófizetésben. Mégis, amikor belépnek a szavazófülkébe, a szavazatuk csak annyit ér, mint a tied. Na, látod barátom? Nekik meg lehet, hogy ezzel van a bajuk.
• Jó, mindegy – legyintett kissé meglepetten Dániel. Valószínűleg gyengébb ellenállásra számított, azt hihette, hogy nagyvárosi értelmiségiként majd ő fog itt fényt gyújtani a székely parasztok agyában. Nem tudta, hogy Kálmán bá nem az a viccekből ismert öreg góbé, hanem egy világlátott építészmérnök.

Közben a házigazda újratöltötte a poharakat. Dániel viszont képtelen volt elfogadni a döntetlen állását, ezért ravaszul témát váltott.

• Körülnéztünk egy kicsit, amikor jöttünk. Mintha megállt volna itt az idő. Ötszáz éves házak, „ötszáz éves” emberek. Mondtam is Emmának, hogy itt aztán magyarázhatnám a nyílt társadalom eszméit. Pedig az angol királyi család se mai termés, mégis akár családon belül is elviselik a melegházasságot. Ehhez egyébként, mit szól?
• Fiam! Az én királyomat Mátyásnak hívták. Ha jól tudom, neki ilyen gondjai nem voltak. Hála Istennek, ennél csak fontosabb dolgok gyötörték őfelsége elméjét.
• Igen, de a világ változik, fejlődik. Érdekes, hogy amikor a lovas szekeret le kellett cserélni autóra, akkor a székelyeknek és a konzervatívoknak nem volt ezzel semmi bajuk. Akkor nem hivatkozott senki a tradíciók megőrzésére. Pedig higgye el, a homoszexualitás elfogadása ugyanúgy része a fejlődő világnak, mint a szekeret helyettesítő kisteherautó. És ezt úgy mondom, hogy egyébként nekem csajom van.
• Tényleg? Ez lenne az általam nem értett fejlődő világ? Hogy férfiak egymás végbeleit kényeztetik a micsodájukkal, asszonyok szerelme helyett? Tudod, negyven évvel ezelőtt, amikor annyi idős voltam, mint te, az jelentette a fejlődő világot, hogy embert küldtünk a Holdra, vagy valamelyikünk összerakott egy automata mosógépet. A mi erőnkből ennyire futotta. A gyengébb képességűek házakat építettek, áramot vezettek, az okosabbak műholdakat lőttek fel, vagy kontaktlencsére cserélték a szemüveget. De mindegyikünket anya szülte, férfival való közösülés után, és ez így ment generációkon át, amiért cserébe talán hálásabb is lehetne nekünk az utókor. De semmi baj, barátom. Lassan átadjuk a stafétabotot. Meglátjuk ti mire fogtok majd menni a klónozott mintaembereitekkel, meg a tarka-barka felvonulásotokkal. Orbán se sokkal fiatalabb, mint én, szóval lehet, hogy hamarosan elkezdhetitek a magatok képére formálni a világot. De előre szólok, hogy a lányom és az unokáim ebben nem lesznek partnerek. Pedig nekik is van Facebook-oldaluk, és bejárták már a fél világot. Talán pont ezért nem.

Dániel gúnyosan felszisszen.

• Lazítson, tata! Csak dumálunk, nem kell ezt ennyire komolyan venni. Hadd kérdezzek akkor valami testhez állót. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy itt mindenki Duna tévét néz, meg Kossuth rádiót hallgat. Ugye félnek Soros Györgytől és a migránsoktól?

Az öreg bár nem nézte jó szemmel, hogy a saját házában lett bácsiból tata, de ezt a negyedik kör feles számlájára írta.

• Migránsok? Az a helyzet drága barátom, hogy mi már egyszer befogadtunk Erdélybe hárommillió román migránst. Azóta is ennek isszuk a levét. A békés együttélés nevében sózták őket ránk, hogy ne legyen több háború. Most is ezzel a mesével hülyítenek mindenkit, hogy össze kell keverni a népeket, a kultúrákat, szeressen mindenki-mindenkit, bújjon ágyba mindenki-mindenkivel, legyünk egy boldog, nagy család, mert ez a világ rendje. Pedig Ádám és Éva óta tudjuk, hogy két emberrel indult a Föld benépesedése, ebből lett a többnyelvűség és a nemzetek sokasága. Most meg jön néhány unatkozó idealista barom és elkezdik játszani a Teremtőt, hogy majd ők újratervezik az evolúciót, miközben egyetlen konkrét szakma sincs a kezükben, még a mosógépet is csak a használati utasítás hosszas tanulmányozása után képesek elindítani.
• Munkaerőhiány? Hallott már róla?
• Tíz évvel ezelőtt másfél millió román vendégmunkás jelent meg a spanyol piacon. Szinte mindegyikük talált munkát, pedig állítólag negyvenhét százalékos munkanélküliség sújtotta akkor Spanyolországot. Ez, hogy lehet? Lenne itt munkás, meg munka is, csak a morál hiányzik hozzá, meg a tehetség reális felmérése. Nálunk a színész lányából színész lesz, a filozófus fiából pedig közéleti mindentudó. A tehetséget, a rátermettséget, azt meg apa barátai és a volt kollégák hitelesítik, akkor is, ha bármelyik pultos félgőzzel körbeveri agyilag apuci kedvencét.
• Elöregedés? Itt maguknál szinte csak öregasszonyokat láttam az utcán.
• Miért? Talán a muszlimok feltalálták az örökifjúság bájitalát?
• Nem, de háromszor annyi gyereket vállalnak, mint az európai nők.
• Így van. A háromszor több gyerek pedig hetven év múlva háromszor több nyugdíjast jelent. Nem mondom, kezdetben adna egy kisebb lökést a gazdaságnak, de később ez ugyanúgy kiegyenlítődne. Tehát nem oldottuk meg a problémát, csak elnapoltuk.

Közben érkezik a női szakasz, Dániel barátnője, Emma, és Kálmán felesége, Gizi néni, akik együtt töltötték a délutánt. Helyet foglalnak a férfiak mellett. Emma legalább annyira lelkes, mint őszinte.

• Nekem tökre bejön ez a mosok-főzők-takarítok életmód, mert a nagyi jut róla az eszembe. Én persze nem tudnék így élni, ebben nincs kihívás, ez nyomasztó és lealacsonyító. Nem akarok senkit megbántani, de a legtöbb nő ennél többre hivatott.

Gizi néni értetlenül néz a lányra.

• Mi a lealacsonyító? Pesten nem szokás mosni, főzni, takarítani?
• De igen, mosni muszáj. Kajálni inkább a városban szoktunk, meg anyuék is néha hoznak ezt-azt. A takarításban pedig besegít Klári néni, nekem ott az egyetem, most a karrieremre kell koncentrálnom.

Kálmán bácsinak a fiatal lányhoz is van néhány szava.

• Kedvesem! A porszívónak te diktálod a tempót. Ha elég serény vagy, jut időd minden másra is, nem kell az egyetemmel takarózni. A diplomák, a karrier, az előléptetés nem mentségek egy nőnek, ha koszban él és szemét veszi körül. Az nem baj, ha nem tudsz főzni, Gizi néni sem volt mindig konyhatündér – sokat mesélhetnék -, az viszont annál nagyobb bukta, ha ilyen traumaként éled meg a konyha közelségét. Nem hibáztatlak, mert ismerem a dörgést. A szüleid valószínűleg az a fajta emberek, akik rászólnak az udvaron a hároméves gyerekükre – ha az felvesz valamit -, hogy „tedd azt le, mert koszos lesz a kezed”. Már ebben a korban megkezdik kinevelni belőletek a fizikai munka iránti esetleges rokonszenvet. „Ne nyúlj semmihez, hagyd a bácsit dolgozni, koszos leszel”. Mert a munka az büdös, koszos, és azért kell tanulnod, hogy ne kelljen ezt csinálnod. Elhitetik veled, hogy különleges vagy, többet érdemelsz az átlagnál, és ha ez hidegen hagyja az iskolaigazgatót, a polgármestert, a miniszterelnököt, akkor a rendszerrel lehet a baj, mert amúgy ti tökéletesek vagytok.

Emmánál gyorsan elfogy a cérna.

• Szerintem ezt fejezzük be! Csak szállást kértünk, kormánypropaganda nélkül. A szüleimet pedig nem is ismeri. Már elnézést, de milyen jogon kritizálja őket?

Kálmán bácsi jogosnak érezte a lány reakcióját. Igen, túllépett egy határt, és az most nem mentség számára, hogy egyébként Dániel kezdte a kölcsönös fejmosást. Nehezen viselte az ilyen vendégeket, akik inkább medvét akarnak itt látni, nem a régi magyar határ máig fájó vonalát, miközben pusztítják a jobbaknak szánt házi „tüzes-vizet”, és napi negyvenezer szót pazarolnak arra, hogy körbeírják, mekkora „spermabank” ez az Orbán, a kedves, de korlátolt házigazdával együtt.

Gizi néni hamarosan feltálalta a vacsorát, és ez sebtében meghozta a nap eddigi egyetlen konszenzusát, mert még Dániel is kénytelen volt elismerni, hogy ez a kolbászos tört paszuly akár Erdély nagykövete is lehetne.

A háziasszony szerényen megköszönte a bókot, boldogan mosolygott, ilyenkor bánta a legkevésbé, hogy a főiskola helyett ezt a „lealacsonyító” életmódot választotta. Csak Dánielt és Emmát sajnálta, mert tévhitben élnek, ezért annyira boldogtalanok, és ezért látnak ellenséget a székelyekben, a vidékiekben, a kétharmadban, Magyarországban. Pedig tudniuk kell, hogy az ő Kálmánja csak jót akar nekik – még akkor is, ha néha kicsit nyersen fogalmaz –, hiszen félti őket a saját pusztításuktól, és attól, hogy majd Budapestet is meg kell egyszer osztaniuk másokkal, mint ahogy ők lettek kénytelenek megosztani Erdélyt a románokkal.

Vezető kép: Spektrum Educational Center reklámfilmje