Ismét van okunk dicsérni egy magyar csapatot, és ez megint a Vidi. A bajnokcsapat kifejezetten jól játszott az esélyesebb Malmö otthonában, s bár a svéd bajnok vezetést szerzett, a Vidi egyenlített, és az 1–1 után bizakodva várhatja a visszavágót a Bajnokok Ligája selejtezőjében.
Az elmúlt évtizedek lejtmenetét végigélve, de akár csak a múlt heti Honvéd-gyalázatra (szánalmas, lélekgyilkos vereség Luxemburgban) gondolva kifejezetten üdítő volt látni a Vidit a Malmö otthonában. A magyar és a svéd bajnok kiegyenlített meccset játszott a közel húszezer néző előtt, a Vidi taktikusan, de nem csak a védekezésre koncentrálva futballozott, közel sem borult fel annyira a pálya mint a bolgár bajnok elleni mérkőzésen.
Ismét dicsérhetjük a szerb Marko Nikolicot, vezetésével a Vidi eltüntette az előzetesen vizionált különbséget. Az odavágóra biztosan.
Bár a svéd csapat megnyomta az első félidő elejét, később a Vidinek is voltak lehetőségei, a szünetre gólnélküli döntetlennel mehettek a csapatok, és ez összességében egyáltalán nem volt érdemtelen. A második félidőben aztán fokozta a nyomást a Malmö, beszorította a mieinket a kapujuk elé, és a 62. percben megszerezte a vezetést. A bekapott gól után nem omlott össze a Vidi, előbb Lazovic találta el a lécet szabadrúgásból, majd jött Nego – jó értelemben vett – magánszáma.
A Vidi egyik legjobb légiósa, aki remek megoldásai mellett gyatra helyzetkihasználásáról is ismert (ha nem így lenne, nem Magyarországon futballozna), megharcolt egy feles labdáért, és miután az szerencsével elé került, szépen vágta a felsőbe. Meglepődtek a svédek, de kicsit mi is (1–1). Egyszerű játék a futball: a harcosság kifizetődik.
A mérkőzés hajrájában a Malmö megpróbálta valahogy begyötörni a győztes gólt, de látszott, hogy túlságosan nem akart kinyílni – mindkét együttes úgy volt vele, hátra van még a visszavágó. Amelyet – de jó leírni – a Vidi várhat elégedettebben, hiszen akár egy gyatra, nézhetetlen 0–0-val is továbbjutna a selejtező következő, utolsó fordulójába. Legyen így. Persze egy győzelem lenne az igazi.
Így vagy úgy, a sokat – és joggal – szidott magyar futball ismét életjelet adott magáról. Ha van tőke és egy egészen jó edző, akkor az európai középcsapatokkal igenis fel lehet venni a versenyt.
Csak az álmodozók várnak már magyaros, támadó-futballt, egy esélyünk van: apró, kicsi, előre kiszámolt lépésekkel haladni a cél felé.
Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS