Többször beigazolódott már, hogy a fake news, azaz az álhír leginkább a balliberális médiában terem. Most az Index.hu közölt le egy olyan, műfajilag beazonosíthatatlan, leginkább PR-cikknek tűnő írást Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének közreműködésével, amelyben hazugságok sorával próbálták meg zavarba hozni a közpénzek elköltésébe kormányzati beleszólást követelő Palkovics László innovációs és technológiai minisztert. A sajtótörténeti inszinuációra a PestiSrácok.hu sajtótörténeti újítással válaszol: Palkovics Lászlót felkértük az Index által Lovásznak feltett kérdések megválaszolására, az interjúhoz eredetileg is hozzácsatolt, népmesei jellegű “vörös előkét” pedig a tényeknek megfelelően szerkesztettük át. Tehát:
Nincs semmiféle fordulat az MTA körüli szakmai vitában, a tárgyalások lépésről lépésre, a tervezett ütem szerint haladnak előre. Palkovics továbbra is kitart álláspontja mellett, hogy a hazai kutatási és innovációs rendszerből ki kell hozni a maximumot. Az intézményhálózat működtetése az akadémia feladata, a kiválósági pályázatokhoz a jövő évi pénzeket pedig biztosítja a minisztérium.
Nagyon sűrű hét van a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) mögött. Palkovics hétfőn, a hivatalos tárgyalási nap előtt elment az MTA elnökéhez, akinek egy kimondottan erre a célra készült “powerpoint munkaanyagot” adott át. A dokumentum tartalmazta, hogy a minisztérium milyen elvek mentén és milyen lehetséges struktúrákban képzeli el a hazai kutatási ökoszisztéma működtetését és finanszírozását.
A konstruktív megbeszélést követően Palkovics megdöbbent az akadémia másnapi közleményén, különösen azért, mert Lovász László MTA-elnök kifejezetten együttműködő és kompromisszumkész volt az egyeztetésen. Két nappal később, szerdán a minisztérium – eredeti szándékának megfelelően – elkezdte a tárgyalásokat az MTA tárgyalóbizottságával, és a kiválósági támogatásokra vonatkozóan megállapodás is megszületett, annak ellenére is, hogy az akadémia folyamatosan a nyilvánosságot kihasználva próbált nyomást gyakorolni a kormányra.
Palkovics László miniszter a PestiSrácok.hu-nak beszélt a történtekről, a cikk vasárnap készült.
Egy kimondottan erre a célra készült, kinyomtatott powerpoint prezentációt adott át hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökének Palkovics László, amelyben a hazai kutatás-fejlesztési és innovációs rendszer finanszírozására és átalakítására vonatkozó elvek és javaslatok szerepeltek. A munkaanyag címe:
A hazai KFI rendszer finanszírozási és intézményrendszerének az átalakítása.
A powerpoint címében valóban nem szerepelt az MTA, ez azonban nem véletlen: a kutatási rendszer átalakítása jóval túlmutat az akadémiai intézet hálózatán, annál sokkal komplexebb. A dokumentumban többek között szerepelt az is, hogy hogyan lehet az állami-egyetemi-akadémiai kutatóintézeti hálózatból a párhuzamosságokat kiiktatni, és optimális működésre átállni. Vagyis az átalakítás nemcsak az akadémiai kutatóintézeteket, hanem az állami és az egyetemi intézeteket is éppúgy érintheti. Az anyagban nem volt szó arról, hogy intézeteket szüntetnének meg, már csak azért sem, mert az akadémia intézményhálózatának működtetése az akadémia feladata, és ily módon a kormánynak nincs és nem is lehet közvetlen beleszólása. Több javaslat is szerepelt viszont a struktúra átalakítására, az értékelési rendszerre és a finanszírozás fejlesztésére vonatkozóan: egyetemi kutatási struktúra, vagy Max Planck-szerű működés, vagy Fraunhofer-szerű működés létrehozása. A javaslatok többi része pedig megegyezett az MTA által korábban megfogalmazott elvárásokkal: például a Nemzeti Kutatáspolitikai Tanács létrehozása, vagy az MTA és ITM delegáltjaiból álló, a kutatóintézetek értékelését és finanszírozási struktúráját felügyelő bizottság, vagy a kiválósági támogatási rendszer változatlan működtetése – és még lehetne sorolni.
A munkaanyagban szó volt arról, hogy a német mintát követve elválna egymástól a felfedező és alkalmazott kutatás, valamint a gazdasági tudásszolgáltatás háttere. Az MTA, a minisztériumok hálózata és az egyetemek között egyértelműbb feladatmegosztás jönne létre, továbbá elválna egymástól az innovációs és a kutatásfinanszírozási rendszer.
Ezért a jövőben két külön alap jön létre, az Innovációs Alap és a Kutatási Alap. Míg az előbbi a vállalati innovációt is támogathatja az egyetemek és akadémiai kutatóintézetek munkája mellett, a Kutatási Alap forrásai kizárólag a felsőoktatási intézményekben és a kutatóintézeteknél hasznosulhatnak. Az innováció alapvető célja, hogy a vállalatoknál egy új ötlet alapján új, saját termék jelenjen meg. A másik oldalon, az új Kutatási Alapnál kutatási eredményeket szeretne látni a minisztérium.
De visszatérve az eseményekhez: a Lovász Lászlóval történt megbeszélést a miniszter kezdeményezte, ez az egyeztetés nem volt része a hivatalos ügymenetnek. Mivel azonban aznap Palkovics László egy, az MTA-n megrendezett eseményen mondott beszédet, a négyszemközti találkozón – két nappal a hivatalos tárgyalást előtt – átadta Lovásznak a minisztériumi javaslatokat előbb papíron, majd másnap a tárgyalódelegáció is megkapta elektronikusan az ITM-től.
Lovász László – mint korábban is mindig – nyitott volt minden javaslatra, azonban egy homlokegyenest más tartalmú és hangvételű közlemény jelent meg másnap. Ebben azt írták, másfél nappal a szerdai hivatalos tárgyalás előtt, hogy nem kívánnak tovább tárgyalni a minisztériummal, aztán másnap – sutba dobva minden üzengetést – mégis egy asztalhoz ültek a minisztériumi delegációval. A hetekkel korábban leegyeztetett tárgyaláson a küldöttség stratégiai és operatív ügyeket is megnyitott, annak ellenére, hogy az MTA tárgyalódelegációja jelezte, nincs még mandátuma érdemben reagálni, de fontosnak tartják, hogy a minisztérium kifejtse álláspontját. Egy olyan megállapodás született, amelyet az MTA elnöksége is üdvözölt. Az operatív ügyek tisztázása mellett megállapodtak abban, hogy az új rendszer bevezetése előtt a kutatóintézeteket átvilágítják és értékelik – ki-ki a magáét, és döntést csak ezután hoznak, illetve abban, hogy a megkezdett kiválósági pályázati programok zavartalanul működhetnek tovább, amelyre vonatkozóan már korábban is történt megállapodás.
A megállapodás után Lovász László MTA-elnök újra a sajtóban üzent a miniszternek, ráadásul azok után, hogy közös megegyezéssel álltak fel a tárgyalóasztaltól.
Palkovics László ezután gondolta azt, hogy ő is megszólal az ügyben.
Mint mindjárt olvashatják,
INTERJÚNKBAN A MINISZTER ARRÓL BESZÉLT, HOGY A LEGHATÁROZOTTABBAN KIÁLL AMELLETT, HOGY NE PAZAROLJUK SE AZ ANYAGI, SE A HUMÁN ERŐFORRÁSAINKAT, MERT EGYIK SEM VÉGTELEN. NEM MEGENGEDHETŐ, HOGY A KUTATÁSOK A JÖVŐBEN ÉSSZERŰTLENÜL, A HATÉKONYSÁGOT ÉS A TÁRSADALMI HASZNOSSÁGOT FIGYELMEN KÍVÜL HAGYVA FOLYJANAK TOVÁBB.
Palkovics László többször is kifejezte már, hogy nem érti, hogy az Akadémia miért a sajtóban üzenget, és ezek rendszeresen miért más tartalmúak, mint amit a megbeszéléseken képvisel az MTA elnöke.
Az előzmények – A kutatás-fejlesztés intézményrendszere hetven éve nem képes megújulni
Miután az újabb kétharmados Fidesz-győzelmet követően az addig oktatási államtitkár Palkovics kapott egy új minisztériumot (Innovációs és Technológiai Minisztérium, ITM), felhatalmazást kapott arra is, hogy mint a hazai rendszert jól ismerő akadémikus, a tudományos életet hazánk kutatás-fejlesztési és innovációs céljainak megfelelően átalakítsa.
Ebben a folyamatban Pálinkás József (az ezredforduló környékén Orbán-tanácsadó és miniszter, aztán MTA-elnök, később pedig a teljes hazai KFI-rendszert felügyelő és finanszírozó NKFIH elnöke) nem kívánt részt venni, maga kérte a felmentését. Talán éppen azért, mert az általa vezetett Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elmúlt évekbeli eredményessége szintén erősen megkérdőjelezhető. Az innovációt nagyon szűken értelmező Pálinkás vezetése alatt a rendszer modernizálása nem történt meg, miközben jelentős források álltak rendelkezésére. A nemzetközi mérések igazolják, hogy nem sikerült közelebb kerülni az európai élmezőnyhöz; különösen nagy a leszakadás a hazai kis- és középvállalatok esetében.
Az 1940-es évek vége óta, vagyis az elmúlt 70 évben komolyabb reform nem történt a kutatási és innovációs rendszerben, és hiába költünk 2002 óta egyre többet kutatás-fejlesztésre, az eredmények nem jönnek. Nem is fognak, mert a rendszer maga hatékonytalan. Éppen ezért kell még azelőtt átstrukturálni, hogy újabb súlyos százmilliárdokat ölnénk bele, szerény eredménnyel.
A jelenleg zajló átalakítás nem csupán az MTA-t érinti, ők csak egy része a rendszernek. Az új struktúra szól a felsőoktatási intézményekről, a kutatásról, a kiválóságról, a vállalatok hatékonyságáról, az egész magyar kutatási és innovációs ökoszisztéma optimalizálásáról.
A jövőben a finanszírozási modell is átalakul, a tervek szerint létrejön a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács, amely dönt a felhasználás elveiről és irányairól. Emellett megalakul a Kutatóintézeti Tudományos Tanács, amelybe a tagok felét az MTA, a másik felét az ITM delegálja. Mivel a rendelkezésre álló anyagi és humán erőforrás sem végtelen, ezért a jövőben a tudománypolitikai tanács jelölné ki azokat a területeket, amelyre a kutatásokat fókuszálni kellene.
Az akadémia elé tárt, kimondottan erre a célra készült munkaanyag 3 lehetséges verziót tartalmaz: a kutatóintézetek összevonását, a kutatóintézetek megtartását hatékonyabb működtetéssel, valamint a kutatóintézetek egyetemek alá történő integrálását, illetve ezek kombinációit. A döntést az optimális működtetés, az eredményesség növekedése tükrében kell meghozni a kutatási rendszert működtetőknek.
A már fent említett, kimondottan erre a célra készült háttéranyagban derült fény ezekre a javaslatokra.
Innentől átadjuk a szót Palkovics Lászlónak
Amikor Lovász úrral hétfőn újra egyeztettünk, egyetértett azzal, hogy a jelenlegi rendszer nem elég jó. Elmondtam, hogy végig kell nézni a kutatóintézeteket, meg kell nézni, hogy mi történik az egyetemeken és az állami kutatóintézetekben, és a jövőben olyan struktúrát kell kialakítani, amelyben nincs felesleges párhuzamosság. A forrásaink végesek, és nem finanszírozhatunk több egyforma kutatást, az egyiket az egyetemen, a másikat az akadémián, esetlegesen valamelyik közvetlen állami kutatóhelyen. Nem hinném, hogy ezzel a helyzettel Magyarországon ma bárki egyetért. Ezt tartalmazta a hétfőn átadott, majd emailben is megküldött munkaanyag. Vagyis az átalakítás az egyetemek kutatásait is érintheti, furcsamód ők mégsem tiltakoznak…
Innen derült ki a terv?
Nem. Lovász elnök úrral és a tárgyalódelegációval már nyár elején elkezdtük az egyeztetést, semmi új nincs abban, amiről most tárgyalunk. Júniusban is, azóta is folyamatosan és most is elmondtam elnök úrnak, hogy nem szüntetünk meg intézeteket, már csak azért sem, mert ez az Akadémia intézményhálózata, és ily módon a kormánynak nincs és nem is lehet beleszólása. Azt várjuk az MTA-tól, hogy határozzák meg egyértelműen a kutatóintézeti hálózat tagjainak és kutatócsoportjainak a helyét az új rendszerben. Azt kértük az Akadémiától, hogy tekintse át az intézetei működését, értékelje, és utána tegyen javaslatot a jövőbeni működésükre.
Mi alapján?
Átvilágítás alapján, amelynek eredményeit egy közös bizottság fogja értékelni.
Mi változott meg június óta?
Semmi. Akkor is és most is azt mondtuk, hogy a hatékonyság, az ország KFI versenyképességének javítása és a társadalmi hasznosság a három fő szempont az átalakítás során. Olyan rendszer kell, amelyben a szereplők egymást erősítik, és a rendelkezésre álló források a lehető legeredményesebben költhetők el.
Az átalakításra három modellt javasol a minisztérium. Mindegyik elképzelés mögött szakmai, más országokban bevált motivációk és módszerek állnak?
A javaslat szerinti első verzió olyan egyetemi kutatási struktúrát hozna létre, ami azt jelentené, hogy bizonyos MTA kutatóintézetek, illetve azok részei egyetemi fenntartásban, vagy integrálva, vagy az egyetemen belüli önálló funkcióban működnének tovább. A második a Max Planck-modellt „másolja”, amely világviszonylatban az egyik legelőrehaladottabb és legkiforrottabb modellnek tekinthető. Lényege, hogy az önálló és magas színvonalú működésre képes MTA-intézetek az MTA fenntartásában maradnak. A harmadik változat a Fraunhofer-szerű működést preferálná, a jelenlegi minisztériumi kutatóintézetek egységes struktúrában működnének, kiegészülve az inkább alkalmazott tudományi fókuszú MTA-intézetekkel és esetlegesen ebben a pillanatban az egyetemeken projektként működő, a későbbiekben az egyetemen maradó, de állami finanszírozásban tovább dolgozó, arra alkalmas FIEK konstrukciókkal.
Palkovics László a 29. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban – MTI Fotó: Veres Nándor
A nyár óta folyamatosan kommunikált átalakítási elképzelések és elvek mellett Palkovics László nyilvánosan is utalt a tervekre. A Debreceni Egyetem tanévnyitóján arról beszélt, hogy „olyan szinergiát kell létrehozni a kutatóintézetek és az egyetemek között, amely mindegyik szereplőt egyformán erősíti”.
Az MTA elnökének a félelme, hogy az átalakítás lerontaná az akadémiai kutatók lehetőségeit, nem valós. Hogyan is lehetne az, ha a hazai kutatás-fejlesztési eredmények kétharmadát az egyetemek produkálják? Kicsit olyan érzésem van, mintha elnök úr kizárólag az akadémiának tartaná fenn a jogot a kutatásra. ÉRTEM ÉN, HOGY A SZOKÁSJOG NAGY ÚR, DE HA AZ ORSZÁG FEJLŐDÉSÉRŐL VAN SZÓ, AKKOR EZ NAGYON GYENGE ÉRVELÉS. NEM LÁTOM A RENDSZERBEN AZT AZ EREDMÉNYT, AZT A KIMENETET, AMI EZT ALÁTÁMASZTANÁ
– mondja Palkovics.
A hétfői Palkovics-Lovász egyeztetésen semmi meglepő nem történt. Ahogyan a tárgyalások haladnak előre, úgy alakulnak folyamatosan a tervek is. Az MTA elnöke a legmesszebbmenőkig nyitott volt a javaslatokra, az elnökség ezzel ellentétben viszont bekeményített, és ismét Lovászon keresztül üzengettek a sajtóban. Bár megírták, hogy nem tárgyalnak tovább, másnap mégis leültek a tárgyalódelegációval egyeztetni. Némi kommunikációs zavar érezhető az MTA részéről: mást képviselnek a sajtóban, és mást az ajtók mögött. Ugyanakkor az MTA honlapján megjelent közlemény teljes mértékben tényszerű, objektív és a helyzet megnyugtatására szolgál.
Innen folytatjuk a beszélgetést a miniszterrel, aki így érvel:
Az átalakítás szakmai alapokon történik. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a cél az, hogy eredményesen működjön a hazai kutatási és innovációs rendszer. Az MTA csak olyan javaslatot tett le, amelyben a jelenlegi, nem hatékony rendszert vinnék tovább. Ha a számok igazolnák a struktúrát, a legnagyobb hiba lenne hozzányúlni. Csak hát nem így van. A kérdés az, hogy továbbra is folyatjuk-e ki a pénzt eredménytelenül, vagy elvárható, hogy a végén termék vagy kutatási eredmény szülessen, ha már beleöljük a százmilliárdokat.
Ki zsarol kit?
Az akadémia azt mondta, hogy Palkovics minisztériumával nem tárgyalnak tovább, de vajon akkor miért ültek le a minisztériumi delegációval szerdán 14 órakor…? Az MTA keddi közleménye után az ITM is megszólalt, hiszen nem először fordult elő, hogy az akadémia a nyilvánossággal próbált hatást elérni. Mint írták:
Szomorú és sajnálatos, hogy az Akadémia különböző nyilatkozatokkal próbál nyomást gyakorolni a kormányra ahelyett, hogy a hivatkozott dokumentumot tárgyalási alapként kezelnék, érdemi észrevételekkel és javaslatokkal kommentálnák.
Lovász László MTA-elnök minderre így reagált:
A minisztérium közleményének nagyon sok pontjával nem értünk egyet. Egy más célra készült, powerpointos prezentációt nem érzek olyannak, amit egy testület részleteiben meg tudna vitatni. Alapos munkaanyag nem érkezett azóta sem, ezt nem lehet kiindulópontnak tekinteni.
Lovász nem kevesebbet állít, minthogy “idáig nagyon vigyáztak arra, hogy ne a sajtóban vívják a harcot a minisztériummal”.
Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az irodájában – MTI Fotó: Bruzák Noémi
Hogy a kormány ez ügyben tett nyilatkozatai reakciók vagy ellenreakciók, az nagyon könnyen kideríthető. Végig kell nézni az elmúlt bő három hónap sajtóanyagait, és ebből világosan látszik, hogy ki szivárogtat.
A minisztérium kitart az álláspontja mellett, mindenki átvilágítja a saját intézményeit
Az MTA és az ITM szerdai tárgyalásai eredményre vezettek. Az eredetileg is stratégiai és operatív ügyekről, a jövő évi pályázatokhoz szükséges teendőkről szóló egyeztetésen a minisztérium képviselői nem ismertettek új javaslatot, ugyanazt az elvet képviselték, mint eddig. Az elfogadott részmegállapodás értelmében a jelenleg aktív akadémiai kiválósági pályázati projektek – mint amilyen például a Lendület, Prémium posztdoktori, Fiatal kutatói programok – támogatása az akadémia keretében, akadémiai támogatással zavartalanul folytatódik, az eredeti támogatói döntésnek és futamidőnek megfelelően. Az ehhez szükséges költségvetési keretet az ITM biztosítja az Akadémia számára. Amit még ehhez hozzá kell tenni, hogy egy szintén Lovász–Palkovics megállapodás értelmében a posztdoktori ösztöndíj pályázatot az ITM és az MTA közösen viszi tovább, jelentős forrással egészítve ki az ösztöndíjakat és átvilágítva a kutatóintézeteket; döntés csak ezek értékelése után születik.
Lovász Lászlót az Index szombat délelőtt kérdezte a friss fejleményekről. Az MTA elnökének reakcióját a cikkből szó szerint idézzük:
Örülök, hogy legalább egy részleges megállapodás létrejött, és ezek alapján tovább folytatjuk a tárgyalásokat. Ezek alapján az intézetek státuszában való bármiféle változás csak egy alapos, nemzetközi normák szerinti felmérés alapján fog megtörténni, aminek állunk elébe. Ezeket mi is minél hamarabb szeretnénk megkezdeni, de az átvilágításnak alaposnak és elfogulatlannak kell lennie.
Palkovics László vasárnap mondta el véleményét, az ő reakcióját szó szerint idézzük:
Örülök, hogy legalább egy részleges megállapodás létrejött, és ezek alapján tovább folytatjuk a tárgyalásokat. Az intézetek státuszában való bármiféle változás csak egy alapos, nemzetközi normák szerinti felmérés alapján fog megtörténni. Ezeket minél hamarabb szeretnénk megkezdeni, de az átvilágításnak alaposnak és elfogulatlannak kell lennie. Értéket semmiképp sem szeretnénk elveszíteni, az optimalizálás a cél.
PESTISRÁCOK.HU – Vezető kép: Palkovics László előadást tart az 56. Közgazdász-vándorgyűlésen a debreceni Kölcsey Központban/MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Facebook
Twitter
YouTube
RSS