Nem tudott Gyárfás Tamás alvilági kapcsolatairól és nem gondolja, hogy az úszószövetség volt elnökének bármi köze lenne a Fenyő-gyilkossághoz – nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak adott interjújában az ügyben bűnpártolással gyanúsított Ihász Sándor. A volt fővárosi fellebbviteli főügyész portálunknak arról is beszélt, hogy szerinte logikailag is kizárt, hogy bármilyen eljárást meg akart, vagy meg tudott volna akadályozni.
SZENVEDI ZOLTÁN – PÁMER DÁVID
A Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) gyanúja szerint tavaly októberben ön Gyárfás Tamástól egy Fenyő-gyilkosságról szóló hangfelvétel-leiratot vett át, és bár látnia kellett volna, hogy az fontos új bizonyíték, mégsem jelzett az ügyben nyomozó rendőröknek. Később derült csak ki a közvélemény számára, hogy baráti szálak fűzik az ex-úszóelnökhöz. Mióta barátok Gyárfás Tamással?
2004-ben lettem főügyész, és a beosztásból adódóan többször szerepeltem a Napkeltében, amelynek ugye Gyárfás Tamás volt a producere. Ott ismerkedtünk meg, ám barátságról, kölcsönös bizalomról a kétezres évek végétől beszélhetünk. Ez nyilván nem köthető konkrét dátumhoz, annak kialakulása hosszabb folyamat volt. Így nem igaz, ami a gyanúsításban szerepel, hogy 2002-től voltunk barátok Gyárfás Tamással.
Ez a barátság úgy is töretlen maradt, hogy főügyészként tudomása volt róla, hogy Gyárfás a nyomozók célkeresztjében van?
A média ugyan 1998-tól foglalkozott a Gyárfás-szállal, de őt sem tanúként, sem gyanúsítottként ebben az ügyben eddig nem hallgatták ki. Rátérve az én gyanúsításomra, azt a szövegtöredéket, amit Gyárfás Tamástól megkaptam, bárki megírhatta, aki érdeklődött és utánaolvasott ennek az ügynek. Én ezzel kapcsolatban baráti tanácsot adtam, ezt ügyészként megtehettem. Az ugyanakkor elképzelhetetlen, hogy én egyénileg eltussolok egy ügyet, az ügyészség az egy hierarchikus szervezet. Az ilyen ügyekben hetente készültek jelentések a Legfőbb Ügyészségnek, ott minden lépésről tudtak, soha senki nem jelezte, hogy a nyomozás téves irányba megy. Szakmailag bármit korrigálhattak volna, utasítással, vagy leirattal bármilyen esetleges hibát azonnal észlelve javíthattak volna. Ilyen nem történt. Senki nem tud egymagában ebben az ügyészségi apparátusban egy ilyen ügyet bármilyen módon blokkolni, vagy akadályozni. Tehát nem csak szerintem, hanem a Legfőbb Ügyészség szerint sem volt alap Gyárfás kihallgatására. És ami a legfontosabb: ennek azért nincs jelentősége, mert én nem azzal a szándékkal és céllal adtam baráti tanácsot Gyárfásnak, hogy az ellene indítható eljárást megakadályozzam. Ez a lényeg!
Az ügyészség szerint jeleznie kellett volna a nyomozóhatóság felé a Gyárfástól megkapott iratot, mert azzal segítette volna a felbujtó elleni nyomozást.
Amikor én az iratot átvettem tőle, akkor tudtam, hogy már eldöntötte, a tanácsom alapján ügyvédjével informálisan találkozik a rendőrökkel pont azért, hogy mindent elmondjon a sérelmére elkövetett cselekményről és átadja a szövegtöredéket az iratokkal együtt. Erre a találkozóra pár napon belül sor került, amit telefonon utána megbeszéltünk. Innentől Gyárfás úrtól én úgy tudtam, hogy a hatóság minden addigi történésről részletesen és egy ezen üggyel foglalkozó rendőr tábornok által intézetten hivatalosan tud. Így fogalmilag és logikailag is kizárt, hogy bármilyen eljárást meg akartam, vagy tudtam volna akadályozni. Az nem lehet bűnpártolás, hogy amit ők már tudnak, azt nem jelentettem.
Zsarolás miatt mégis nyomoznak, illetve az ex-úszóelnököt azzal fenyegették, hogy „katasztrófa fog történni”, ha nem teljesíti a későbbi követeléseket.
Amikkel aztán nem jelentkeztek. A „katasztrófa fog történni” az milyen bűncselekmény? Kényszerítésre sem jó. Magyarul, Gyárfás Tamás sérelmére nem is követtek el semmilyen konkrét bűncselekményt, amivel be tudott volna menni a hatósághoz, hogy feljelentést tegyen. Én alternatívákat vázoltam fel neki, semmire nem bujtottam fel, tehát amit a gyanúsítás tartalmaz, az tényszerűen nem igaz. Lényeg, hogy megtörtént a rendőrséggel a kapcsolatfelvétel, jogi képviselő jelenlétében minden kérdésükre válaszolva részletesen beszámolt nekik a történtekről. Az én szempontomból közömbös, hogy utána tényleg átadják-e ezt az iratot, vagy sem, vagy mit adnak át ott a rendőröknek.
Kik vettek részt az informális találkozón?
Gyárfás Tamás, illetve az ügyvédje, Bánáti János és Horváth András dandártábornok, miniszteri biztos. A dandártábornok egyébként úgy ment el a találkozóra Gyárfás vallomása szerint, hogy nagyon szeretne segíteni, ehhez képest nem kérte el a dokumentumot, csak a találkozó leirata szerint javasolta, hogy Gyárfás tegyen feljelentést. Gyárfás úr nekem viszont azt mondta vissza, hogy amikor ő elmondta az ő félelmeit a dandártábornok úrnak, akkor ő is azt mondta, hogy akkor most ne tegyen feljelentést. És ezért nem tett ott feljelentést. Ehhez képest az a furcsa az egészben számomra, hogy pont erről a lehallgatott beszélgetésről nem készült szó szerinti jelentés, csak valaki által utólag ellenőrizhetetlen, szubjektív válogatással megszerkesztett összefoglaló. Én meg úgy emlékszem, hogy ekkor nem csak erről beszéltünk, hanem arról is, hogy amikor elmondta a félelmeit a rendőr dandártábornok úrnak, akkor ő is azt mondta Gyárfásnak, hogy akkor most inkább ne tegyen feljelentést.
Gyárfás azt állította önnek, hogy emiatt nem tett feljelentést?
Igen. Az viszont elég furcsa, hogy pont ez a beszélgetés, nem az, hogy nincsen meg, rosszabb, nincs szó szerinti leirata, hanem amikor én az ügyvédemmel ezt átnéztem, és a következő kihallgatáson azt mondtam, hogy én úgy emlékszem, hogy nemcsak erről volt szó, és az ügy érdekében fontos, ezért szíveskedjenek az ominózus beszélgetésnek a részleteit hanganyaggal lejátszani, mert szeretnénk hallani. Azt mondták, hogy nagyon jó az indítvány, ők is azt indítványoznák, de sajnos technikai okból ez a beszélgetés nem került rögzítésre, mert épp akkor adminisztrációs okból az archiválás elmaradt. Magyarul nincs hanganyag, nincs szó szerinti leirat, valaki ebből leírt valamit, és akkor ez a bűnpártolás egyik objektívnek mondott bizonyítéka? Szerintem ez eléggé sokatmondó és érdekes körülmény. Meg az is, hogy Gyárfás vallomása szerint a tanú kihallgatásakor az őt kihallgató rendőr nem volt hajlandó jegyzőkönyvbe venni sem a megtörtént informális találkozó tényét, sem azt, hogy azon a rendőrség részéről Horváth úr vett részt.
Annak a leiratnak, amit Gyárfás Tamás kapott a szlovák maffiózótól, annak mi volt a tartalma?
Nem lehetett értelmezni, mert nem volt összefüggő, nem volt koherens, érthető, logikus. Félszavak és félmondatok voltak benne, kipontozott slágvortokban, utalásokkal…
Arról szólt, hogy Gyárfás a Fenyő-gyilkosság megbízója?
Én ilyet nem olvastam ki belőle. Ezt az irományt bárki megírhatta, aki a médiában utánanézett a Fenyő-ügynek, a sajtóban olvasható célozgatásoknak, utalásoknak.
Ha annyira súlytalan volt a leirat tartalma, akkor miért fordult önhöz?
Azért, mert megijedt a szituációtól, féltette a családját. Egy lesötétített ablakú terepjáróból szállt ki egy kopasz férfi, ő adta át neki a hangfelvétel leiratát. Nem bízott meg az előzmények után a rendőrségben és nem akarta, hogy a feljelentését esetleg kiadják a médiának.
Mit gondol most, az új fejlemények tükrében Gyárfásról? Ma már elhiszi, hogy elkövethette a terhére rótt bűncselekményt?
Ő folyamatosan ennek az egész média keltette hangulatnak és vissza-visszatérő vádaskodásnak, találgatásoknak, verzióknak, vagdalkozásoknak a súlya alatt élt a családjával. Egy soha nem nyugvó helyzetben volt, amit tragédiaként élt meg, szó szerint. Főleg nem is maga miatt, inkább a családja, unokái miatt. Soha olyan utalása nem volt, hogy ő ezt elkövette volna. Mindig felháborodott, határozottan visszautasította, de mi erről igazán soha nem beszéltünk, mert egy barátsággal egy ember nem él vissza. Bennem soha nem vetődött fel, hogy gyanúsítottként bármi köze lehetne a Fenyő-gyilkossághoz.
Mit szólt ahhoz, amikor meggyanúsították?
Eléggé megdöbbentett.
Azóta beszéltek?
Nem.
Tudott Gyárfás Tamás alvilági kapcsolatairól, hogy közeli viszony fűzi Tasnádi Péterhez és Portik Tamáshoz?
Nem tudtam. Attól, hogy barátok vagyunk, nekem nem kell ismernem az ő barátait. Ezek a kapcsolatok nem kerültek szóba.
Többen úgy gondolják, ön már 2012-ben elvesztette a legfőbb ügyész bizalmát, amikor Polt Péter Ibolya Tiborra bízta a Fővárosi Főügyészség vezetését. Elképzelhető, hogy az úgynevezett elszámoltatás kudarca volt az oka az akkori távozásának és a bizalomvesztésnek?
Nem hiszem. Ráadásul több ügy akkor került bírósági szakba, amikor én már nem voltam fővárosi főügyész. Viszont azt tapasztaltam, hogy fokozatosan egy vezetői szemléletváltás következett be.
Mire gondol?
A szakmaiság háttérbe szorult és egyre inkább előtérbe került az utasítási jogkörnek a dominanciája, ami persze törvényes és jogszerű, csak én nem feltétlenül értettem ezzel egyet. Amikor főügyész lettem, akkor még elvárás volt az, hogy egy vezető önálló legyen, kreatív legyen, véleménye legyen, ötlete legyen, védje a kollégáit, érveljen, újat akarjon. Ez kezdett tökéletesen átfordulni abba, hogy ennek pont az ellentéte a jó vezető.
Sok konfliktusa volt emiatt?
Igen. Azt gondolom, hogy én ugyanazokkal az értékekkel és ugyanazzal a szakmai minőséggel és megközelítéssel dolgoztam, és a kollegáim is. Ezért mondom azt, hogy nem én változtam, hanem a rendszer. Ma mindennél fontosabb lett a gyorsaság, ami sokszor értelmetlen kapkodást és káoszt okoz, és egyértelműen a szakmai minőség romlásához vezet.
A házkutatás előtt érezhető volt, hogy elengedték a kezét?
Nem éreztem ilyet. Amiket elmondtam, nem naponta érződtek, hanem ez egy folyamat volt, egy szemlélet. Az ember beül valahova, ahol korábban volt egy jó hangulat, most meg ez megszűnt.
Hogyan tovább?
Ez a legnehezebb kérdés, még nem dolgoztam fel, ami velem történt, nyilván ezt ilyen gyorsan nem is lehet. Persze nagyon nem mindegy, mi lesz ennek az eljárásnak a kimenetele.
Lát arra bármi esélyt, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség megszünteti az eljárást?
Nem tudom, ki kell várni, mi történik. Gyakorlatilag nekem a kabátlopás-hasonlat a problémám. Azzal, hogy akármi lesz, a gyanúsítás már megtörtént. Ezt nem lehet semmissé tenni, behatárolja a további életem. Tényleg fel kell ezt még dolgozni. Ha az ember értelmezi magában, akkor tud, és kerül abba a helyzetbe, hogy valamilyen fajta hittel új lapot tudjon nyitni. Amiben úgy tud dolgozni, hogy teljes egészében szellemileg, erkölcsileg, fizikailag is odateszi magát. Egyelőre még nem tartok itt, nyilván azt kell eldöntenem, hogy jogászként dolgozom, vagy nem.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS