Venezuela a modern kori történelem egyik legnagyobb hiperinflációs válságával szembesül – állapította meg az IMF. Alejandro Werner, a Valutaalap nyugati félgömbért felelős igazgatója (ilyen is van ám) szerint a helyzet hasonló az 1923-as német, vagy a 2000-es zimbabwei inflációhoz. Egyébként manapság egymillió venezuelai bolívar (így nevezik hivatalosan az ottani pénznemet) 8 dollárt ér. Ha addig nem történik valami, akkor Venezuela egymillió százalékos inflációval fog küzdeni az év végén.
Zuhan az olajtermelés
Nicolás Maduro venezuelai elnök szerint országa az Egyesült Államok által vezetett gazdasági háború áldozata. Sőt, ennél tovább ment: azt találta mondani, hogy a szomszédos Kolumbiában tevékenykedő drogkartellek frissen nyomtatott készpénzt csempésznek az országba, hogy tönkretegyék a gazdaságot. Elkezdődött a lakosság tömeges menekülése: becslések szerint már legalább 1 millió ember hagyta el a 31 milliós nélkülöző országot.
A venezuelai olajtermelés napi 1,5 millió hordóra csökkent a korábbi, 3 millió hordó feletti szintről. Ez drasztikusan érintette az országot, hiszen az exportbevételeinek 96 százalékát az olaj adja. Ez annak ellenére így van, hogy a latin-amerikai ország más nyersanyagokban is hihetetlenül gazdag. De az olaj nem fog segíteni, mert a termelőeszközök és az infrastruktúra lerohadt, és az évtizedek óta tartó rossz irányítás szintén megtette a hatását. A szakképzett munkaerő eltávozott és ezért az emelkedő olajárak sem segítenek a termelés növelésében. Egyes szakértői becslések szerint a Föld legnagyobb olajkészlete a latin-amerikai ország tengerpartja alatt található, de ha nem lesz, aki kitermelje és az USA nem ad el nekik ehhez szükséges gépeket, akkor az olajkincs a föld alatt fog maradni.
A venezuelaiak számára a mindennapi élet mára már a túlélésről szól. A minimálbér mára már csak egy kilogramm húsra elegendő. Ezért mindenki nyomorog és a feketepiacon keresi az árukat, ahol dollárért bármi beszerezhető. Az elektronikus fizetés egyre terjed azok körében, akiknek van bankkártyájuk, de a lakosság 40 százaléka semmiféle bankszámlával nem rendelkezik. Nekik csak a dollár használata maradt, ám az utcai nepperek 20 százalék jutalékot kérnek a pénzváltásért. Új jelenség, hogy terjednek a kriptovaluták és a lakosság egyre szélesebb köre rendelkezik bitcoinnal. Nagyon sok ember ezzel a pénzzel vásárol a boltokban, vagy tölti fel az Amazon-számláját. Ennek révén élelmiszert vásárolnak az Egyesült Államokban, amit futárszolgálattal szállítanak ki. Az otthoni boltokban nem használható semmilyen pénznem, mivel teljes az áruhiány és csak üres raktárak és polcok vannak mindenütt. A bitcoin-tulajdonosok azonban nagyon óvatosak, mert a hatóságok tiltják a használatát és komoly büntetésekkel fenyegetőznek.
Teljes a zűrzavar
A válság a pénzügyi katasztrófa ellenére sem gazdasági, hanem politikai okokra vezethető vissza. Három tényező okozta: Hugo Chávez és utódja, Nicolás Maduro ostoba szocialista kísérletére, a hazai tőkésosztály szabotálására, és az amerikai cégek és az USA kormányának (CIA) aknamunkájára.
Chávez az akkor még csúcson lévő olajbevételeket szociális kiadásokra fordította. A venezuelai szegények hatalmas támogatást kaptak és ömlött hozzájuk a pénz. A baloldali elnök nagyon bőkezű politikát folytatott és komoly sikereket ért el a szegénység felszámolásában. Egyfajta patrióta elképzelést követett és sok ágazatból kipaterolta az amerikaikat és a velük üzletelő hazai tőkésosztályt. Az olajipart szinte teljesen államosította, de olyan ágazatokat is birtokba vett, mint a dohánytermelés. Ennek eredményeként a tőke elmenekült, a beruházások megszűntek, ami miatt a szükséges karbantartások elmaradtak és gyakorlatilag összeomlott a termelési kapacitás.
Az említett bitcoinkereslet felfutásának hatására például krónikussá vált a banki eszközök hiánya. Kevés a bankautomata, valamint a kártyaleolvasó, és az internetkapcsolat gyakran akadozik. Az USA szemében természetesen vörös posztó a Kubával barátkozó félszocialista rendszer és gazdasági szankciókat léptetett életbe, ami csak tovább lökte a szakadék felé Venezuelát. Ahogy ilyenkor lenni szokott, megjelentek a világ pénzügyi rendszerének hiénái, többek közt az IMF. Hasznavehetetlen tanácsokat osztogattak és mindenféle irreális tervekkel álltak elő, ami olaj volt a tűzre.
A helyzet csak súlyosbodott a legutóbbi választások után. Ezen a Chávez politikáját folytató Maduro nyert. A rá szavazó 40 százalék töretlenül hűséges a szocialista politikához, a többséghez szükséges fennmaradó 10 százalékot pedig összecsalta valahogy a kormány. Ettől természetesen az USA kiborult és még radikálisabb szankciókkal sújtotta Venezuelát, és még a demokratikus latin-amerikai államok is nemtetszésüket fejezték ki. Tény, hogy Maduro elnök felszámolta az országában a demokráciát és komoly lépéseket tesz a többpártrendszer megszüntetése felé.
Inflációs rekordok a történelemben
A magyar történelmi legendárium úgy tartja, hogy a 1945-46-os infláció a világtörténelemben a legnagyobb volt. Azonban ez nem így van, csak a második az örökranglistán. A gazdaságtörténelem legnagyobb inflációját a Weimari Köztárság produkálta 1923-ban. „A történelem során egyetlen kutya sem kergette olyan gyorsan farkát, mint ahogy a Reichsbank tette a márkával” – ezt Lord D’Abernon, brit pénzügyi szakember mondta 1923-ban. Ekkoriban az árak kétnaponta a duplájára emelkedtek. Amikor 1923. november 20-án a régi márkát új márkára cserélték akkor az árfolyam 1.000.000.000.000.000 volt. Az infláció tetőzésekor 1 dollár 4 billió német márkát ért.
A második Magyarország
A trianoni szerződés és a politikai instabilitás 1919-1924 között drámai inflációhoz vezetett Magyarországon. Elmaradtak az adóbevételek és a parasztság bizalmatlansága miatt akadozott az áruellátás. Ezért az egymást váltó kormányok a pénznyomtatásban keresték a kiutat. Ez oda vezetett, hogy 1923 novemberében a havi infláció 98 százalék volt. Az ország a válságon végül a pengő bevezetésével lett úrrá, amelyre 1926-ban került sor.
De ez semmi se volt a következő világháború utáni inflációhoz képest. A legmagasabb forgalomba lévő címlet 1944 végén az 1000 pengős volt, 1945 végére a 10 000 000 pengős bankjegy. A legmagasabb címlet 1946 nyarán a 10 és utána 20 darab nullával íródott, ennek kiejtése kvadrillió. A pénzromlás ütemét jellemzi, hogy 1946 júliusában az árak 15 óránként emelkedtek a duplájára.
Ez az inflációs krízis az ország romos, kifosztott állapotára vezethető vissza. Az infrastuktúra szinte teljesen megsemmisült – gondoljunk csak a lerombolt hidakra -, a gyárak elpusztultak, a termelés lényegében leállt. Az elviselhetetlen áruhiányt csak súlyosbította a Moszkva által Magyarországra kirótt jóvátétel. Ez a helyzet az Ideiglenes Kormányt a bankóprés beindítására ösztönözte. A hiperinfláció a városi lakosságot sokkal jobban sújtotta, mint a falut. Vidéken a parasztság önellátásra rendezkedett be és megtermelte a napi betevőjét. Nagy Ferenc kormánya végül ügy jutott túl a krízisen, ahogy 1926-ban a Bethlen-kormány: egy új valuta bevezetésével. 1946. augusztus 1-jén került forgalomba a forint, amit mind a mai napig használunk. Ezek a pénzügyi válságok olyan szörnyű emlékek, hogy akármit gondolunk is a venezuelaiakról, akkor se kívánjuk nekik.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS