Öreg, bigott kommunista helyett áldozat szeretne lenni Heller Ágnes

Súlyos lelki fájást okozott Kovács Zoltán kormányszóvivő a haladó oldal kommunistáinak azzal, hogy lekommunistázta Heller Ágnest, annak legújabb, Orbán Viktort zsarnokozó interjújáért. Azonnal megindult a filozófus mosdatása, felmelegítették Heller Kádár-korszakbeli szenvedéstörténetének legendáját, elhallgatva olyan apróságokat, hogy a Rákosi-diktatúra volt számára az aranykor, ráadásul a későbbi üldöztetése is lágy tavaszi szellő volt ahhoz képest, ahogy a Kádár-rendszer egyes embereket üldözött.

Heller Ágnes pedig csak egy öreg (és idejétmúlt) bigott kommunista

– így reagált Kovács Zoltán kormányszóvivő a Twitteren néhány napja a Political Critique angol nyelvű lengyel portálon megjelent Heller-interjúra, amelynek a címe: Orbán egy zsarnok. Ebben a marxista filozófus a jól ismert paneleket szórta ki a magyar miniszterelnökről, amelyeket nyolc éve szünet nélkül hallunk és olvasunk a köztársaságért, a sajtószabadságért meg a fékek és ellensúlyok rendszeréért aggódó haladóktól. A kormányszóvivő is valós helyén kezelte tehát az ügyet, és nem kerített túl nagy feneket a reakciónak.

Nem úgy a haladó világ, amely szíven szúrva érezte magát, az idolját fölényeskedve lekezelő félmondat miatt. Hamar befutott a nemzetközi siserehad, és Kovács Zoltánnal kötekedő, őt gyalázó hozzászólásokkal árasztották el a bejegyzést. Aztán megindult Heller Ágnes átgondoltabb, szervezettebb megvédése is, ami csodálatos baloldali nagyotmondásba torkollott.

Öreg vagyok, de bigott kommunista nem vagyok, nem is voltam

– jelentette ki az öreg, bigott kommunista Heller az ATV-nek. Azt is kifejtette, hogy a „Fidesz uraknak” a magyar nyelv hatalmas szitokszótára ellenére három szitokszó áll rendelkezésükre, a kommunista, a Soros-ügynök és a buzi, és rá most ezt választották. Azt is hozzátette, hogy a Soros-ügynök jobban illett volna, mivel

Magyarországon mindenki tudja, hogy ellensége, ellenfele voltam a Kádár-rendszernek.

Igen, itt Magyarországon valóban sokat tudunk Heller Ágnesről…

A baloldalon évtizedek óta nincs jobb ötlet az önsajnáltató áldozatpóznál

Aztán ezt ugyancsak a mai nap folyamán bővebb lére eresztve is elmondta a Független Hírügynökségnek. A Kádár-rendszerben burzsoá individualista és antimarxista volt, többször kirúgták az állásából, most pedig komcsi – panaszolta Heller Ágnes, akinek a Kádár-rendszernél valóban sokkal jobb élete volt a Rákosi-rendszerben, ahol igazán lubickolhatott. De még az 1956-os szabadságharc általa messzemenően helyeselt leverése után is volt egy nagy dobása, hiszen személyeskedő, szakmaiatlan támadással próbálta kiiktatni a magyar irodalomból Kosztolányi Dezső műveit.

Heller az idolja, Lukács György egykori szobra előtt. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)

Utána, a Kádár-rendszerben valóban adódtak nehézségei, de azért ezt nem úgy kell értelmezni, hogy bebörtönözték, megverték, letépték a körmeit, netán nehéz fizikai munkára kényszerítették. Mindössze annyi történt, hogy a kellemes egyetemi tanári katedráját középiskolaira kellett cserélnie, de pár évvel később, pont amikor abbahagyták a rendszer valódi üldözötteinek az akasztgatását, már az MTA Szociológiai Kutatócsoportban dolgozott. Mindezt persze nem idézte fel a FüHü-nek, azt viszont annál inkább, hogy 1973-ban részese volt a „filozófuspernek”, amikor a kádári szocializmust balról támadó kommunista filozófusokat (Helleren kívül például Vajda Mihályt és Kis Jánost, az SZDSZ első elnökét) eltávolították a kényelmes kutatóintézeti állásukból, és megfosztották a publikálási lehetőségtől. Heller Ágnes ekkor „a rendszer ellenségeként” – a rendszer börtönben ülő más ellenségeitől eltérően – külföldre ment, és végighaknizta a nyugati egyetemeket a marxista filozófiai előadásaival.

Kiváló jelkép. Csak nem azé, amié ő lenni szeretne

Ezt a hatalmas üldöztetést így foglalta össze Bayer Zsolt a blogján:

Akkor volt a legkommunistább, amikor elvtársai elzavarták innen, így csinálva mártírt belőle.

Bayer közhelyeket pufogtató, a valóság mellett járó, együgyű filozófusocskának nevezte Hellert, akinek hatvan éve nem jutott eszébe semmi, viszont persze egyik csodálója sem kiált fel, hogy „Ági néni hülye”, mert akkor róluk is kiderülne, hogy nullák.

Heller Ágnesről ugyanakkor már számtalanszor kiderült, hogy megtestesíti mindazt, amit a kommunizmusban és a kommunistákban utálni lehet. Sőt nemcsak megtestesíti, hanem élénk közéleti szerepvállalásának hála, rendszeresen emlékezteti is erre az embereket. Ráadásul sokak örömforrása, hogy Heller Ágnes 2010 óta nagyságrendekkel jobban szenved, mint Kádár alatt, pedig most senki sem bántja.